1974, AFC Championship Game Oakland vs. Pittsburgh 1974. december 29-én az AFC-finálé a nap második mérkőzéseként került megrendezésre - délután 1 órai kezdettel a Minnesota Vikings fogadta a Los Angeles Rams-t az NFC döntőjében. Sok játékos már órákkal a Raiders-Steelers összecsapás előtt készenlétben állt. L.C. Greenwood az Oakland-Alameda County Coliseum egyik előszobájában üldögélt egy összecsukható széken, szemeit pedig a teremben elhelyezett tévére meresztette. Egy Raiders-játékos, útban csapata öltözője felé, udvariasan kísérletet tett beszélgetésbe elegyedni vele: „L.C., mit nézel?”
Greenwood válasza: „Épp azt nézem, kivel fogunk játszani a Super Bowlban.”
Az NFL 1974-es rájátszásának nyitó hétvégéjén, amikor a Steelers felülmúlta a Buffalo Bills-t hazai pályán, a Raiders drámai győzelmet aratott Oaklandben a kétszeres bajnoki címvédő Miami Dolphins ellen. A delfinek egy kései touchdownnal 26-21-es előnyre tettek szert; Ken Stabler azonban tökéletes drive-ot vezetett, melynek zárásaként, másodpercekkel a mérkőzés vége előtt kiosztott egy TD-passzt, ennek köszönhetően pedig csapatával 28-26-os győzelmet harcolt ki. A Super Bowl korai időszakában voltak olyan periódusok, melyek során bizonyos csapatokat, mint például a Green Bay-t, a Dallas-t, majd a Miamit, gyakorlatilag nem lehetett legyőzni. Mindenki, aki tanúja volt a Raiders drámai sikerének, elkönyvelhette, hogy ennek az időszaknak vége.
„A két legjobb csapat találkozott ma” - mondta Larry Little, a Dolphins guardja. John Madden, a Raiders vezetőedzője hozzátette: „Amikor a legjobbak játszanak a legjobbak ellen, bármi megtörténhet.”
Néhány időzónával arrébb, Noll ennek hallatán felháborodott. A főcsoport-döntő előtti hétfői napon összehívta csapatát, és rövid beszédet mondott a játékosoknak.
Joe Greene így emlékezett erre: „Ami igazán megadta az erőt és a megfelelő hozzáállást, valamint - ahogy Chuck mindig is mondta - a soha-fel-nem-adás gondolkodásmódját, az a Buffalo elleni 1974-es playoff-győzelmünk után jött. A kívülállók az olyan dolgokat, mint a soha-fel-nem-adás, kliséknek nevezik, mi viszont komolyan gondoltuk. Mindenesetre a csapat tárgyalótermében ültünk a Three Rivers Stadiumban, amikor Chuck azt mondta: „Tudjátok, a Raiders edzője szerint tegnap a két legjobb csapat (a Miami és az Oakland) találkozott egymással, és ez a mérkőzés volt a Super Bowl.” Majd így folytatta: „Nos, a Super Bowl három hét múlva esedékes, és a legjobb csapat épp itt ül, ebben a teremben.”
„Én mondom, majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor ezt meghallottam. Szokatlan volt ez Chucktól, de épp ebben rejlett az ereje.”
Noll később, az aktuális sajtótájékoztatója alkalmával sem volt visszafogottabb: „Mindig élvezzük az Oakland elleni meccseinket, mivel ezek egyfajta tesztként szolgálnak. Ezalatt azt értem, hogy a legjobbaknak kiáltják ki magukat. De még mindig ott a playoff, hogy ezt bizonyítsák is.”
Mozgalmasak voltak a Steelers napjai, miközben a kohászok három éven belül második főcsoport-döntőjükre készülődhettek, a felkészülés során pedig a szócsaták helyett az elemzésekre irányult a figyelem. A támadófal edzőjének, Dan Radakovich-nak az egyik videofelvételen feltűnt, hogy a Raiders defensive tackle-jét, Art Thoms-t bizonyos védelmi felállásoknál könnyedén kivehetik a játékból. Noll game planje kiegészült ezzel.
