A csütörtöki idegenbeli, csoport, meccsek statisztikája miatt nagyon félve vártuk ezt a találkozót. Tomlinnak ezek a meccsek az igazi rémálmai. Azt gondolom, ha majd egyszer nyugdíjba megy Halloweenkor nem az ijesztő jelmezek kísértik majd, hanem ezek a találkozók, főleg, amiket illett volna simán behúzni.
Az éjszakai összecsapás is ilyen volt. Minden számadat és tény a Steelers mellett szólt előzetesen, persze ilyenkor szokott jönni a teljes sötétség és valahol valamit úgy elbaltázunk, hogy annak nem lehet más vége, csak, ami most is történt.
Pedig milyen jól kezdődött, egy gyönyörű TD a nyitó drive-ből. Ekkor azt gondoltam, hogy ok, a félidőre eldől ez. Aztán sikerült addig addig amíg csak visszahoztuk a Bengalst és a vendéglátók a végén teljesen megérdemelten, megnyerték a találkozót.
Azt hiszem a támadó oldal talán még nem is annyira ekézhető. Rodgers picit álmosan mozgott, olvasott, néha. Az INT is ebből adódott, az első. A második az egy gyönyörű védelmi megmozdulás volt és természetesen egy hatalmas hiba Metcalftól.
Igazán nyomást nem tudtak generálni a fal tartott és még a futásokhoz is szépen blokkoltunk, hiszen Warren bőven 100 yard felett tudott haladni a földön.
Postás Pat is megkapta a maga labdáit, Ő is 100 yard fölé jutott. Idén először.
Ellenben a védelem, a liga legjobban fizetett egysége, akik a múlt héten egy olyan meccset raktak össze amire csak csettinteni lehetett. Nem engedtek TD-t. Alig engedtek futást. Bezzeg ma. Mint a lyukas teknő. Bárki át akart slisszolni a falon az megtehette. Ezzel az óra kontrollja már ki is csúszott a kezünkből. Aztán jött a „Báró” és Chase kapcsolata. Sztem mindenki tudta kb álmából felkelve, hogy Chase és az LB sor zónájába középre fogja kapni a labdákat. Ok, ha nem volt tiszta a meccs előtt Austinnak, azért a második drive után már csak észrevehette volna, hogy a védelem a passz ellen hatalmasra nyitott szájjal szaladgál azon bizonyos erdő felé. Persze változtatás nulla. A nyomás, az ellen a fal ellen, akik képtelenek voltak idén eddig irányítót megvédeni, nagyjából a nulla felé közelített.
Nem a játékosok felejtenek el ilyenkor focizni. Olyan plan van összerakva és olyan játékot kér tőlük az edző, amivel a snap előtt már meg vannak verve. Még egy újonc is kihasználta volna a bénázásokat, hát még Flacco akit Tomlin azért elég jól ismerhet. Pár alkalommal tört borsot az orrunk alá.
Heyward kritikusan is nyilatkozott a meccs után a D line teljesítményéről. Volt is mire önkritikát gyakorolni. Egy óvodában keményebben lökik fel a homokozóban egymást, mint ahogyan a Steelers védőfala ostromolta, „ostromolta” a Bengals támadófalát.
Van a következő találkozóig 1,5 hét. Én szeretném, ha végre olyan lenne a D koordinátor, aki tudja is mi az a védekezés és tudja hogyan lehet hatékonyan egy ilyen tehetségekben bővelkedő védelmet játszatni, hatékonyan. nyilván Austinnak nem lesz annyi „töke”, hogy felálljon és magára vállalva a felelősséget távozzon. Pedig igény az volna rá.
A csoportot még mindig meccselőnnyel vezetjük, a pozitív mérleg és a PO simán meglehet, ha elfelejtjük végre a hülyéskedést és komolyan elkezd a teljes csapat, edzőkkel együtt, a focival foglalkozni.
Ha rajtam múlna biztosan nem lenne ma pihenő. Reggel korán edzés, amibe „belehalnak”.
De nem rajtam múlik, így hétfőig mindenki eheti a chipset és lazsálhat, gondolom.
Összességében csalódást keltő vereség ez.
Steelers 31:33 Bengals