Nem sikerült behúzni az újabb győzelmet a Cleveland vendégeként, de tegyük szívünkre a kezünk, a legtöbben ezt is gondoltuk. Rövid hét egy szikrázóan kemény Ravens meccs után. Csoda, hogy ki tudtak állni, na jó persze profik és ez a dolguk, a játékosok és nem húzták kezüket lábukat.
A meglepetésfaktor ezúttal a hó volt. Milyen jól esett újra havas, igazi football idős, meccset nézni. A találkozó végére már -2 celsius körül volt a hőmérséklet, úgyhogy igazából tényleg komoly tűz kellett, hogy ne fázzanak a srácok.
A legfontosabb az volt, sztem, hogy ne szenvedjünk komoly sérülést, ez nagyjából sikerült. A győzelem bár mindig fontos, jelen esetben belefért ez a fiaskó is.
A Red Zone hatékonytalanság miatt sajnos nem tudtunk igazán ellépni az elején, jött egy Boswell rontás is, de Őt a legkevésbé venném elő. A Ravens ellen Ő nyerte meg a meccset, ennyi belefér. Azután addig töketlenkedtünk, már elnézést, hogy elhagytuk a labdát és a Browms köszönte zárkózott, majd a szünetre már egy 10-3-as hátránnyal tudtunk bemenni.
Innen az egyre fokozódó hóesés ellenére még felálltunk, sőt a végjátékban még vezettünk is, de a hazaiak megcsinálták a nagy játékukat és már nem maradt idő válaszolni, így alakult ki a 19-24-es végeredmény, oda.
Ha csak a számokat néznénk, simán nyernünk kellett volna, de a matek nem ennyire egyszerű. A Ravens ellen fordítva volt. Ott veszítenünk kellett volna a statisztikai számok szerint. Mégsem. Ettől is szép ez a játék és a sport. Ha jól számoltam 12 harmadik kísérletből 1 FD sikerült a vendéglátóknak, ellenben negyedikből 5/5 Vagyis mégcsak rosszul sem álltunk a lábunkon, de amikor nagyon kellett volna valahogyan mindig megingott a védekezés.
Ezen az estén Warren és Austin bizonyultak a leghatékonyabb fegyvernek. Austin minden felé szálló labdát behúzott és 78 yardot tett be a közösbe, mellé 1 TD-t. Warren 4 yard feletti átlaggal cipelte a labdát és 1 TD-t Ő is sikeresen összehozott.
Bár a védelem szerzett 3 labdát (1 INT, 2 FF), de összességében nem tudták azt a nyomást generálni amivel Winston komolyan megzavarható lett volna. Volt 1-1 play ahol megnyerték a párharcokat a védők, de összességében a Browns fala egészen tisztességesen helyt állt. Ellenben Wilsont 4 alkalommal húzták be a zsákba. Persze ebben volt ami az Ő sara volt, mert túl sokáig várt.
Mint említettem az edzők (Tomlin és Smith) felkészítő munkája illetve a meccs alatti reagálásuk nagyon gyenge volt. Nem tudtunk, akartunk, érdemben változtatni, most sem. Ez már visszatérő probléma, hogy a meccs közben nem tudunk, akarunk, komolyabban belenyúlni a dolgokba és így sokszor az ellenfél edzői egy egy jó változtatással le tudnak focizni minket.
Sajnos volt egy másik csúnya eset is, ami komoly rövid pályát és ezzel előnyt adott a hazai csapatnak. Waitman amikor nagyon kellett volna egy 15 yardos punt-ot tudott bemutatni. A Cleveland köszönte és ebből a játékból szerezték meg végül a győztes TD-t. Az eddig dícsért spec team is tud tehát hibázni, de inkább most és tanuljunk belőle, mint a PO-ban majd.
Talán kellett is ez a pofon, kicsit visszahúzott a földre mindenkit, hogy nem vagyunk annyira kiválóak egyenként, csak és kizárólag akkor tudunk nyerni, szinte bárki ellen, ha mindenki a tudása legjavát nyújtja, pici hibák sem férnek bele senkitől.
Van 10 napunk, hogy a következő nagyon nem könnyű Bengals meccsre pihenjünk és készüljünk.
Az a találkozó este 7-kor kezdődik majd. December 1-én. Vagyis az adventi gyertyagyújtás után irány mindenki a Score Sport bárba és hangosan szurkoljunk a csapatnak.