Az idei első győzelem megvan. Nem a Steelers nyerte meg a meccset, a Browns veszítette el. Jó-jó tőlük ezt az elmúlt 15-20 évben megszoktuk. Mindig elcsúsznak valami banánhéjon. Ez a Barna gárda alapvetően egy jó csapat a labda mindkét oldalán. Éjjel viszont Chubb sajnálatos sérülésével valami kiesett náluk. Innen is jobbulást a klasszis futónak. Persze Ford fellépett és az olyan fontos "Next man up" működött, de azért már másabb volt a teljes kép.
Hol is kezdjem? Ja megvan, Canad! Takarodj innen! Ez az első gondolat. Miért?
Lehet átkozni Pickettet, a falat, Harrist. Viszont nincs olyan gameplan felrajzolva ahol tudnák a srácok mikor éppen hol is van a helyük. Sokat foglalkozom jégkoronggal. Aki ismer tudja. Ott az NFL-hez képes is töredék idő van gondolkodni a jégen. AZ első érzésrből meg kell hozni a döntést. Az edzéseken ezt az automatizmust kell begyakorolni. Itt most néztem és mintha fejetlen kacsákat kiengednénk azok rohangálnak valamerre, Pickett meg megpróbál valamit dobni. Ő sem jó, de nem is segítjük, hogy jó legyen. Rettenetes nehéz hívásokat adunk a kezébe. Olyan labdákat kellene tűpontosan megdobnia amiket a legnagyobbak szoktak. Amikre Ben a teljes karrierjét nézve is csak 2-3X volt képes talán. Nincs szeparációs útvonal a WR-nek. Mire gondolok? Például a legegyszerűbb a kereszt. Amikor a két védőt összevezeti a két WR. Azután mindkettő szabad, ha ezt a 10 yardos környékén teszik akkor az tuti FD. De elnézve most mit csinálunk a mi két WR-ünk szaladna fejjel egymásnak. Futás. Az vajon mi? Teszi fel a kérdést az átlagos szurkoló. Az egész fal mintha azt sem tudná, hogy az üdvhadsereg éves jótékonysági bálján vagy a Hell's Angels éves találkozóján van-e. Előbbire bőrcuccban megy az utóbbira tütüben. Olyan udvariasak és előzékenyek az ellenfél védőivel, hogy az angolkisasszonyok már postára adták a meghívójukat, hogy tartsanak már előadássorozatot Angliában.
Ma éjjel a WR állományt nem is tudom igazán bántani, mert ami elkapható volt azt szinte el is kapták. Ennyi volt elkapható. A futók közül Warren, legyen Ő az első számú könyörgöm, hozott néha új színt.
Pickettet sajnálom. Olyan komfortzónán kívül kell játszania ami egy edzésen ok, de egy fontos csoportmeccsen a saját koordinátora ha erre kényszeríti akkor felvetődik, hogy az a koordinátor lehet az ellenféltől kap fizetést? Egy fiatal srácról beszélünk akivel oylan játékokat akarunk hívatni amit még nem képes megcsinálni. Az, hogy mennyire terített betlit ezek a játékok arról már ne is beszéljünk. SZtem a védők hangosan nyerítve röhögnek már akkor amikor a a támadóink a vonalra felállnak. Pontosan tudják mi fog következni. Isten bizony sztem néha az ellenfél védelme mondja meg a falembereknek kit és hogyan kell blokkolni ebben a játékban. Na jó eleget bántottam a támadó oldalt.
Canada takarodj, vagy ezt már írtam? Nem baj inkább többször, hátha fog.
A védelem.
Persze Ők nyerték a meccset, hiszen pontokat többet pakoltak fel mint a támadók. Azonban én nem voltam elégedett a teljes meccsen a védelemmel. Összességében.
Heyward pótlása még csak csak. Azért látszott nem az a szint, viszont szégyent sem vallott Loudermilk.
Az OLB sorunk cserékkel mindennel együtt a liga legjobb OLB egysége.
Ez tisztán látszik. Amit ez a 4 srác tud együtt azt nem látni a ligában máshol. A cserék is egy magas szintet tudnak hozzátenni a nyomásgeneráláshoz, így nincs pihenő az ellenfél O falának, ha nem Watt vagy Highsmith rohamoz. A két kezdő srác talán, lehet erős kijelentés, Pittsburghben a valaha volt egyik legerősebb páros.
Jobbak mint Harrison-Woodley duó voltak. A régi 70-es évek játékosait nem láttam meccsről meccsre. Illetve az egy más játék volt. Még Harrisonék ideje is más volt. Most olyan teljesítményt hozni mint akkor amikor még nem a támadók mindenáron való megvédése volt a cél, egyészen kimagasló. A baj az, hogy mint egység a teljes Steelers csapaton belül ez az egy ami működik.
A secondary rémálom. Ha éppen arra fordulnak, véletlenül ott járnak akkor képesek esetleg szerelni. Joey Porter Jr. üdítő színfolt volt tegnap. kritikus pillanatokban nagyon profin csinálta meg a dolgát. Őt talán tényleg csak elrontani lehet.
A LB sor egyszerűen hihetetlenül gyenge. Ennyi elhibázott szerelést a gurulós foci válogatottunk a 80-as évektől máig nem mutatott be mint egy egy meccsen képes ez az csapatrész. Borzalom. Holcomb volt talán aki képes volt egy szolid közepes teljesítményre.
A védőfal közepe próbálkozott, próbálkozott, de megette őket vacsorára a Browns támadófala. A nagy játékok a védelemtől, leszámítva az OLB egységet, nem azért születtek, mert olyan jók voltunk, hanem mert a Browns jétékosai képesek voltak elképesztőeket hibázni. Nem kényszerítettük komolyan hibára őket, maguktól csinálták. Na de azért Watt, meg Watt, meg Watt... szuperlatívuszok.
Nézzünk azért pár adatot.
Pickett 30 átadásból 15 sikeres, 222 yardért. 1 TD és 1 INT a neve mellett.
Harris 10 cipelésből 43 yard
Pickens 4 elkapás 127 yard és TD
TJ Watt 1 sack, 2 TFL, 1TD, 1 leütött labda
Csak az egységek legjobbjait, számok alapján, emeltem ki.
A győzelem fontos, a lelkeknek is és nem mindegy, hogy 1-1 vagy 0-2.
A csoport bivalyerős és nagyon nehéz lesz akár az 50%-s mérleg is. Kellenek a bravúrok, de a kötelezőket mindenképpen be kell húzni.
Majd elfelejtettem a hihetetlen sorozat, hogy MNF mérkőzésen 21 meccs óta folyamatosan tudunk nyerni haza pályán.
Vasárnap ismét Prime időben láthatjuk majd a kedvenceinket, este 22 óra után.
Addig is mi figyeljük a friss híreket és próbálunk elsőként beszámolna arról, ha Canadát kirúgtuk végre.