Vajon győzünk, vagy az első úrhajóval hazarepítenek?
Ismét sziasztok! Már félve állok neki írni ezen sorokat, nem igazán tudom, mit mondhatnék, hogy ne vegyem el mások, vagy a saját jó kedvemet. Hát az eddigi benyomásom az egész teljesítményünkről, az a béka segge alatti 10 méter kakaréteg alatt lenne, de! Ezt így azért mégse jelentem ki, hiszen a 2. heti Seahawks meccset nem is láttam, és amellett a sok szerencsétlenkedés mellett volt pár szép megmozdulás is. Bár nem túl sok ilyen volt, és talán normális esetben, mondjuk tavaly ezek fel sem tűntek volna, de idén ez olyan, mint egy korty víz a sivatagban. Szóval itt Troy Polamalut említeném meg, és pont. Ennyi, nincs több. Egyedül ő volt az, akire felkaptam a fejem, hogy na igen, ez már az, amit megszoktam. Voltak szép játékok, de ez még messze van attól, amire képesek voltunk/vagyunk/lennénk. Siralmas, nem? Persze győzelem az győzelem, a statisztikának mindegy, de akkor is, nem hiszem, hogy ezzel bárki is elégedett lenne.
Mint ahogy olvastam, Zoli úgy gondolja, kikapunk; Laci nem is foglal állást, inkább marad a földrajznál, Ádámot még nem nyilatkozott, András pedig bujkál, felénk se néz. Az utóbbi 3 héten optimistán álltam a dolgokhoz, de nagyon nem jött be. Nem is csoda, hogy ennek a hétnek már teljesen pesszimistán ugrottam neki, aztán találkoztam apuval, és elsírtam neki, hogy nagyot zakózunk vasárnap. Ő azt mondta, nagyon kicsivel, de ő hisz abban, hogy nyerünk. (Múlt héten is hitt, fogadott is rá, igaza is lett, de a Pats-nél bukta a mutatványt.) Ezzel most adott egy kis erőt, néha 1-2 percig még el is hiszem, hogy sikerülhet.
Most kétféle forgatókönyv alapján folytathatnám. Az első: „Vasárnap csúnyán kikapunk, mert…” Vagy a második: „Vasárnap csak úgy nyerhetünk, ha…”
Én a magam részéről az első verziót tartom esélyesebbnek, de akkor az egész csak ennyi lenne: „kikapunk, mert mindenki béna.” Úgyhogy folytatnám inkább a második lehetőséggel, mert így sokkal több mindenről lehet beszélni.
Kezdjük azzal, hogy ha úgy játszanánk, ahogy múlt héten, akkor óriási zakó. Tehát jobbnak kell lenni! Hogy sikerül-e, hát ez jó kérdés. Az O-fal, hát arra szavak sincsenek. (Lennének, csak mind ki lenne sípolva.) Ennél még mi is erősebbek voltunk, amikor alsóba Adj Király katonát! játszottunk. De hogy még a futásoknál is ennyire szerencsétlenek, hát ez tanítani kéne! Úgyhogy most ott tartunk, hogy van a védelem, aki levédekezi a támadásokat, majd aztán pontot is ők szereznek, ha szereznek labdát. Nekünk igazából nem is kéne Offense. Á, hagyjuk, ilyenkor mindig felidegesítem magam, nem való nekem ez a sport.
Szóval tudjuk, hogy a Houston sok pontot tud csinálni, és nagyon hajtanak a csoportelsőségért. A legutóbbi SB-döntős csapat ellen is biztosan be szeretnék húzni a győzelmet, az tényleg nagy dopping lenne nekik. Biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek majd, akkora lelkesedéssel játszanak majd, amit én saját magunknál is szeretnék. Nálunk ilyet utoljára csak a tavalyi szezonban láttam, idén semmi tűz, semmi lélek, semmi erő, igazából semmi sincs. Nehéz arról írni, hogy mi kellene a győzelemhez, ha tudom, hogy úgyse lesz belőle semmi. A védelem nem pihenhet, tartsuk őket minimumon, épp csak annyira, hogy ne tudjanak nagyon elhúzni tőlünk, szóval bármikor utolérhetők legyenek, ha kell. A specnek, különösen Susikának üzenném, hogy itt minden pont számít, könnyen lehet hogy az a 3 kell majd, tehát hibázni TILOS! Van, hogy belefér, de nem most! Hogy az O-nak mit üzennék, abba inkább bele se megyek, valószínűleg a középső ujjam lenne függőleges helyzetben. (Ha még nem tűnt volna fel, nagyon pipa vagyok rájuk.) :)
Összességében nem tudom, mit hoz a mérkőzés, a varázsgömbömet hiába kérdezem, csak annyit mondd, hogy nem árulja el, ki nyer, de 7 ponton belül lesz a különbség, és hogy sajnos nagy az esély egy sérülésre. Nem egy egész szezonig tartóra gondolok, de azért komoly lehet. Azt is megsúgta, hogy felébredünk a több hete tartó mély álomból, és ha még kicsit lassan, kómásan is, de döcögni fog az a szekér. Ahogy az egyik hozzászóló is mondta, és mélységesen egyetértek, hogy nem baj ha vesztünk, ha látszik, hogy mindent megpróbáltunk. Azért reménykedek. Egyrészt abban, hogy nyerünk, másrészt ha győzni nem is sikerül, azért egy izgalmas, eseménydús meccset láthatunk, ha már felmegyek a Chilibe. Ki nem hagynám!
És végül, minden héten próbálok keresni egy híres embert, aki az aktuális ellenfelünk a táborát erősíti. Nem hittem, hogy találok bárkit is, aki Houston Texans rajongó, de van, ráadásul rögtön 2 is: George H. W. Bush és George W. Bush. Bár az utóbbinál a Texans csak a második kedvenc, nála a Dallas Cowboys az első. Hát őszinte részvétem, mármint a csapatoknak…
Akkor találkozunk fönt, akikkel pedig nem, azoknak nagyon jó szurkolást, és jó streamet kívánok!