A 13. fordulóbéli mérkőzést úgy várhattuk mint a Messiást, remélve, hogy hazai pályán fell tudjuk venni a versenyt a formáját kereső Buffalo Bills csapatával. A mérkőzés befejeztével azonban újfent a csalódottság üthette fel a fejét a csapatnál, szukrolóknál.
A mérkőzés egy védelmi csatának indult, majd a második félidőben egy kiütésben teljesedett ki. A Bills 23-0 arányban nyerte a harmdik és negyedik játékrészt, 26-7-es győzelemmé konvertálva a félidei 7-3-as hátrányukat Pittsburghben.
Az első játékrészben a védelmek remekeltek, ennek megfelelően előrehaladást nem igazán, puntokat azonban annáál inkább láthatott a nagyérdemű. A Steelers ráadásul előbb Echols által szerzett INT-t majd egy Cook elhagyott labda után Queen szedett össze egy fumble-et. A vezetést is sikerült megszerezni Warren futásával, a játékok azonban hagytak maguk mögött kívánnivalót..
A Bills mindeközben nem tudott TD-t szerezni, mezőnygólra kényszerült, így a félidőben ha a játék képét látva nem is, de az eredmény alapján bizakodhattunk.
Na aztán a második félidő..
Ha valaki az elsőt gyors ütemben nézte (mint én), akkor hidegzuhanyként érte a normál sebességű második.. Előbb Rodgers-t döngölték a földbe, melynek következtében egyből a sérült kezéhez kapott miután letörölte az orráról a vért, sőt még a labdát is elhagyta. Nem is akárhogy, a Bills védői szedték azt össze és vitték vissza TD-re mélyen a Steelers térfelén.
A következő játékban Rudolph jöhetett a kényszerpihenőt kapó A-Rod helyén, második passzkísérletéből INT-t dobott.
A játékrész további részét nem venném végig, nem szeretném tovább fájdítani a szíveket.
Josh Allen és James Cook játékára nem volt ellenszere a védelemnek, összesen franchise rekordnyi 249 yardot hozott össze a Buffalo running crew..
Rodgers visszatért ugyan a későbbiekben, azonban a mérkőzésen nyújtott 117 yardos teljesítménye kritikán aluli volt. Rudolph meg aztán mintha teljesen jéghidegen szállt volna be, nyoma se volt még a múltkori szolíd teljesítményének sem.
A pass rush-unk mintha nem is létezett volna, holott a Bills két csere tackle-vel érkezett. Ez pont, hogy egy sima matchup kellett volna legyen a javunkra, ehelyett sikerült 0 sack és 1 QB hit társaságában lehozni a mérkőzést. Konkrétan nem sikerült nyomás alá helyezni Allen-t, így epdig nehéz volt elérni, hogy hibázzanak.
A futások nagy százalékban TJ oldalára mentek, meglehetősen sikeresen. Cook végül 144 yarddal zárt. Sokszor az volt az érzésem (meg a tény is), hogy úgy lépett fel a második szintre és hagyta ott a védő vonalunkat, hogy senki még csak hozzáérni sem tudott..
A Bills 249 futott yarddal zárt, majdnem dupla annyival mint amennyit mi egész mérkőzésen felpakoltunk támadó ügyileg (108 passz + 58 futás).
Összességében szörnyű mérkőzés volt, a második félidővel meg kiváltképp. Támadó oldalon űber konzervatív, előre megjósolható hívások és gyenge kivitelezés, védelmi oldalon szinte mindenki maga alatt teljesített, üres passz sávok, elkéső LB-ek, szintén későn érkező safety-k, szinte nem is létező védelmi vonal. A stáb szintén teljesen fogalmatlan, Arthur Smith fellángolásai ellenére totálisan kiismerhető, Austin-t pedig hagyjuk, fogalma sem volt miként kellene lereagálni a Bills futójékát. Tomlin mindezt pedig zokszó nélkül végignézi, és mérkőzés után pedig sokadszorra nyilatkozza le, hogy erősebben térünk vissza.
Szép dolog a remény, de ez a szezon már kezd egy kicsit kínos komikummá válni..
A negyedik negyedben már a nézők is megunták és a Tomlin kirúgását hallató rigmusok után "beszédesen" távoztak.
A hét végén pedig jön a Ravens elleni rangadó, jobb előjelekkel nem is mehetnénk a mérkőzésbe..