Hát eljött a nap amelyre a szezon kezdetén csak a legvérmesebb szurkolók gondoltak. Abban mindenki meg egyezik az acél oldalon, hogy az év kezdetekor a rájátszás, mint cél, távolinak és nehezen elérhetőnek tűnt. A kezdő QB nélkül 4 mérkőzés, amelyben azért nem a liga leggyengébbjeivel találkoztunk. A csapat CSAPATként állt helyt és 3-1-el hozta ezt a nagyon nehéz szakaszt. Azután jöttek a sérülések, csak nehogy fellélegezzünk, Aaron Smith, Starx, és a többiek. Mindezt miért mondom el, írom le? Azért, hogy a nap végén az esetleges (sicc) vereség ellenére se álljon fel senki keserű szájízzel a televíziók elől. ligában nincs még egy csapat aki ennyi viszontagságon keresztül idáig eljutna. Nézzük meg, hogy amikor Brady sérült volt mit bénáztak. Amennyiben Indyből kivennénk PM-et mit hoznának le?
A mérkőzés! Amennyiben azt mondjuk, hogy a múlt heti összecsapás a védelmek háborújaként volt meghirdetve akkor ez most még inkább érvényes. A liga, mutatókban, két legjobb védelme csap össze. Azért írom, hogy mutatókban mert véleményem szerint egy védelmet a mutatókon túl a mérkőzésnyerő képesség is meghatároz. Ebben néhány D-t a Jets elé helyeznék és ezért nem azt mondom, hogy a liga két legjobb védelme. Ami biztos, a CB poszton lényegesen erősebbek mint mi, de a két-három-négy, már nem is tudom hány nagyszerű elkapónk ellen érzésem szerint ez is kevés lesz. Láttuk Brownt sisakkal elkapni. Tudjuk, hogy Burnell maga az életveszély. Ward pedig, mint sokszor elmondtam, WARD és ez tőle pont elég! A futásaikat talán az egyre jobban magára találó Ziggyvel hatékonyabban tudjuk majd megállítani mint azt tettük az alapszakaszban. Ne feledjük ők futották ellenünk a legtöbb yardot, szám szerint 106-ot. Igen kedves olvasó nem elírás, ez a védelem idén kétszer engedett csapatot 75 yard fölé, sajnos abból 100+ is lett, ebből az egyik a Jets. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az nekik élethalálharc volt, nekünk pedig egy mindegy meccs, mert nem volt életbevágóan szükségünk a győzelemre. Például a Tasmán Ördög is kedélyesen beszélgetett melegítőjében a partvonalnál.
Nagyon nehéz lesz a 4 negyed, de biztosan mindenki tudja, hogy itt a rájátszásban nincs könnyed játszadozás. Sanchez fiú, véleményem szerint, még mindig a liga egyik legkönnyebben zavarba hozható irányítója. Benünk azonban nem is érzi jól magát, ha nem érzi az LB-k leheletét a tarkóján. A labdabiztosság, bizonytalanság, megpecsételheti mindkét csapat sorsát. Amelyik D több labdavesztésbe kergeti a másikat az teret engedhet az O-nak a meccs megnyerésére. Az irányítóknál és az egész csapatot tekintve a PO tapasztalat velünk van. Ez nagyon fontos, mert itt már tényleg az apró rezdülések döntenek.
Ne felejtsük el, hogy a másik oldalon egy SB MVP játszik. Igen velünk nyert gyűrűt és még most is nagy szeretetnek örvend Steel Cityben Mr. #10 , Santonio Holmes. Azt, hogy miért írom le ezt? Mindannyian tudjuk, hogy kiélezett helyzetekben rá lehet számítani, a CB-ink minden mozdulatát ismeri, képes a nagy játékokra, bármikor. Ő lehet egy titkos (gondolom Coach Dad gondol erre) aduász.
Egy picit szorul a gyomrom, de úgy gondolom, ha a fentebb leírtakat nézem és a fiúk 100%-ban odateszik magukat nem lehetnek problémák. Lehetne most statisztikai adatokat írni, de ez már a PO, itt minden meccs egy új bajnokság. Új playbook-ok (kis túlzással) lépnek életbe és új taktikai elemeket hoznak be koordinátorok. Várjuk tehát izgalommal, hogy az SB alkalmával ki tudjuk-e rúgni a Chilly falát. Mindenki aki ma este, éjjel, nem tud, akar elmenni a "törzshelyre" ugyanolyan elánnal tekerje otthon a törölközőt és szurkoljon. Aki ott lesz azt Janika úgyis koordinálja, mikor, ki, mit csináljon a múlt heti tapasztalatok alapján.
Goo Steelers és Goo to the Superbowl!
Írta és szerkesztette: Fizel Zoltán