A címből kitaláltátok, ha nem láttátok volna, hogy a thriller szakma nagy mestere elismerően csettintett az estébe, éjszakába, nyúló mérkőzésünkre.
Adott volt a helyzet a tavalyi év legjobb AFC csapata volt a vendéglátónk, az esélyesek minden szakértő szerint is mi voltunk, lássuk csak egy gyors képen :
Na a végén mondjuk mi nem röhögtünk ennyire, mert a bekapkodott nyugtatók mindenkit leszedáltak.
De ne rohanjunk ennyire előre.
A mérkőzés számunkra álomszerűen kezdődött hiszen Minkah meghálálva a bizalmat, egy remek olvasással és játékkal lehalászta Burrow lasztiját és vissza is vitte TD-re.
Az O köszönte és továbbra is a tavaly látott impotens játékkal támogatta a D-t. Mondjuk pici előrelépést vártunk volna azért....
Szóval az első félidőben teljes volt a Steelers védelem dominanciája. A Bengals O line úgy omlott össze, mint 21 évvel ezelőtt az ikertornyok. A mérkőzés napján volt a szomorú évfordulója a 9/11-s terrortámadásoknak. Gyakorlatilag akkor és ott verték meg az embereiket a védőink ahol akarták. Ezt a segítséget a hátsó alakzat ki is használta. Azonban voltak playek, ahol jól látszott, ha elől nincs a megfelelő siettetés akkor a DB részünk teljesen képes elveszni és rossz helyeken felbukkanni. Mondjuk talán Minkah volt a kivétel, mert sokszor olyan helyekre is odaért ahol senki nem várta volna, hogy felbukkan.
Láthatjuk is, hogy a számok amiket hozott elképesztőek. Emellett számos playben közel volt még a nagy játékohoz. Gyakorlatilag tegnap a Watt-i szintre nőtt fel.
Ha már Watt és nyomás. Meg kell említeni a fal másik oldalán játszó Alex Highsmith OLB-t, hiszen élve a lehetőséggel, hogy TJ-t duplázzák vagy triplázzák, köszönte szépen és folymatosan zaklatta Joe-t
A mérközés első felét 17:6-ra megnyertük.
Az álom a második játékrészben is folytatódott, csak a "rém" szócska odakerült elé.
A védelem elkezdett fáradni, hiszen bármennyi esélyt adtak az O-nak azok elég hamar visszaültek a padra, mintha Trubinsky a tözsdei ügynökétől várt volna halaszthatatlan hívást.
A fáradságot aztán a hazaiak könyörtelenül ki is használták. Vezették a hosszú támadásokat és a harmadik negyedben egy TD-vel valamint egy sikeres 2 pontossal fel is zárkóztak szorossá téve a meccset. A negyedikben egy rövid pályának köszönhetően egy FG még összejött, de az O által szerzett 1 TD irtózatosan kevés. A pontok többi részét (FG-ok és D TD) nem az O-nak köszönhetjük, hanem az egyéb csapatrészek megteremtették a lehetőséget és/vagy megszerezték a pontokat.
A Bengals a mérkőzés utolsó drive-ban aztán a győzelemért támadhatott és ezzel hiába az 5 labdaszerzés közel kerültünk ahhoz, hogy történelmi vereséget szenvedjünk. Nagyjából 10 éve volt olyan, hogy valaki +5 TO mutatóval meccset bukjon. Az is a Falcons volt, akik ezt magas szinten űzik. A vendéglátók, zseniálisan kihasználva minden időt a vége előtt 4 másodperccel meg is szerezték az egyenlítő TD-t. Már csak a jutalom rúgást kellett volna értékesíteni. De Minkah úgy gondolta, hogy Ő hosszabb meccset szeretne. Egy zseniális megmozdulással blokkolta a rúgást és az állás maradt a 20-20.
A rémálom innen egészen mesteri fordulatot vett. A biztos lábú rúgók kihagytak 1-1 FG-t és ezzel elszalasztották a győzelmet megszerezni a csapatuknak.
A legutolsó lehetőséggel élve Trubisky elvezette a gárdát egy FG távra és itt Bos már nem hibázott.
A nyáron újra szerződött rúgó ismét fontos győzelmet szállított. Hiszen ezért tartottuk itt.
A teljes összképet újra vizsgálva.
A támadó oldalon tavalyhoz képest annyi a változás, hogy nem a 7-s mezben lévő játékos irányít. Valójában ugyanolyan egysíkú, elképzelés nélküli a játék. A falat talán nem is szídnám, bár folyamatosan menekülni kellett, de amit tőlük vártunk (már az első félidőben kicsinálják Mitch-et) azt jóval felülmúlták. Futás egészen egyszerűen nincs. Harris sem tudott életet lehelni a dologba. Most 2-3 hétig úgy tűnik nem is lesz hadra fogható.
A védelem, idézzem a kommentátorokat, "Biltzburgh is Back" Egyszóval felfoghatatlan mit játszottak. Emberfeletti. Persze vannak hibák, vannak homály dolgok de ami egy védelem feladata, meccsben tartani a támadókat a csapatot, azt folyamatosan megtették. Minden esélyt megadtak a győzelemhez. A végére nagyon elfáradtak, ez tisztán látszott. talán ez a fáradság is lehet az oka a sérüléseknek. Ugyanis Watt egy komolynak tűnő mellizom sérülést szenvedett. Ma kiderül pontosan az MRI után, hogy meddig (legrosszabb esetben a jövő szezon elejéig) leszünk kénytelenek nélkülözni a liga legjobbját. Heyward is megsérült, de róla már a sajtótájékoztatón elmondta Tomlin edző, hogy rendben lesz, nem súlyos.
A hét izgalmas lesz, mert úgy készülhetünk a Patriots ellen, hogy számos kulcsjátékosunk már az első hét után kieshet (időlegesen vagy végleg) a rotációból. Mikozben a Pats olyan mélyen maga alatt van, hogy vétek lenne nem kihasználni.