Noll támadói végre felnőttek a védelemhez 1974, AFC Divisional Playoff.
Több évtized távlatából sokak emlékezetében a bajnoki címig vezető sima menetelésként, a nagysághoz vezető egyenes út kezdeteként él ez az időszak. Valójában azonban 1974 egy megpróbáltatásokkal teli év volt a Pittsburgh Steelers számára; egy szezon, amit sérülések kísértek végig, valamint egy olyan állandósuló QB-kérdés, ami megoszthatta volna a csapatot, és tönkretehetett volna mindent, ami még csak akkoriban kezdett felépülni a kohászoknál.
A problémák hosszú sora azzal kezdődött, hogy a játékosok NFL-szerte sztrájkot hirdettek, ami felborította az edzőtáborok megszokott rendjét. A Steelers-nél a két veterán irányító, Terry Bradshaw és Terry Hanratty távol maradt, egyedül a harmadéves Joe Gilliam jelentkezett a csapatnál. A Tennessee State egyetemről draftolt, a kohászoknál harmadik számú QB-ként számításba vett Gilliam tudta, hogy számára ez a nagy lehetőség, hogy bizonyítson Chuck Nollnak, és nem vitás, meggyőző teljesítménnyel állt elő a nyár folyamán. Gilliam irányításával a Steelers 6-0-s mérleggel zárta az előszezont, és mivel - az edzőtábor közepén véget érő sztrájk után - Bradshaw sérülés miatt két hetet kihagyott, Noll számára egyértelművé vált, ki lesz a kezdő QB az alapszakasz nyitányán.
Jóllehet a játékosok sztrájkja elrendeződött, ugyanez nem volt elmondható a rendkívül fontos irányító-posztról a Steelers-nél.
Franco Harris 1972-es érkezésével a Steelers támadóegységét az ő különleges repertoárja köré építették. Harris átlagon felüli méreteit gyors lábakkal és kirobbanó erővel egészítette ki, és ez gyakran meglepte a védőket, akik nem szoktak hozzá ahhoz, hogy ilyen sebességgel kell számolni egy 230 fontos fullback esetében. Gilliam kezdőbe kerülése azonban nagy változásokkal járt együtt. Noll engedélyezte irányítóinak, hogy ők maguk hívják a play-eket, Gilliam pedig oda volt azokért a játékokért, melyekben lehetősége adódott megmutatni erőteljes jobb karját.
Az alapszakasz első fordulójában, a Baltimore Colts ellen 30-0-ra megnyert mérkőzésen Gilliam 31 passzkísérletéből 17 volt sikeres, és ez 257 yardot eredményezett a Steelers számára; egy héttel később, a Broncos elleni 35-35-ös döntetlen alkalmával 31/50-es mutatóval és 348 passzolt yarddal zárt. Meggyőző statisztikák, a következő fordulóban azonban az Oakland Raiders lenullázta a Steelers-t a Three Rivers Stadiumban (17-0); így a csapat mérlege 1-1-1-re módosult, a szurkolók pedig elégedetlenkedni kezdtek.
„Bradshaw-t akarjuk… Bradshaw-t akarjuk”, kiabálták, egy olyan meccsen, ahol Gilliam 31 passzkísérletéből mindössze 8 ért célba, valamint két interceptiont is dobott. A presztízs szempontjából is nagy jelentőséggel bíró vereség után Noll nemtetszését fejezte ki a Steelers fanatikusainak viselkedését illetően.
„Mintha csak Oaklandben játszottunk volna” - mondta Noll a kezdő irányítóját ért sérelmekre utalva, a következő mérkőzés előtt viszont úgy nyilatkozott, hogy „sokkal többet kell birtokolnunk a labdát, és jobban ki kell használnunk a lehetőségeket, mint tettük azt legutóbb”. Kijelentésével jelezte egy olyasfajta támadó-felfogás eltörlésének szándékát, ami ellentmondott a Steelers sajátságos személyiségének.
