Amikor a tanítvány egyszerűen jobbnak bizonyul a mesterénél. Love remekül menedzselte a meccset – és ami a legfrusztrálóbb: elég neki bedobni egy 8–10 yardos könnyű passzt, nálunk ebből garantáltan 50+ yardos játék lesz, mert a YAC-fogalom ismeretlen fogalom a védelem számára.
A mérkőzés pontosan ott folytatódott, ahol 10 napja a Bengals ellen abbamaradt. 35 bekapott pont, 0 sack, egyetlen (!) Porter által leütött passz. Ramsey az egyetlen, aki legalább NFL-szintet hoz. A többiek? Austin rendszerében szorgos statiszták – mindegy, hogy Watt vagy Ekuale próbálkozik, ugyanúgy nem érnek oda.
Az első percekben látszott, hogy Josh Jacobs futását egész héten mantrázták, hogy meg kell fogni. Ez valameddig működött is. Csakhogy a Packers második számú futóját már nem kezelték elég komolyan. Inkább passzra számítottak – nem csoda, hogy Wilson 5,5 yardos átlaggal futott. A legfájóbb azonban továbbra is a teljesen kiszámítható és gyalázatos passzvédekezés. Slay rendre elrontja a szereléseket, Porter állandóan zászlózik, a safetyk pedig annyira az emberre tapadnak, hogy elfelejtenek a labdára nézni, miközben az hosszú másodpercekig kacsázik a levegőben. Volt olyan, hogy Love 20 egymást követő passza célba ért.
És ezt nem lehet csak a secondary-re fogni, mert az alap a passzsiettetők játéka lenne – ami lényegében teljesen hatástalan. Már az sem érdekes, hogy duplázzák Wattot. Highsmith 10–15 snapből jó, ha egyszer odaér, Watt talán a közelben, de addigra már jön a gyors passz a rendre üres TE felé. Labdaszerzés sincs hetek óta, bezzeg a legrosszabb pillanatban a csere futónk összehoz egy fumble-t.
Beszéljünk viszont a pozitívumokról is. Warren ismét komoly teljesítményt tett le az asztalra, nagyon jó kezei vannak. Kár, hogy amikor szorul a hurok, AR inkább a nagy játékban bízik, és nem őt keresi, pedig így is 4,8 yardos átlagot hozott földön. Roman Wilson is pozitívum: 4 elkapás, 74 yard, TD – igaz, az a touchdown visszanézve elég megkérdőjelezhető, meddig kell tartani a labdát, hogy érvényesnek számítson.
Összességében bőven volt kivetnivaló, főleg a második félidei offense-hívásokban. Furcsák ezek a 2&10-re hívott screene-k, miközben az ellenfél látványosan zónázik. Gyorsan kiismertek minket: zónát mutattak, majd átváltottak emberezésre, és jöttek a 0 yard körüli játékok. Na, ez az, amit a mi védelmünk képtelen megcsinálni.
És akkor jöjjön a feketeleves. Elliott szezonja biztosan véget ért. Seumalo sérülése kisebbnek tűnik, majd a héten kiderül. Ekuale Elliott-hoz hasonló térdsérülést szenvedett. Így megyünk a liga talán legjobb formában lévő Colts-hoz… sok sikert.
A mérkőzés embere pedig egyértelműen Chris Boswell: egészen elképesztő 4/4 – 56, 50, 48 és még egy 56 yardos mezőnygól. Hihetetlen, hogy ilyen rúgónk van, és ha nem lenne ennyire gyenge a védelem, sorra nyernénk a szoros meccseket.