Az izzó acél megkopasztotta a hollókat

Megnyertük az idei, eddig, legfontosabb összecsapást! Az éjszaka igazi focicsemegét hozott. Szerencsére az örömünket sem rontotta el semmi. Sikerült behúzni a szezon eddig talán legfontosabb mérkőzését. 13-10 ez az eredmény nem a látványfoci híveinek a szeretett eredménye, de mi imádjuk. Az igazi ínyencek már ebből kitalálják, hogy ezen az összecsapáson az erőfoci, a football minden szépsége jelen volt. Láthattunk látványos szereléseket, nagy ütközéseket, kierőszakolt labdavesztést, sajnos sérülést is.

A sérülésekre a cikk végén visszatérek, csak hogy leszálljunk majd a földre.

A kritika, mert hogy a győzelem ellenére ezzel is foglakozni kell. Az O-line mint az ementáli és ez még akkor is szörnyű, ha fontos kulcsemberek nincsenek. Ami bíztató és azért már időszerű volt az pl. Kemó „trükkös” futása. Néha váratlant tudunk húzni, mert egy ilyen ellenfél már a szemek villanásából látja mit is akarunk. A Ravensnél mint azt már megemlítettem a meccs alatt, Ray Lewis hatalmasat játszott és a teljes mezőnyt figyelembe véve best D lett. A futásunk ma szinte nem is volt. Folyamatosan középen küldtük Mendét, és Lewis csak rá várt. Az ESPN elemzéseiben is rendre látszott, hogy ma nem a sackek gyártásával bízták meg, hanem az egyik fő fegyverünk megállításával. Sajnos sikerült.

Ben a jó öreg Ben. Vállalta törött, sérült lábbal, és az erre az alkalomra szabott hívásokkal nyerni tudtunk. Többet ezt ne tegyük. A gyógyszergyárak ezekből, a találkozókból élnek. Hiányzott az első félidőben és a 3. negyedben is egy kicsit, a rá jellemző mobilitás. Néha a közeliknél látszott, hogy mintha tojáshéjon járkálna. Megértem, én pl. lehet, hogy lábra sem tudnék állni. Azt hiszem, kihozta a maxot a napból. Azért voltak cinkes helyzetei ahol nagyon szidtam. A játékhívások, még ha ezek ma egy kicsit talán rá is voltak szabva, ismét sok kritizálni valót vontak maguk után. A hét végére ennek össze kell állni a Bengals ellen. Jelenleg a liga utolsó helyért és a legjobb draftjogért harcolnak, de a fikát felszívják ellenünk ez tuti. A most megszerzett győzelemnek akkor lesz értéke, ha hozzuk a következő meccseket. A Jets lehet kétesélyes, ott tartok Sanchez fiú kezétől és Santonio elkapásaitól Mi már csak tudjuk milyen jó!

A D, minden dicséretet megérdemel. B’Mac hozta a szokásos idiotizmusát, de ne vitassuk el, hogy voltak szép megmozdulásai. Harrison ma egy kicsit visszafogottan kezdett, talán az asszony úgy engedte el, hogy ne költsön többet, mert a karácsonyfa alá nem jut. A végére csak belelendült és egy, tőle, átlagosnak számító statot produkált. Troy! Hát igen, amikor kell a Tasmán ördög, megmutatja miért is kell őt szeretni. Zseniális megmozdulásai vannak, és hogy élőben milyen személyiség? Nem sokára ez is feltárul itt az oldalon. Talán a Jézuska elhozza nektek. A liga legjobbjai vagyunk, nem érdekelnek a mutatók, ez az egység hétről hétre megmutatja, hogy a gyűrűt a védelem nyeri és ez ellen nincs az a Goodell aki, tenni tudna. A futás ismét 50 yardon belül maradt a madaraknál. Ez idén eddig azt jelenti, hogy 100 felett csak egy csapat futott ellenük. Azt hiszem a ligában ilyen nem nagyon volt még. Lassan tényleg megszolgálják a Steel Curtain II. nevet.

És egypár statisztikai adat:

Végül a sérültek:

Sajnos az összecsapást idő előtt kellett befejeznie 3 játékosnak is. Sepulveda, Miller, és Adams. Reméljük, hogy nem súlyos sérülések, mert igazi alapemberekről van szó akik nélkül nagyon nehéz lesz!

Várjuk bizakodva a hét végét és a következő csoportrangadót. A mai siker igazán akkor siker, ha a megszerzett előnyünket januárig meg tudjuk tartani és a csoportot megnyerve masíroznunk a Play Off-ba!

Úton hazafelé, egy boldog csapat:

Írta és szerkesztette: Fizel Zoltán