Örömel jelentjük, hogy nem szakadt meg a kiváló hazai pályás sorozatunk MNF mérkőzések keretén belül. Immáron 23 mérkőzést sikerült sorozatban megnyernünk, ezáltal egy 1991.10.14-es (oh feleségem születésnapja, Szeretlek! ;) ) Giants elleni mérkőzés az utolsó a mai napig amikor is vereséget szenvedtünk a jól ismert talajon, amit akkortájt még Three Rivers Stadium bélinek hívtak.
A mérkőzés elég laposan indult, nem gondoltuk volna látva az első negyedet, hogy oda érkezünk meg a végére ahova.
Az első félidőből egy Asante Samuel INT-t lehet kiemelni, na meg azt, hogy Tua a Miami irányítója mennyire nem érzi a zónákat, idén 15 INT-éből mindegyik zóna védekezés ellen történt.. Na de ez nem a mi problémánk.
Az már sokkal inkább, hogy a csapatunk nagyon-nagyon régóta eléggé impotensként kezdi a mérkőzéseket. Megdöbbentő statisztika, hogy a Steelers immáron több mint 60, azaz hatvan (!) mérkőzés óta 7 vagy annál kevesebb pontot szerez az első negyedben.
Persze ma sem történt másként, a második félidőben a Dolphins eljutott FG távolságba amit értékesítettek is, majd a félidő végén a Steelers is vezetett egy pontszerző drive-ot melynek végén Connor Heyward állt fel futó pozícióba és lökdösték be a célterületre 1 yardról.
Így a csapatok 7-3-as hazai vezetéssel mehettek az öltözőbe. Voltak azonban jelek az első félidőben amik azt vetíthették előre, hogy nem leszünk ma teljesen fogalmatlanok, a második félidőben aztán ez be is igazolódott. Ugyanis olyat láthattunk amit már régóta nem, a második félidő első három PIT drive-jából (sőt az első félidei utolsót is beleszámolva 4-ből) három TD-t sikerült szereznünk, sorrendben Metcalf és MVS (Valdes-Scantling) elkapott majd Jonnu Smith futott hatpontosával.
Ezen a ponton 28-3-nál nagyjából véget is ért a mérkőzés, rögtön érezni lehetett, hogy a legkonzervatívabb üzemmódba kapcsoltunk.
Az egészen addig korlátozott (3. negyedben -10yard) Miami offense és Tua is elkezdett yardokat, sőt TD-ket felpakolni, de ekkor már az utolsó 10-11 percét számoltuk a mérkőzésnek, így maximum a statisztikákat tudták javítani (Waller is a 2 elkapott TD-vel), abszolút garbage time-ban érkezett mindez.
A Steelers offense egy elég jó hullámot kapott el, nagyon reméljük, hogy ez állandósítható lesz és még sokáig kitart mérkőzésről mérkőzésre.
Rodgers szerintem a leghatékonyabb mérkőzését hozta, 27/23 lőlap 224 yarddal és 2 TD-vel. A passzai 1 kivétellel nagyon élesek voltak, érdemes megnézni a VDS, de különösen a Metcalf TD-t. A futójáték különösen Gainwell-el működött ma, ő 6.2-es átlaggal 13 próbálkozásból 80 yardot hozott, több fontos elkapása is volt, csak a TD maradt ki.
Az elkapóink is kitettek magukért, Metcalf is éles volt, mindhárom, sőt mind a négy TE szerepet vállalt. A támadófal jól helytállt, Cook is jól játszott a bal szélen, Seumalo azonban ha minden igaz tricepsz sérülést szenvedett, reméljük semmi komoly. (Anderson állt be a helyére a találkozó vége felé)
A védelem (és a hideg) ahogyan már megemlékeztem róla kordában tartotta a vendégeket, Tua csak a garbage time-ban tudott tényező lenni, Achane ugyan 12 futásból ment 60 yardig, de mivel "futniuk" kellett az eredmény után így a futást nem erőltették túl. Ramsey, Heyward, Otomewo és Wilson is jelentkezett 1-1 sackkel, Queen pedig érzésre mindenhol ott volt ma, 10 szereléssel zárt amiből 9 egyéni volt.
Jól sikerült tehát a találkozó, reméljük sokan fennmaradtatok (velem ellentétben) ezt élőben megtekinteni, és nem sokad adtátok fel az első félidő, de különösen az első negyed eseménytelensége után.
A következő fordulókban "érkezik" még egy-egy Lions, Browns és Ravens elleni csörte, amelyeket playoff szempontból előnyből várunk. Érdekes lesz látni, figyelemmel követni, hogy eddig csak "altatott" a csapat és a mostani O forma csak jól volt időzítve, vagy szenvedünk e még a januári szerepvállalás szempontjából. Gyanítom ez utóbbi így is úgy is biztos, de azért szerintem mindannyian örülnénk egy PO találkozónak, ha már a szezon idáig úgy alakult ahogy.