A második találkozót is behúztuk. A védelem ismét brillirozott. 3 negyeden át tartotta 0 ponton a Denverieket.
Az O nem tett bele többet mint amennyi a győzelemhez feltétlenül kellett.
Fields most is vigyázott a labdára, de végre támadtuk a pálya közepét. Ahogy azt megjósoltuk, hogy lesz oda is passz. A TE játékkal az is megjött.
Ne menjünk el a kétarcúság mellett. Az első félidő egy nagyjából kreatív, de biztonsági játék volt. Szereztünk 10 pontot és ezzel magabiztosan vezettünk. A hazaiak Nix vezérletével az első kísérletek is megszerzéséért is komolyan küzdöttek. A védelmünk egyszerűen a hibátlan szint közelében játszott. Az egyetlen lehetőség a Denver előtt egy hosszú támadás végén egy löbbölt passz volt, de Corey Trice akit tavaly draftoltunk, de egy súlyos sérülés miatt nem tudott pályára lépni, gyönyörű olvasás után egy szép mozdulattal húzta le Nix labdáját.
Amint írtam a második játékrész egy teljesen biztonsági, az eredmény tartására szolgáló plant hozott. Szinte csak középső futásokkal próbáltuk ölni az órát, ez a harmadik negyed végéig működött is. Akkor azért a védelem már kezdett fáradni a sok 3&out azért kicist odatett a kondinak. A végén engedtünk 2 hosszabb pályát amivel 2 FG-t tudtak rúgni.
Az első két találkozón a védelem engedett 1 TD-t. Azért ez egészen jól hangzik, még akkor is, ha nem a liga legerősebb alakulatai ellen játszottunk.
A jövő héten komolyabb kihívással néz majd szembe a D mert a Justin Herbert vezette Chargers komolyabb támadópotenciállal rendelkezik mint a Falcons vagy akár a Denver.