Újból a futójátékra került a hangsúly, pontosabban csak került volna, mivel ezzel egyidőben Harris bokasérülést szenvedett, ami miatt ki kellett hagynia a következő két meccset. Gilliam ennek ellenére kötelességtudóan több futójátékot hívott, Preston Pearson pedig 117 yardig jutott a Houston elleni kulcsfontosságú győzelem során. A következő héten, Kansas Cityben a védelem hozta a meccset, majd Harris visszatért, és 81 futott yarddal segítette csapatát a Cleveland Browns elleni csoportrangadón, ezt követően pedig 141 yarddal vette ki részét az Atlanta kiütéséből. A Steelers 5-1-1-es mérleggel állt féltávnál, és a győzelmeknek köszönhetően némileg a kritikus hangok is elhalkultak.
A Steelers értékelésekor az 1974-es szezon félidejében rengeteg pozitívumról lehetett beszámolni, elsősorban a védelem esetében, amely mérkőzésenként négy sacket átlagolt, és labdaszerzések tekintetében is a liga élmezőnyébe tartozott. Az irányítók viszont továbbra is kiszámíthatatlanok voltak, a szurkolók pedig minden egyes sikertelen passzal egyre türelmetlenebbé váltak, és nem is féltek hangot adni elégedetlenségüknek.
„Nem kaptunk igazi támogatást (a szurkolóktól)” - mondta Noll egy Pittsburgh-ben aratott győzelem alkalmával. „Úgy gondolom, idegenben jobb játékra vagyunk képesek.”
Noll a Falcons ellen Bradshaw-t küldte pályára Gilliam helyett, pár meccsel ezután azonban, 6-2-1-es mutatóval és a Browns elleni kulcsfontosságú, Clevelandben megvívandó AFC Central mérkőzésre készülve Noll ismét változtatott, és Hanratty mellett döntött. „Rendben leszek, amint megtanulom, hogy hová rakjam a kezeimet a snap előtt” - viccelődött Hanratty, aki láthatóan meglepődött a kezdőbe jelölésén. Eközben az egészséges Bradshaw forrongott a lefokozás miatt: „Lehet, hogy leeresztem Chuck gumijait”.
Hanratty 15 passzából csak 2 volt sikeres, és három interceptiont is dobott, a védelem azonban a tőle telhető legjobbat nyújtotta, és 26-16-os győzelemhez (1964 óta az első siker Clevelandben), valamint 7-2-1-es mérleghez segítette a Steelers-t. Négy sack és hat labdaszerzés - az egyik egy Joe Greene fumble recovery/lateral J.T. Thomashoz, aki ezzel a győztes touchdownt futotta - hozta meg a győzelmet a kohászok számára, és ez a siker majdnem elég édes volt ahhoz, hogy elterelje a figyelmet az irányítókról.
De a QB-kérdés még most sem zárult le. Noll eleget látott Hanrattyből a Clevelandi mérkőzésen, azonnal visszatért Bradshaw-hoz, az offense viszont továbbra is run-heavyként működött, Harrishez pedig csatlakozott a blokkoló Rocky Bleier is. Időközben a már kiválónak számító védelemben olyan probléma jött közbe, aminek kiteljesedése esetén a Steelers-ből valószínűleg sohasem válhatott volna ilyen sikeres franchise.
A Saints elleni győzelmet a Houston Oilers elleni hazai vereség követte, ami közel sodorta a csapatot a széteséshez; egy vereség és annak utóhatása, melynek következtében Joe Greene közel került ahhoz, hogy úgy döntsön, befejezi karrierjét.
Joe Greene több mint 30 év elteltével így emlékezett vissza: „Emlékszem, kikaptunk a Houstontól, szép kis pofont kaptunk hazai pályán. Nagyon levert voltam. Két évvel az „Immaculate Reception” és az 1972-es főcsoport-döntőben elszenvedett vereség után történt, 1973-ban pedig a playoff első körében búcsúztunk. Nyerni akartam, azt akartam, hogy olyanok legyünk, mint a Miami Dolphins.”