Időközben úgy tűnt, Chuck Noll végleg beérett, mint NFL-vezetőedző. Sohasem volt pajtási viszonyban a játékosaival, Noll mindig higgadt, távolságtartó, és gyakorlatias tudott maradni. Egyszerűen megfogalmazva, nem egy „népszemély”. „Olyan embereket választunk, akik képesek arra, hogy motiválják magukat” - mondta Noll a meccs előtt. „Ez egy fontos követelmény. Egy ilyen mérkőzés (a Bengals elleni, tét nélküli alapszakasz-zárás) megmutatja, hogy ki nem alkalmas erre. Amennyiben ez nem fontos egy adott játékos számára, akkor szerződtetünk mást.”
Most azonban Noll biztos volt a játékosaiban, és a viselkedése biztosította is őket erről. Amikor kellett, gyakorlatias maradt, és ebben a helyzetben is függetleníteni tudta magát a rá nehezedő nyomás alól. A csapat a főcsoport bajnoki címéért, valamint a Super Bowl IX-ben való részvételért készült játszani, és jóllehet a Steelers már korábban is közel állt ezek eléréséhez, végül mégis elbukott; Noll élvezte a helyzetet, és játékosait is arra buzdította, hogy tegyék ugyanezt.
„Ez az, amiért egész évben dolgoztunk” - nyilatkozta Noll. „Az egész csapat tanult abból, amikor legutóbb itt jártunk. Minden tekintetben jobbak vagyunk, mint akkor. A játékosok tudják, hogy mire kell számítaniuk.”
A Raiders játékosai ugyanakkor sokkal többet kaptak annál, mint amire számítottak.
A csapatok egy-egy field goalt értek el az első félidőben; a Steelers-t viszont megfosztották annak a lehetőségétől, hogy előnnyel vonulhasson a szünetre, John Stallworth egykezes elkapását az end zone-ban ugyanis érvénytelenítették. Miközben próbált elszakadni az emberétől, Stallworth egy kézzel elkapta a labdát, és még azelőtt letette a lábát, hogy az oldalvonalon kívülre került volna. Jóllehet Stallworth birtokolta a labdát, a játékvezetők sikertelen elkapásnak ítélték, mondván a játékos csak az egyik kezével fogta a játékszert. Téves ítélet volt, és ezt a Steelers-nél is tudták.
„A mérkőzés folyamán az én fejemben, és úgy gondolom, a csapattársaim fejében is az járt, hogy ennek a Raiders-nek esélye sincs” - mondta Greene. „Nem sokkal a nagyszünet előtt, John Stallworth az end zone sarkában a bal kezével elkapta a labdát, miközben a cornerback a másik kezénél fogva rángatta. Stallworth valahogy még pályán belül tudott maradni, a játékvezetők azonban érvénytelenítették az elkapást. A legelképesztőbb az egészben az, hogy egyikünk sem reklamált miatta. Mindannyian láttuk, hogy szabályos touchdown volt, de nem reklamáltunk, és amikor lesétáltunk a pályáról, azzal a tudattal mentünk végig a Raiders-szurkolókkal teli folyosón, hogy le fogjuk győzni a csapatukat. Nincs esélyük. Megszerezzük azt a touchdownt.”
„Soha nem éreztem még így. Mindez Chucknak volt köszönhető - a rendíthetetlen bizalom irántunk, ami azért volt, mert felépített mindent, és tudta, mi történik.”
Az Oakland 10-3-as vezetésre tett szert a harmadik negyedben egy Cliff Branch-nek kiosztott 38 yardos touchdown passzal, a Steelers defensive coordinatora, Bud Carson pedig annyira dühös volt Blountra a Branch mellett nyújtott egész meccses teljesítménye miatt, hogy lehívta őt a pályáról.
Ha volt ennek a mérkőzésnek, az egész szezonnak, a Steelers első bajnoki menetelésének meghatározó momentuma, az a Branch vezető touchdownja utáni kickoffal kezdődött. A Steelers támadóegysége a 10-3-as hátrányra egy kilenc játékból álló, 61 yardos touchdown drive-val válaszolt, amit Franco Harris 8 yardos futása zárt le.
