Végre valami olyat láttunk ami egy kicsit már méltó az arany fekete mezhez.
Nem mondom, hogy nem lehetett volna sokkal jobban játszani, de ne legyünk telhetetlenek a piramisokra is csak fokról fokra lehet fellépdelni nem megy egy lépéssel. Az út amelyen vasárnap elindult a csapat jó. Vannak még javításra váró pontok, de jóval kevesebb mint a múlt héten. Azt gondolom, és ezt beszéltük is, hogy Bruce Arians-on egy kisebb agyműtétet hajtottak végre (by Sütianap) aminek eredményeként a futás újra futás és a passz újra passz lett.
Nézzük azért részletesebben is a játékot. Az eleje a mérkőzésnek nem úgy indult teljes mértékig ahogyan egy taktikai megbeszélésen elhangzik, azután a védelem amikor nagyon kellett megrázta magát és a Titánok csak sok sokadik és goal kísérletből végül 3 pontot tudtak a táblára írni. Bekövetkezett az is amit a szezon előtt mindenki már az első mérkőzés első drive-jára aposztrofált. Igen a nem kevés ellenben rengeteg zsét kapott Woodley megszerezte idei első sackjét. Mondhatnám, hogy végre, de eltelt 4 hét és a gyengécske játéka eddig inkább dühített és értelmetlen pénzkidobásnak éreztem az a hatalmas összeget.Az idei sokszor impotens védekezésünket ismerve azt gondolom ez hatalmas előrelépés volt. Ekkor még folyamatosan mindenki minden playnél az INT-et követelte.
A kirúgás után jött a támadóalakzat és minden szem a bal oldalra a 78-as mezre tapadt. A kirúgás, azért ne menjünk el szó nélkül az idén egyre jobb teljesítményt nyújtó spec. egység mellett. Nemsokára több yardot szereznek visszahordásokból mint az O futásokból. Vagyis, hogy visszatérjek a fősodorhoz, szállt a labda magasan majd Barna Tóni magához szorította és egészen a félpályáig nyargalt előre, úgy gondolta ő is mint mi, ha már a fal nem ad támogatást akkor legalább így fussunk. A harmadik kísérlet után a védelem újra elkezdett szedelőzködni, de Tomlin edző érzett valami furcsa nyomást a farzsebében kivette és ledobta a földre. Hoppá a piros zászló volt. Mit tesz isten a bírók a pályán rosszul láttak és Burnell elkapása tökéletesre sikerült. Folytathattuk a támadást. Végül egy 8 yardos rövid passzal az idén még nem túl sokat használt Miller kezébe varázsolta Ben a bogyót amivel már át is vettük a vezetést. Innentől az egész mérkőzésen ki sem engedtük a kezünkből.
Igazán nem szeretnék senkit untatni, úgyis mindenki megnézte már a meccset. Azért a második negyedben kiemelném azt a bizonyos negyedik és 5 punt formációt. Sepu és Mundy összjátéka maga volt a mese, talán egy kicsi megalázó is volt a Tennesse számára. Talán csak a középiskolákban vagy alsóbb egyetemi szinteken mutatnak be ilyen játékot. Aki ezt hívta az egy zseni volt. Persze most pár meccs ereéig nem fogjuk látni, de remélem, hogy ezzel újra megnyílnak a kapuk a trükkös játékok felé.
A két irányító közül Hasselbeck volt az aki több yardot tudott összeszórni, azonban Sepu zsenialitásának hála a totál passzolt yardok mutatóban így is felülmúltuk a vendégeket. Hassie 29/49 262, 1, 1 (jó/kísérlet, yard, TD, INT) Ben 24/34 228, 5, 1 adatokat rakott be a kis batyujába amellyel az irányítók közt Ben továbbra is a tőle megszokott helyeken áll, de nem azért szeretjük, mert egy találkozón százával dobálja a yardokat és 4-5 TD-t hajít. Egyébként a szerzett 5 TD karriercsúcs beállítás. A csapat történetében nem sok olyan irányító volt (rajta kívül még kettő) aki erre a bravúrra képes volt. Az egyik ilyen figura valami Terry nevű aki a csapattal 4 gyűrűt nyert . Biztosan mindenki tudja kiről beszélek, annyit szajkózzuk a régi öregeket :-D .
Sajnos Burnell hiába célozta be a 2000 yardos határt ezekkel a számokkal nemhogy addig még 1000 yardig is nehezen jut majd el. Jelenleg NFL karrierje legrosszabb átlagát hozza kicsit több mint 17 yard elkapásonként egyszerűen szörnyű. Eltelt 5 hét és még alig lépte túl az 500 yardot. Ez is milyen rettenetes mutató. ;-)
Most pedig ejtsünk szót a mérkőzés hőséről. Azt gondolom abban mindenki egyetért, hogy a csapat negyedik vagy ötödik számú futója, bár most már lehet, hogy kicsit előrébb lépett, hatalmas munkát és energiát ölt ebbe a találkozóba. Megkapta a lehetőséget és élt vele. Igen Jonathan Dwyer-ről beszélek. Hatalmas kalapemelés előtte. Régóta szenved és a szezon előtt pletykáltak arról is, hogy cut-oljuk. Erre Ő minderre magasról, nagy ívben és megmutatta, ha elengedtek más csapatnál ezt fogom művelni. Kedves FO, amennyiben elengedjük őt és a jövőben ellenünk is hasonlóan hatékonyan fut kérem mindenki kamera előtt verje a fejét a falba és ezt a honlapon tegye közzé.
A fal, visszajött liszteszsák és valami hihetetlen javulás állt be. Persze lehetne még tovább, de amennyiben minden találkozón lesz Bennek ennyi ideje akkor már hatékonyan tud az O a pontversenyben operálni. Sajnos Gilbert megsérült és helyén újra láthattuk azt akit senki sem akart. Az az ember a fal bármely pontján képes szar játékra. Én ilyet még nem láttam. Megmosolyogtató jelenet volt amikor talán a negyedik negyedben a saját célterületünk környékén indulva Ben behívta maga mellé a vöröst blokkolni, mert kb. annyira bízott abban, hogy Scott majd megállítja az emberét.
Csak így tovább ebben a mederben és akkor már nagy baj nem lehet. Hurráoptimizmust még nem kell, hogy kiváltson ez a kötelező győzelem, azonban a néha-néha már felcsillanó jelenetek mosolyt csalhattak az arcunkra. A héten egy hasonlóan izmos társulat látogat hozzánk Jacksonville-ből. A győzelem most is kötelező, de nem lesz könnyű. Jack del Rio fiai szenvednek, és átkozottul rosszul játszanak, de ennek az átoknak valamikor meg kell szakadni, nem biztos, hogy ennek ellenünk kell eljönni. Szeretném, ha a kis labdám a szezon végére teljesen elkopjon a sok sok TD ünneplése közben. Jó lenne már látni, hogy a futás elleni védekezés, amelyre most voltak jelek, újra a tavalyi nagy fényében tündököl.
Összességében egy remek találkozón vagyunk túl ahol mindenki megkaphatta amit akart, sack, TD parádé, INT és végül győzelem.