Sziasztok kedves, nagy reményű Steelers drukkerek!
Aki azt várja, hogy valami úton módon megtalálom a szépségeit a mutatott játéknak, és a vereségnek... az a saját érdekében most zárja be az oldalt. Ez ugyanis most cseppet sem fog megtörténni, sőt, igazság szerint már azt a kis motivációmat is elvesztettem, - a hétvégi Colts meccsig biztosan - hogy a nevükön nevezzem a játékosokat. Frusztráció és csalódottság amit érzek, előbbit mérhetetlenül.
Történt ugyanis, hogy hajnali 2.10-re állítottam egy ébresztőt. Ez már alapvetően elég beteg dolog lássuk be, ráadásul mindezt egy nettó 1 éves kisgyermek apjaként, szívesen tettem (szerencsére áldott jó a gyermek, 10 hónapja még az anyja sem ismeri a kialvatlanság fogalmát). Szóval jóhiszeműen én balga azzal a gondolattal keltem, hogy milyen jó, hogy pont most jön szembe a Bengals, egy csapat akik elvesztették reményüket (Burrow) már az idei évre is, azért "küzdenek", hogy minél jobb helyen draftolhassanak (idén is), keresve sem találnánk két vereség után jobb ellenfelet, ráadásul a győzelemmel meg lehet Észak trónja, és vele a egyenes arányban a csoportelsőség.
NEM LEBECSÜLVE AZ ELLENT, arra gondoltam ez a mérkőzés kiváló felvezető lehet a playoff előtti két, várhatóan erős meccsre a Colts és a Browns ellen.
Gondoltam, hogy ez lesz az a meccs, ahol majd a mindig pulcsis főedzőnk nem kell, hogy továbbra is tanácstalanul meredjen a fűre, ahol a védelmi mietfahrer Butler olyan embereknek is játékerceket adhat, akik tegnap még egy másik csapat play station-jeit nyomkodhatták még a gyakorló csapat tagjaként, vagy ahol még a punternek, vagy a rúgónknak is jut egy rágó.
Hosszú meccsek óta tartó bizonytalanság után végre magához térhet az irányítónk, akinek karereje lassan Bika Hurley-ével vetekszik a Túl a csúcson című Stallone filmből.
Sikerülhetnek a passzai, még az olyan csúszós kezű elkapóink is meg tudják majd szelidíteni őket, akik az idei szezonban 45687 ejtésen vannak túl. A futóink pedig a supervisor hiányában is úgy cikázhatnak a dzsungelben, mint edzett acél a marinált csirkemellfilében.
Védelmünk ha nem is nulla ponton, de a miénknél feltétlenül kevesebb egységen tartja majd a méltán hírhedt bengázi offenzt, minimum 1 szekket, 1 interszepsönt, és legalább 21 jobbnál jobb endzone végi pózolós képet szerezve.
Jóhiszeműségemre csúnyán ráfáztam..................................... ÁT LETTEM VERVE, ÁT LETTÜNK VERVE...
Az első félidő után egy sajtos kifli társasága mentett meg attól Mindenkit, hogy már akkor kézhez kapja az összefoglalót, amikor még 2 negyednyi borítékolható szenvedés hátra volt ebből a semmiből. Isten ments, hogy erről a meccsről én bármi tényszerűt is leírjak, aki látta tudja, hogy miért mondom. Aki nem látta, ne is nézze meg, nettó 3 órát ellopott a saját csapatunk az életünkből! Nagyon sok olyan eset volt a mérkőzésen, amit szinte soha nem tapasztalhattunk saját részről, gondolok itt a frusztráltságra elsősorban. Ez nem az a stílus, amelyben mi látni szeretnénk a csapatot.
Örülnék ha történne változás, és ezen rövid hét után változás állna be a Colts ellen, azonban erre véleményem szerint nagyon kevés az esély. A második legjobb dolog a vereség mellett az, hogy a Browns immár elég közel van ahhoz, hogy az eredmények szerencsétlen alakulásával még a csoportelsőséget is bukhatjuk az utolsó fordulóban. Ja várjatok, de a lényeg, hogy megvan a playoff, hurrá!
#wakeup , de előtte még Boldog Karácsonyt Mindenkinek!