Kedves szurkolók. Olvasom a híreket, hogy már legalább 60-an leszünk azon a bizonyos estén, és le voltam döbbenve, hogy ennyien összegyűlünk. Annyira várom a vasárnap estét, hogy nem is tudom szavakba önteni. Ez nekem még csak a második Super Bowlom, amit látok és amiben részt is veszünk, de az első is jól sikerült.
Nagyon sokmindent tudnék mondani, de ugyanakkor mégsem tudok megszólalni. Egyszerűen nem merek jóslatokba bocsátkozni, hogy vajon mi is fog történni azon az estén, mert ezt még a legnagyobb szakértők, sőt a résztvevő játékosok sem merik megmondani. Egyszerűen még tippelni se mernék, hiszen ez a Super Bowl, bármi megtörténhet. Mindkét oldalon fantasztikus irányítók, mindkét oldalon sziklaszilárd védelem. Mostmár lassan 2 hete várjuk ezt a meccset, 2 hete csak a találgatások, elemzések, esélylatolgatásokról folyik a szó itt az oldalon is és mindenhol máshol is. Szerintem már minden elhangzott az elmúlt héten , aminek el kellett hangoznia. Ezért nem is érzem szükségesnek, hogy egy oldalon keresztül ragozzam a semmit. Így hát csak azt tudom mondani, jó alapszakaszunk volt, izgalmakkal teli rájátszásunk volt, hihetetlen meccseket láthattunk a szezonban, és nem utolsósorban kialakult egy hihetetlenül fantasztikus szurkolótábor itthon. Egy csapat, aki egyazon célért gyűlik össze. Egy társaság, amely kiszurkolta, hogy idáig eljuthassunk. Most nincs más hátra, mint utoljára jól megpörgetni azt a TT-t idén. A játékosoknak csak annyit üzennék, még ha nyilván nem is kapják meg, hogy mindent bele! Már ez is óriási dolog, hogy idáig eljutottunk, és már teljesen mindegy, hogy is alakul az este vége, vidám leszek, nem pedig csalódott! Hiszen ez nagyon sok szempontból is történelmi mérkőzés, mindenki tudja, hogy miért. Úgy gondolom, hogy annál többet nem is kívánhatunk, mint hogy egy ilyet meccset átéljünk úgy, hogy tényleg az egyik résztvevő fél szurkolói közé tartozunk.
Nehéz nekem erről a meccsről beszélni, hiszen csak összejött a Green Bay elleni döntő. Így itthon kicsit most fura a hangulat, és minden nap sokszor cukkoljuk egymást apukámmal. Persze nem beszélünk semmi konkrétumról, csak szurkálódunk, hogy „úgyis kikaptok!”. Bármi is lesz a vége, itthon biztosan mindenki örülni fog, hiszen vagy apukám fog örülni az én boldogságomnak, vagy én fogok örülni az övének, de mindenképpen sikeres lesz az este vége. Úgy néz ki, megyek én is szurkolni a Chilibe hozzátok, kiszurkoljuk azt a 7. bajnoki győzelmet!!!
Most sajnos ennyi tellett tőlem, de a héten annyi remek érdekes és fontos cikk jelent itt meg, hogy nem is tudnék semmi érdekeset írni. Így csak annyit tudok nektek mondani, hogy fantasztikus csapatunk van mind itthon, mind odakinn a játékosok és edzők személyében! Győzzön a jobb! Go Steelers!
