Történelmi találkozóra utaztunk Dublinba jópáran a hazai Steelers családból.
A mi gépünk, ahol a legtöbb törzs Steelers.hu “családtag” utazott a péntek hajnali Ryanair járat volt. Mindez azt jelentette, hogy az alvás az, mint tevékenység szinte mindenkinél a nullához konvergált. Nekem mert hajnali 2-kor kellett kelnem, volt, aki olyan messziről jött, hogy gyakorlatilag nem tudott aludni, mozi majd hajnaltól már a reptér. Aztán volt, aki csak a munka és a bagoly lét miatt érkezett álmosan a találkozóra. Az induláshoz K.Laci is kijött üdvözölni a küldöttséget és elkészíteni a hajnali indulós képünket. Ő sajnos nem tudott velünk tartani.
A leszállás után a megbeszéltek szerint elindultunk a leap kártyáinkat beszerezni, az ottani BKK bérlet. Én ragaszkodtam, hogy a kettes terminál Spar üzlete az, ahol ezt megtehetjük. Utóbb kiderült ez egy “isteni” jel lehetett.
A kártya megvétele után felfigyeltünk egy kamerákkal mikrofonokkal felszerelt stábra, akik egy nagydarab embert interjúvoltak. A fiatalemberen #99 volt a hátán. Igen a felirat is stimmelt Keisel. Nem hittük el, hogy ilyen van. De volt. Maga a szakáll állt ott.
A sajtós elmondta, hogy pár perc múlva pár méterrel arrébb mindenkivel fotózkodik, ad autogramot és pár szót is vált. És tényleg. Brettnek mindenkihez volt jó szava, aláírt mindent aztán boldogan beállt a teljes, majdnem teljes, magyar különítménnyel egy közös fotóra.
A meglepetés, nagyon szívesen mindenkinek 😀, után buszra szálltunk és megnéztük Dublin minden utcáját, körforgalmát és gyalogátkelőjét. Na jó nem mindet, de így éreztük. Viszont az idő boldogan telt.
A busz utolsó megállója előtt egy teljes Steelers pompában ragyogó PUB-ot láttunk. Nyilván azonnal “betámadtuk” és egy sört gyorsan legurítottunk. Itt már szétváltunk és volt, aki már a szállásra igyekezett, mi Soldival pedig a Teeling Whiskey manufaktúra felé vettük az irányt. Hiszen az ír whiskey igazán világhírű. Mi pedig kíváncsiak voltunk miért is.
Meg kell hagyni a Teeling csapata érti a csíziót. Egy szuper tárlatvezetés és kóstoló után mi is elindultunk a szállásra. Közben az járt a fejemben, hogy ezek az írek nekünk magyaroknak magyarázzák a lepárlás titkait
Délutánra Soldival még egy másik híres Ír tevékenységnek néztünk utána. Ez a sőrfőzés. Hát a Rascals kézműves sörfőzde valóban profin működik.
Ezt meg tudom erősíteni. A söreik pedig kíválóak.
Szombaton kirándultunk és a Steelers által rendezett tagliete partira látogattunk ki.
Meg kell mondjam, kisebb népünnepély volt Dublin közepén egy gyönyörű parkban.
Volt itt minden, színpad, célbadobás, FG rúgás, természetesen sör és kaja minden mennyiségben.
Valamint az Air Lingus szponzorálásával lehetett készíteni játékos kártyát. Én is kipróbáltam. WR lettem és egészen jó számaim vannak 😀
Az este a mexikói és az ír barátaink által rendezett party-n folytatódott.
Majd átmentünk a The Fitzsimons Temple Bar-ba. Meg kell mondjam ilyen bulit ritkán lát az ember. Sztem 1000 feletti Steelers szurkoló gyűlt össze és énekelt táncolt közösen. Sztem aki eljött annak beleégett a retinájába.
Vasárnap már csak a mérkőzés volt betervezve, legalábbis napközbenre. De ez is elég volt sztem élménynek. A 120 méter magas the Spire tövében találkoztunk páran és itt ittuk meg az aznapi második vagy harmadik kávénkat. Innen gyalog vonultunk a The Croke parkba és izgatottak voltunk az inaktívak miatt, a mérkőzés miatt. Az élmény miatt.
Meg kell mondjam a várakozással ellentétben, vagy 1 óra lesz mire bejutunk, kb 25-30 másodperc volt a biztonsági ellenőrzés és a jegybeolvasás. Na ez volt a legszuperebb. Egy szűk kapun egy kis ablak a rácsok közt. Ide kellett betenni a telefont. Azt hittük, hogy majd egy telepített leolvasó leolvassa. A frászt, benyomtuk, majd egy srác kiszólt, hogy ok, mehetünk 😀 Nem kicsit lepődtünk meg. A szektorunk megtalálása gyerekjáték volt. A látvány pedig frenetikus.
A játékosok melegítettek, bömbölt a zene és a hangulat az egekben. Mindenki mosolygott és vidám volt.
A meccs kezdetéig összegyűltünk páran 1-2 sörre, és persze még egy kis esélylatolgatásra, számolgatásra, hiszen magyarok vagyunk.
A találkozó pontos menetét Tomi megírta, hullámvasút volt. Mélységekkel, magasságokkal. A szívgyógyszer a végjátékra már a normális dolog egy Steelers szurkolónak. De kiszurkoltuk és a meccs után jött a hír, hogy Tamás elkapta a labdát, azonnal megkérte, hogy a Spire találkozási ponthoz hozza el legyen szíves. Legalább láthassuk, megérinthessük. Ezzel fel is tette a koronát. Azt hittük legalábbis. Természetesen fotók egyedül a labdával és egy csoportkép.
Mivel ekkor már kezdett az este közelegni valami vacsora helyszínt kellett keresni. Mindenre nyitottak voltunk, de ezt amit kaptunk azon az estén nem láttuk jönni. Egy latin étterem, ahol azt mondták, hátul van hely, de karaoke est van, ha nem zavar. Hát bátorak voltunk. A helyi Varga Irének aznap esti találkozója volt. Írországban egy étteremben spanyol és portugál nyelven hallgattuk a nyávogást. Egy darabig bírtuk, de inkább elmentünk újra a The Fitzsimons-ba, hiszen az már bevált 😀
A hétfői nap mindenkinek máshogyan telt. Én M. Zolival a beach-re mentünk és egy kilátóba megnézni a tengert.
Majd ebéd és irány a reptér.
A hazút egészen sima volt. Pestig, ahol várt még minket egy meglepetés. Valaki elhagyta a csomagját és ezért a reptéren biztonsági zárat rendeltek el. Így a hazajutás több mint fél órával sikerült hosszabbra.
Összefoglalva az egész hétvége egy olyan élmény volt, amelyre évek múlva visszagondolva is egy mosoly ül majd ki mindenki arcára, aki átélte és boldogság fogja elfutni a lelkünket