A végeredménnyel is kezdhetném, de az túl hatásvadász lenne.
Két nagyrészt gyengélkedő csapat összecsapását láthattuk. A Raiders futás ellen, mint azt írtuk, nagyjából olyan hatástalan mint a Steelers. Be is mutatta mindkét védelem.
A mérkőzés a már szokásos teljes impotenciát mutató támadósorozatokkal indult. Ezúttal mindkét oldalon.
13 perc telt el nagyjából amikor Jimmy G és az általa vezetett O csúnyán megtréfálta a secondaryt. Bizony ott vagy az öreg Petterson vagy a Safety nézte el a játékot, de Garoppoló kedvenc célpontja D Adams nagyon simán tudta lehúzni a lasztit két ember közt.
Az addig látott teljes impotencia miatt már azt lehetett hinni, hogy, de nem. A következő támadássorozatban egy olyan TD-vel válaszolt a Steelers, amilyet folyamatosan álmodunk, szebb álmaink vannak róla mint bizonoy Vad Katalinról volt tini korunkban.
Ebben az időszakban és ezután a harmadik negyedben azt hittem végre elzavarták, néha, egy egy playben. Aztán vagy a playhívás, vagy a rendező aki megmutatta a kakasülőn trónolót, megnyugtatott. Nem, nem küldték el.
A védelem talán elfáradt, talán a 23 pontos előny tudtaában engedtt ki picit, de az addig egészen jó teljesítmény a végére picit elhalványodott és engedtük visszajönni a meccsbe a vendéglátókat. A végén a győzelemért támadhattak.
Szerencsére volt rossz edzői koncepció, bízotta védelmében, vagy a mi inkompetens támadóinkban csak FG-t rúgtak. Aztán a végén kellet Wallace INT-je pár másodpercre a vége előtt.
Összességében a támadó oldalon látható volt 1-2 fellángolás. Voltak bíztató jelek, de nem konisztensen. Sőt inkább kevésbé vehető észre.
A védelem bár állt a lábán a meccs nagyobb részében, azért még néha mindig kijött a gyengeség. a sok miss tackle. Az olvasási képesség hiánya......
Örüljünk, hogy ma még vezetjük a csoportot. Javítani kell a hibálat. Tanulni kell abból mi volt az ami sikeres volt, mi az amit ki kell hajítani...
A végeredmény 23-18 lett ide.