Magabiztos 27-3-as győzelem a Bengals ellen, jöhet a következő csoportmérkőzés, vasárnap este 7-kor a Ravens lesz a vendég a Heinz Fielden.
A mi focink nyelvén mondva, egykapuztunk ezen a mérkőzésen, ezért nehezen lehet felmérni, hogy mit tudunk játékban valójában. A Bengals mindig egy ideális matchup volt számunkra és ez most sem változott. De hogy mi tudunk ennyire jól játszani, vagy ők voltak ennyire gyengék? Erre majd talán vasárnap kaphatunk választ. Mindenesetre rengeteg pozitívum volt ezen a mérkőzésen és szinte semmi negatív, így élek a gyanúval, hogy lesznek ennél sokkal rosszabb mérkőzéseink is a jövőben. Na de hol is kezdjük, talán a védelemnél:
Ha egy Steelers szurkoló lelkéhez akarunk eljutni, az út a védelmen keresztül vezet. A Bengals offense Seattle-ben megmutatta, hogy képesek jó játékra egy jó védelem ellen, majd pedig a Bills ellen is csak az utolsó percekben vesztettek. A 3. forduló nem úgy sikerült, ahogy várták, de abban mindkét egység vastagon benne volt. Most viszont mindössze 3 pontot szereztek, azt is csak egy short fieldnek köszönhetően. Azt tudtuk, hogy a védelemben nagyon komoly potenciál van, de Butler edző koncepciója valahogy nem illett a nyolc első körös választottal felvonuló egységhez. Az elmúlt években rendre visszanyúltunk a régi idők focijához. Vagyis erős front 7, akik őrületbe kergetik az irányítót. Közben pedig a secondary megpróbálja a zónavédekezést, nem enged nagy játékokat és sikeres szereléseket mutat be. Nos ez utóbbi eddig nem működött, de Minkah Fitzpatrick egy igencsak fontos láncszem lett ebben a védelemben, talán az a láncszem, aminek köszönhetően ez végre működhet. Na de nem akarom Fitzpatrick-ot kiemelni, mert ugyan komoly tartást ad a secondary-nek, tegnap igazából a front 7 aratta le a babérokat. Összesen 8 alkalommal sackelték Daltont, a legváltozatosabb módokon. (Az első 3 mérkőzésen egyébként 6 sacket szereztek a védők)
Heyward 2,5, Watt 1,5, Hargrave, Alualu, Dupree és Bush pedig 1-1 sacket szerzett. De Tuitt játéka is nagyon kellett, igaz sackje nem volt, de több alkalommal is duplázták, így a többieknek maradt a lehetőség. Közben Mark Barron élete mérkőzését játszotta 11 szereléssel (1TFL, 1INT, 1sack és 1 leütött labda), Dupree pedig nemcsak sackelte Daltont a vörös zóna határán, de strip sackje után Watt összeszedte a fumble-t, pedig addig ez volt a legpotensebb támadása a Bengalsnak. Ki kell még emelni mindenképp az újonc Bush-t (9 szerelés 7-2, sack, 3 TFL!!! és egy leütött labda).
Ami a támadókat illeti. Baromira nem a saját játékunkat játszottuk, de nem is kellett, sőt. Régen látott ötletesség, Rudolph-ról való teherlevétel, kb így kellene felépíteni egy sophomore irányítót, akit idén nem a kezdőbe szántunk. Nem kellett semmi extra tőle, azzal is mérkőzést lehetett nyerni, hogy a labda mindössze 3,5 yardot volt átlagban a levegőben. Ez a mérés kezdete, vagyis 2006 óta a legkevesebb, de kit érdekel, ha megvan a W. Rengeteg motion, wild cat, futójáték és jó fal. Ennyi bőven elég volt a sikerhez. Aztán amikor már lehetett kicsit tovább is lépni, mert ültek a playek, akkor jöhetett a hosszabb játék is. Persze nem mehetünk el amellett, hogy 3. és 4. és 1 yard szituációban sem voltunk képesek haladni. Ezzel viszont nagyjából ki is merültek a negatívumok. Rudolph, bár kerülte a hosszú passzokat, szinte tökéletes mérkőzést hozott. 87,1%-os pontossággal, ami rekord a Steelers-ben. Korábban Big Ben a Miami ellen 2007 novemberében hozott egy 85,7%-os mérkőzést. 229 passzolt yardjához még jött Samuels-től 31. Ráadásul nagyon kreatívan használtuk a másodéves RB-t. 31 passzolt, 26 futott és 57 elkapott yard. De igazából Conner volt most a legfontosabb láncszem az offense-ben. Ráadásul a 9ers ellen elkövetett hibája után, itt ez egy zseniális edzői húzás volt. Persze a jó offense a támadófalnál kezdődik. Alig-alig értek Rudolph közelébe, a pass protection remekül ment ezúttal a támadófalnak és sikerült lyukakat is nyitni a futójátékhoz. A héten érkezett Vannett pedig remekül mutatkozott be. Két elkapása mellett számtalan alkalommal fontos blokkokat osztott ki.
Meg kell jegyezni azt is, hogy Boswell visszatalált a két évvel ezelőtti önmagához, ami kapcsán szintén meg kell dicsérni az edzői stábot, hogy nem döntöttek elhamarkodottan, amikor már mindenki házon kívülre kívánta a fiatal kickert. De a speciális csapategységben viszont az probléma, hogy Switzert abszolút nem tudjuk futtatni, a gunnerek rendszeresen odaérnek a közelébe, így csak az integetés marad neki.
Ezúttal tehát elég volt egy remek front 7, akik azt csináltak a Bengals támadófalával, amit csak akartak. Illetve elég volt végül egy rendkívül óvatosan játszó offense, ahol mindenáron keretek közé próbálták szorítani Rudolph-ot, így nem sokat tudtunk meg az irányító képességeiről, de ha ez így is győzelem, akkor ám legyen.