A Dan Radakovich munkájának köszönhetően megújult Steelers-támadófal Larry Brown tight enddel kiegészülve ebben a drive-ban elkezdett óriási lyukakat vágni a Raiders védelmébe. Art Thoms kikapcsolását, amit a hét elején Radakovich dolgozott ki, a kohászok folyamatosan kihasználták. A mérkőzés során Terry Bradshaw nyolcszor tudott zavartalanul feljönni a line of scrimmage-hez; nyolc alkalommal hívott „trap play”-t, egyszer épp Harris egyenlítő touchdownja előtt.
Miután az állás gyorsan egyenlő lett, a védelem felállt, és elkezdte szállítani azokat a nagy játékokat, amik az egész idényben jellemezték ezt az egységet. Az 1974-es Steelers az alapszakasz során 52 sacket és 47 labdaszerzést produkált - 14 mérkőzés alatt. Viszonyításképpen: 2010-ben a New England volt a ligaelső 38 labdaszerzéssel, a Steelers pedig 48 sackkel - 16 meccsen.
Eljött a defense ideje, Jack Ham pedig lehalászta a levegőből Ken Stabler átadását, és a 9 yardos vonalig jutott a visszahordással. Bradshaw Lynn Swannhez passzolt, és 17-10-re módosult az állás.
A Raiders futójátékban teljesen tehetetlennek tűnt a Stunt 4-3 ellen. 21 kísérletből mindössze 29 yardot értek el, ami egyben azt is jelentette, hogy a Steelers pass rusherei előtt szabaddá vált az út Stabler levadászására, és a front four, amely az alapszakasz során 14 mérkőzésen összesen 29-szer vitte földre az ellenfelek irányítóit, pontosan így is tett.
Harris 111 yardot futott, Rocky Bleier 98-at tett hozzá. Stabler három interceptionje közül az utolsó ahhoz a labdabirtokláshoz vezetett, melynek végén Harris 21 yardos futott touchdownjával beállította a 24-13-as végeredményt.
„Szétrúgták a seggünket” - fogalmazott Madden.
A Pittsburgh Steelers a Super Bowlba ment.
„Az emberek megfeledkeztek a Pittsburgh-ről, miközben mindenki az Oaklandről és a Miamiról beszélt” - mondta Jack Ham.
Greene hozzátette: „Mióta játszottam, mindenféle semmitmondó beszédet és közhelyt hallottam már. Chuck mindössze annyit mondott, hogy ’úgy játsszatok, ahogy azt megmondták’. Ez az, ami tökéletesítette az egyensúlyt abban a csapatban.”
at Oakland-Alameda County Coliseum, Oakland, California
Date: 1974. December 29.
Game time: 4:00 p.m. EST
Game attendance: 53,515
Referee: Jim Tunney
TV announcers: NBC (Curt Gowdy, Al DeRogatis, Don Meredith)
Steelers 0 3 0 21 24
Raiders 3 0 7 3 13
TEAM QTR PLAY
OAK 1 Blanda 40 FG
PIT 2 Gerela 23 FG
OAK 3 Branch 38 pass from Stabler (Blanda kick)
PIT 4 Harris 8 run (Gerela kick)
PIT 4 Swann 6 pass from Bradshaw (Gerela kick)
PIT 4 Blanda 24 FG
PIT 4 Harris 21 run (Gerela kick)
TEAM STATISTICS
PIT OAK
First Downs 20 15
Third Downs 9-16 (56%) 4-13 (31%)
Total Net Yds 305 278
Plays-Avg 67-4.6 57-4.8
Rushing Yds 224 29
Att-Avg 50-4.5 21-1.4
Passing Yds 81 249
Att/Comp/Int 17-8-1 36-9-3
Punts-Avg 4-41.0 5-43.4
Penalties-Yds 4-30 5-60
Fumbles-Lost 3-2 2-0
Írta és fordította: Vass Ádám (vassadi)
Forrás: steelers.com
A Super Bowl IX-ről készült cikk itt olvasható!