„Sohasem felejtem el: az Oilers elleni vereségünk után a hétfő esti mérkőzés a Dolphins-Bengals volt. Végignéztem a meccset. Néztem, ahogy a Dolphins módszeresen felőrli őket - futójáték; passzjáték; hibák és büntetések nélkül; azt tették, amire utasították őket. Azt gondoltam, ’nekünk is ilyennek kellene lennünk’. Megérkeztem a keddi értekezletünkre, és nem tetszett, amit az öltözőben hallottam, úgyhogy fogtam magam, és kiürítettem a szekrényemet, majd a kocsimhoz mentem.”
„A stadionból kifelé menet tudtam, mit csinálok, de igazából nem akartam ezt tenni. (A wide receiver edző,) Lionel Taylor meglátott. Bizonyára tisztában volt vele, mi történik; odajött, és beült mellém az autóba. Beszélgettünk; elmagyaráztam neki, mit gondolok arról, hogyan kellene játszanunk, és hogy véleményem szerint nem a helyes utat járjuk. Bizonyára üres fecsegés volt az egész, de Lionel rábeszélt a visszatérésre.”
„Örültem annak, hogy így tett. Tudtam, hogy távozni készülök, de nem akartam. Nem szóltam róla senkinek, csak megtettem. Amikor visszamentem, még inkább eltökélt voltam, és ez az edzés során is megnyilvánult. Amire még emlékszem azokból az időkből, hogy hogyan edzettünk. Azok után kizárólag a labdás edzésekre fókuszáltunk.”
Legjobb játékosuk újult elánja által ösztönözve, New Englandben feltámadt a védelem, és a Steelers 21-17-es győzelmének köszönhetően egy fordulóval az alapszakasz vége előtt biztosította elsőségét az AFC Centralban. A Patriots elleni siker motorja a Steelers-defense felállásában eszközölt módosítás volt, amit „Stunt 4-3”-nak neveztek el. Az, ami csak kísérletként indult, és a csütörtöki edzésekre korlátozódott, olyan fegyverré fejlődött, amit a Steelers 60 snap alatt 23-szor alkalmazott a Patriots ellen.
A Stunt 4-3-ban Greene közvetlenül a center előtt, 45 fokos szögben helyezkedett el. Néha Ernie Holmes-nál használták ezt, néha pedig a támadófal tagjainak Holmes-ra és Greene-re egyaránt ebből a felállásból indulva kellett számítaniuk. „Passzjáték alatt alkalmazott technikának szántuk”, mondta Noll, „de rájöttünk, hogy teljesen szétzilálja az offensive blockingot. Ez egy agresszív defensive play, mivel a védőfalunk tagjai nem csak állnak és olvassák a támadójátékot - ők azok, akik eldöntik, mi fog történni.”
Ha a támadófal megpróbálta kettőzni Greene-t, Holmes gyakran szabad utat talált a backfieldre; ha az offensive line-ból valakinek Holmes-t kellett blokkolnia, egy emberre hárult a feladat, hogy megállítsa Greene rohamait. Egyik lehetőség sem jósolt túl nagy jövőt az ellenfél támadásainak.
A playoffban az első olyan társaság, amelyre ennek a feladványnak a megoldása várt, a Bills ezidőtájt „Electric Company” becenéven ismert támadófala volt. A Buffalóiak offensive line-ját az előző szezonban az egekig magasztalták azok után, hogy O.J. Simpson összesen 2,003 futott yardot ért el, és jóllehet boka- valamint térdsérülések miatt 1974-ben csak egy volt a többi 1,000 yardos futó közül, Simpson még mindig olyan erőt képviselt, amivel a Steelers-nek komolyan kellett számolnia.
