A héten komoly téma volt, hogy jó döntést hozott-e Tomlin azzal, hogy a 4-2-s szezont hozó Justin Fields-et lecseréli Wilsonra.
A találkozó kimenetele Tomlin mestert igazolta, de ne rohanjunk ennyire előre.
A találkozó kezdete nem volt oylan fényes, mint a vége lett. Volt idő amikor az Arcisure közönsége már kifütyülte Wilsont és a stábot, sőt volt amikor Fields nevét skandálták.
A félidőre egy komoly hátránnyal mentünk volna, ha nincs az UDFA rookie Beanie Bishop és az Ő nagy játéka. Olyan olvasással és egykezes mozdulattal lopta le Rodgers labdáját ami még egy komoly WR-nek is a büszkeség lett volna.
Így 6-15 helyett az INT után megszerzett labdát megköszönve 13-15-ett a félidő eredménye.
Akkor még nem tudtuk, de reméltük, hogy innentől a Steelers percei következnek.
A szünet után beindult a henger. Mind O mind D oldalon, de még a spec egység frontján is a Steelers teljesen legyalulta a vendégeket. Szép drive-ok. Komoly szerelések. Sőt még egy Bishop INT is befigyelt.
Tegyük hozzá, több esetben volt hatalmas szerencsénk, például amikor Pickens vagy 4 pattanás után tudta elkapni a lasztit.
Wilson a kezdeti rozsda után egészen szépen osztogatta a lasztikat. A futások pedig a mélységi passzok után szépen ültek, mivel a box fellazult. A fal tartott annyira amennyire most szükség volt. Rodgers pedig pont annyira volt nyomás alatt, hogy ne tudjon igazán jó döntéseket hozni és ne tudjon kiemelkedően játszani.
Összességében azt mondhatjuk, a második félidőtől újra jó volt Steelers meccset nézni. Nem volt egy percig sem olyan érzésem, hogy itt a Jets begyújthatja a rakétákat.
A végén még térdelés vagy egy FG helyett Najee Harris még egy TD-t is megfutott.
A passzok szépen szét voltak osztva. Kapott TE és WR is lasztit, 6 különböző játékos. Harris 100 yard felett végzett, de Pickens is 100 yard fölés jutott. Mindketten 1-1 TD-vel zártak.
A vége 37-15 ide.