A SB X megnyerése után a következő szezonban nem sikerült a bravúr.
Olyannyira nem, hogy azt azt követő szezonban sem tudtunk nagy döntőig menetelni. A x. Super Bowl ellenfelünk a Dallas a vereség után szintén egy gyengébb szezont produkált. A csoportját ugyan megnyerte, de már az első rájátszás találkozón vereséget szenvedett a Rams gárdájától. Mi a csoport megnyerése után a várakozásoknak megfelelően simán túlléptünk a Colts gárdáján, de a következő körben hasonlóan simán ütött el minket a továbbjutástól a későbbi bajnok az évtizedes ellenfél a Raiders.
Ebben az évben azért érte a gárdát megtiszteltetés, Jack Lambertet választották az év védőjátékosának. Azt hiszem a csapat élén Jackkel szívesen felcserélte volna ezt a kitüntető címet egy repülőjeggyel Pasadenaba. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy ebben a szezonban Bradshaw az évad elején megsérült és siralmas 1-4-el nyitottunk. Ezután a védelem, leginkább a DPOY Lambert vezérletével hibátlanul hozta az alapszakasz hátralévő találkozóit. Ugyan nem sikerült a döntőbe jutás, de az akkoriak szerint ez volt a valaha legjobb Steelers.
A stáb szomorúan, de reménykedve készült az új szezonra. A drafton egy LB-t majd két RB és egy elkapót húztunk.
A csoportunkat ,most is, meggyőzően megnyertük, azonban a Denver egy mérföldnyi magasra nőtt fölénk és 31-24 arányban már az első körben elvette a reményt, hogy a csapat harmadszor is a magasba emelhesse a trófeát. A teljes alakulat szomorú és letört volt. Ekkor már többen gondolkodtak a pályafutásuk befejezésén és mint minden játékos a csúcson szerették volna befejezni.
Az éves játékosbörzén, DB, DE, P posztokra húztunk az első körben. Egyik játékos sem lett a kor korszakos szereplője.
Az előszezon felemásnak mondható 2-2-vel kezdtük, majd az örök igazságot tartva, az első 7 héten nem találtunk legyőzőre. A hetedik héten az Oilers gárdája megálljt parancsolt a menetelésnek, de nem tudták érdemben feltartóztatni a csapatot. A gárda megállíthatatlanul nyomult a harmadik gyűrű begyűjtése felé. A 11. héten a Rams aki két éve kivert minket a továbbjutásból újra fölénk nőtt. Ez a vereség volt ebben szezonban az utolsó, mint később kiderült, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Rams vereség után a Cincinnati-t fogadtuk a 12. héten. Egy siralmas nyögvenyelős mérkőzésen a Tigrise két field góljára cak egy TD vel tudtunk válaszolni. A következő héten azonban helyreállt a világ rendje és a Friscot 24-7, majd az Oilers 13-3 azután a Coltsot 35-13-ra léptük le. A záró fordulóban már csak az volt a kérdés, hogy megőrizzük-e a két vereséges mérlegünket az egyik mumusunk a Denver ellen. A találkozón valójában esélyt sem adtunk a Broncosnak és már az első félidőben 21 pontot írtunk fel amígők nem tudtak minket kapitulációra késztetni. A második játékrészben egy könnyed játszadozással egy kicsit magunkra húztuk a Csikókat, de végül ezt a találkozót is meg tudtuk nyerni és készülhettünk a PO részvételre, amint azt a gárdától már megszokták a szurkolók.
A játékosok a december 16-án zárult alapszakasz után úgy ünnepelhették a karácsonyt, hogy a PO első meccsén az utolsó fordulóban simán legyőzött Denvert fogadtuk hazai pályán. Mondanom sem kell, hogy magabiztosan 33-10-re léptük le őket ezzel két héten belül másodszor is átgázoltunk rajtuk és visszavágtunk az előző évi fricskáért.
A következő párban az idén a csoportban magunk mögé utasított Oilerst fogadtuk. Az alapszakaszban az egyik vereségünk pont tőlük szenvedtü
k el, volt tehát miért "bosszút" állni. Nem is kicsit sikerült. 34-5 arányban gyakorlatilag megsemmisítettük őket. Az első negyedben az Italian Army (Harris, Bleier) futott két TD-t. a 2. játékrészt a Houston kezdte jobban és egy FG-al megkezdet volna a felzárkózást. Ekkor jött Bradshaw és kiosztott két pontot érő passzt Swannak és Stallworthnak. Ezután, hogy ne maradjon ki a pontgyártásból, Gerella bevágott egy 37 yardos FG-t. A 3. negyedben Gerella ott folytatta ahol a félidőben abbahagyta, igaz kicsit közelebb loptuk a távolságot, mert csak 32 yardról kellett betalálni. Ekkor az olajosok, már teljesen feladták a küzdelmet, de fejben mi is szétestünk a szinte biztos győzelem tudatában. Pedig ekkor még egy félidő hátravolt. A 3. negyedben azonban a dekoncentráltság miatt az Oilers védelme egy safetyvel 5-re növelte a csapat pontjainak számát. találkozót lezáró negyedben azonban már nem történt komoly, pontot hozóesemény és a vége a már fent említett nagy arányú győzelem lett. Készülhettünk újra Miamiba és újra a Dallas ellen. A meccshez hozzátennék még egy kis statisztikai számot, mert nem csak a pontok száma volt lehengerlő. 179 futott és 200 passzolt yarddal szemben az olajosok nem túl olajozott gépezete 72-70-et tudott összehozni.
Újra Miami. Minden az előző alkalommal gyűrűt nyert játékos meleg szívvel gondolt vissza arra a stadionra. Nem így a Dallas csapata, bár az előző évben bajnokok lettek, de nem ellenünk és nem ebben a stadionban.
Mielőtt azonban a kezdőrúgást elvégezték volna a liga nyilvánosságra hozta, szokásához híven, a szezon díjazottjait. Terry Bradshaw megkapta az alapszakasz MVP díjat amely valószínűleg rettentően doppingolta, mert olyan kiváló teljesítményt nyújtott a nagy döntőn amit előtte még nem sokan. Terry 318 passzolt yarddal és 4 TD-vel zárta az összecsapást. a 2. negyedben egy Stallworthnak kiosztott 75 yardos TD passzal a SB V.-ön a legendás Johnny Unitas rekordját állította be. Ezzel Bradshaw lett 1970-óta az első játékos aki az alapszakasz és a SB MVP címet is a magáénak tudhatta.
Az alábbi táblázatból mindenki láthatja, hogy a sikerhez kellett is Terry nagyszerű játéka mert ezen az estén a Dallas igencsak megnehezítette a védelem dolgát. Valójában az előny végig nálunk volt és mi irányítottunk, de a 4 TD passz és Harris futott TD-je is csak éppen hogy elég volt a győzelemhez.
|
Forrás: Wikipédia
Írta és szerkesztette: Fizel Zoltán