1972-ben Simpson 189 yarddal keserítette a kohászokat, beleértve egy 94 yardos touchdownt is, az 1974-es rájátszás kezdetekor (december 22-én, a Three Rivers Stadiumban) azonban a Steelers már egy teljesen más csapat volt, sokkal jobb védelemmel.
„Erősnek éreztem a csapatot egész évben” - nyilatkozta Noll a playoff-mérkőzés napján. „Futó- és passzjátékban egyaránt jók vagyunk. Az offensive line javulása elkerülte az emberek figyelmét, a pass protection sokkal jobb lett erre a szezonra. Azt is mondhatnám, hogy a támadófal tagjai egytől egyig a legjobb évüket futják. Ez egy nagyszerű csapat, és úgy fogja képviselni a várost, ahogy azt az emberek elvárják.”
Kiváló csapat volt, amelyben megvolt a potenciál a naggyá váláshoz, mert a támadóegység végre olyan szintre ért, hogy egy lapon lehetett említeni azzal a védelemmel, amely egy olyan, három szezont felölelő időszak kezdetén állt, melynek során uralta az NFL-t. Az 1974-es AFC Divisional Round meccsen O.J. Simpson - mint később kiderült, karrierje egyetlen playoff-mérkőzésén - 15 alkalommal kapta meg a labdát, ezalatt azonban mindössze 49 yarddal tudta előrébb juttatni csapatát, a legnagyobb tett viszont az volt, hogy a Steelers-offense 29 first downt és 235 futott yardot ért el. A második negyedben szerzett 26 pont gyorsan eldöntötte a találkozó sorsát, a sikerben pedig óriási szerepe volt Bradshaw-nak, aki pazar hatékonysággal, 19 kísérletből 12 sikeres passzával 203 yardot hozott a Steelers 32-14-es győzelme során.
Negyedik meccse volt kezdőként Bradshaw-nak a rájátszásban, de csak az első olyan, amikor nem dobott interceptiont. A szezon folyamán először senkinek sem volt kétsége afelől, hogy kit kellene a Steelers kezdő irányítójaként szerepeltetni. Egy teljes idényen át tartó quarterback-mizéria zárult le a Three Rivers Stadiumban azzal, hogy a csapat ismét bejutott a főcsoport döntőjébe.
„Mindig nagyszerű érzés egy ilyesfajta hazai éljenzésben részesülni”, mondta Bradshaw, „de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a másik oldalt is megjártam már. Ma viszont mind szeretjük egymást.”
at Three Rivers Stadium, Pittsburgh, Pennsylvania
Date: 1974. December 22.
Game time: 12:30 p.m. EST
Game attendance: 48,321
Referee: Norm Schachter
TV announcers: NBC
Bills 7 0 7 0 14
Steelers 3 26 0 3 32
TEAM QTR PLAY
PIT 1 Gerela 21 FG
BUF 1 Seymour 22 pass from Ferguson (Leypoldt kick)
PIT 2 Bleier 27 pass from Bradshaw (kick failed)
PIT 2 Harris 1 run (Gerela kick)
PIT 2 Harris 4 run (kick failed)
PIT 2 Harris 1 run (Gerela kick)
BUF 3 Simpson 3 pass from Ferguson (Leypoldt kick)
PIT 4 Gerela 22 FG
TEAM STATISTICS
BUF PIT
First Downs 15 29
Third Downs 3-11 (27%) 7-14 (50%)
Total Net Yds 264 438
Plays-Avg 47-5.6 72-6.1
Rushing Yds 100 235
Att-Avg 21-4.8 51-4.6
Passing Yds 164 203
Att/Comp/Int 26-11-0 21-12-0
Punts-Avg 5-39.4 3-38.7
Penalties-Yds 3-15 2-10
Fumbles-Lost 2-1 2-0
Írta és fordította: Vass Ádám (vassadi)
Forrás: steelers.com