Álomszerű drive-al nyitottunk. Ezt vártuk volna az ilyen arzenállal rendelkező rutinos, sőt annál is több, irányító által vezérelt O-tól már a szezon elejétől. A védelem gyorsan le is hűtötte a lelkesedést. Olyan gyorsan engedték átrohanni az ellent, hogy pislogni is alig volt időnk. Igaz a 2 pontos kísérletet szépen megállították.
A sok pontot szeretők itt dörzsölhették a markukat. Aztán amikor már fájt, akkor abbahagyták. Innentől a félidőig megszilárdultak a vonalak kb. Egyik O sem tudott érdemben haladni. 1 olyan lehetőségünk volt, amikor elmentünk valahogyan egy távoli mezőnygólig, amit Boswell olyan pontosan vágott a póznák közé, hogy a MÁV vezetősége már szervezi az oktatást, amelyet a “rúgópápa” a pontosságról fog tartani a szervezetnek.
Szenvedett a pályán mindenki, a sporik is. Néha teljesen vakon adtak meg Firts down-t (nekünk) vagy fújtak be túlzott keménységet, ellenünk.
A liga legrosszabb védelmei kordában tartották a gyengécske támadósorokat.
Talán egy izgalom volt még a félidő előtt, hogy A Rod keze, nem a dobó, megsérült. De ez már a félidő előtt volt közvetlenül, így esélyt kaptunk egy higgadt döntésre. Jöjjön Rudi és tegyen csodát, ahogyan a csodás rénszarvas a piros orrával. Rudi jött, látott győzött.
Ha lett volna fordulat a mese is hosszabb lett volna.
Na jó nem fejezem be, csak vicceltem.
Szóval a másodikban egy más sebeségű O-t láttunk a Steelers részéről. Volt dinamika, volt ritmus a játékban. Termeltük a yardokat, jöttek a pontok. Flacco továbbra sem találta a mindent vivő piros hetest és szenvedett a vendégek támadósora is csakúgy, mint a védelmük.
Warren a sérüléséig szinte tarthatatlan volt. Instant életveszély volt minden cipelése. 6,2-s átlaggal tudott futni.
Gainwell 100 scrimmage yard fölé tudott jutni (elkapás és futás összesen). Ez a tandem egyértelműen a motor volt és amikor picit gödörbe került a szekér akkor tudtak rajta lökni egyet.
Aztán volt egy bulldózerünk,
Az idősebbek talán emlékeznek Bud Spencer 1978-as filmjére, ahol egy jóságos mackót, egy kagylóhalászt alakít, akit kihoznak a sodrából és a helyi fiatalokkal közösen rommá veri a helyi amerikai bázis focicsapatát. Na Washington 1-1 megmozdulása kb. ezen film jeleneteire hasonlítottak. 3-4-5 játékos lógott rajta, próbálta szerelni, de “Bulldózer” csak ment és termelte a yardokat.
4 elkapásból 67 yardot tett be a közösbe.
Pierre és Dugger. Ők ketten ezen a meccsen hihetetlenül stabilizálták a Sec-et. Valami irányba talán elindultunk a védelem tekintetében is.
Dugger ráadásul egy pick six-el egy régen érzett melegséget tett a szívembe.
Összességében nem játszottunk kimagaslóan, ez most elég volt. A Bears ellen nem lesz az, feltehetően. Rudival sokkal jobban és dinamikusabban nézett ki a támadó egység. Ez segítette és hitet adott a D legénységének.
Vasárnap a szeles városban egy sokkal nehezebb feladat vár majd a csapatra. A lassan, sok év után, magára találó Medve társaságnak kellene megmutatni, hogy az acél még kemény nekik.