Ezen a héten a csütörtök esti rangadón kellett fellépnie csapatunknak, a jelenleg ragyogását élő Klívlend Bráunz ellen... A sikerrel 6/4-re léphettünk volna, a Browns még jobban leszakítva, kicsit közelebb lépve a csoportelső Baltimore-hoz.
Hááát, nem hogy mérlegjavítás, illetve csoportelső megközelítés nem lett belőle, hosszasan értékelhető teljesítményt sem sikerült leraknunk az asztalra (maximum egy jó átlagot egy két védőnknek), ellenben nem kevés sérülttel várhatjuk a közvetkező fordulót.
Ezen a ponton majd kicsit később visszatérünk a házigazdák vengégszeretetére...
A mérkőzést mi kezdettük, azonban gyorsan a barnákhoz került a labda, melyet kihasználva előbb Mayfield-Hunt, majd Mayfield-Beckham összjáték után immáron 1 yardról próbálkozhattak. Sikerült is befutnia a QB-nek, 7-0 oda.
Ezután csak eljutottunk FG távolságba, azonban a rosszul lekészített labdát Boswell ezúttal mellé kanyarította, maradt tehát a hazai vezetés.
Újabb Browns pontok következtek, még a félidő vége előtt Jarvis Landry kapott olyan üresen labdát az endzone-ban, amilyen tévesztést talán csak az első fordulók egyikében láthattunk a védelmünktől. 14-0 oda.
A harmadik negyed vége felé aztán Rudolph Samuelt találta meg egy passzal, amivel kicsit zárkózhattunk. 14-7
A Browns aztán a negyedik negyedben újabb TD-t ért el, ezúttal az élete első elkapásával jelentkező Stephen Carlson húzta be a labdát a meglehetősen indiszponáltan játszó Mark Barron feje felett.
Természetesen a Browns nem is lett volna hű nevéhez, ha nem hagynak ki két FG-t, és nem tűnnek egy alig összeszokott csapatnak a kivételesen alkalmanként pontosan játszó, immáron másodéves NFL tapasztalattal érkező csodabajszos Mayfielddel. Azonban a mai meccsen egy-két nagyobb játék untig elég volt nekink ahhoz, hogy haladjanak, és háromszor is a célterületen belül érjenek földet elkapóik a labdával.
Sokkal jobban akarták a sikert, ez már a mérkőzés elején is látszott........ na és akkor itt említeném meg, hogy az akarat ezúttal (is) parasztsággal és gyökérséggel párosult. A mérkőzésen végig nagyon sportszerűtlenül játszottak, Juju Smith-Schuster sisakra mért ütés miatt nem folytathatta a mérkőzést, agyrázkóás gyanújával. Diontae Johnson újonc elkapónk még rosszabbul járt, őt is egy fejre mért ütés vitte földre, viszont neki még a füléből is (!) dőlt a vér, mikor letámogatták...
Adeniyi és Burns is sérülést szenvedett a mérkőzésen. Rudolph-ot nem egyszer sackelték, a támadófalunk átjáróház volt szinte, nem egy játék utáni fejre mért ütést kellett kiállnia a QB-nek.
A playhívásaink egyébként megint alulmúlták magukat, Rudolph pedig talán egy átlag alatti teljesítményt hozott, mondjuk nem is tudjuk feltétlenül jól megítélni, hiszen a második félidőben a gyakorló csapatból nemrég felhozott Tevin Jones-nak, és a labdát szerintem idén még el nem kapó Johny Holtonnak kellett dobálnia...
Nyilván mindezek is közrejátszottak abban, hogy 8 másodperccel a mérkőzés vége előtt, egy passz után, mikor is Májlz Gerett földre vitte (nyilván jött a zászló...ja nem), felkapta a vizet, és igyekezett hevesen számonkérni az ellenfél egyik legjobb játékosát, hogy erre mi szükség volt.. Garrett-el elkezdődött a huzavona, DeCastro próbálta szétválasztani a feleket, azonban a jó Browns kiváló védójátékosa letépte Rudi sisakját, majd azzal fejbe vágva őt jelezte, hogy ki is a király...
Értitek, az ellenfél játékosának sisakját szedte le, és azzal vágta fejbe, a legerősebb védőjátékosuk.
Csoda e, hogy ezután Pouncey ott termett, és ütötte, rúgta a klívlendi idótát? Nem hiszem, jól tette. Garrett időközben határozatlan idejű eltiltást kapott a ligától (idén már biztosan nem látjuk a pályán hála istennek), Pouncey 3 meccsre szólót, míg az akció után Rudolph-ot fellökő Ogunjobit 1 mérkőzésre meszelte el a liga.
A bráunsz ily módon bizonyította bebizonyította, hogy hiába beszélnek itt ők tradicionális rivalizálásról,
ők csak az új bengalsz....
