Az elmúlt időszakban megszokhattátok tőlem, hogy Amerikáról szóló írásokkal jelentkezem, ha éppen a Steelers egy még be nem mutatott városba érkezik. Ezúttal azonban mivel jó ideig még ilyen lehetőség nem vár ránk, most önszorgalomból kicsit belenézek a csapattal kapcsolatos statisztikákba, hogyan is állunk az alapszakasz felénél. Mert eljött az idő. Néhány hónapja csak reméltük, hogy fogunk itt tartani, most pedig kicsit sajnáljuk, hogy az alapszakasz felén már túl van a csapat és már csak 13 hétvége van az NFL idei szezonjából. Hogy ebből a Steelers mennyin lesz részt vevő az még persze a jövő kérdése. Ha esetleg 11 vagy 12 mérkőzésen lépünk még pályára azt hiszem nem leszünk boldogtalanok és amiért ma „tollat ragadtam” az, hogy idén először már a szakértők szerint is elképzelhető a tavalyi Super Bowl visszavágója. Miért is először? Hét hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Steelers feledtetni tudja az első hét nagy botlását. Mi is emlékszünk rá, gyakorlatilag átmentek rajtunk, mint egy gyorsvonat és a legnagyobb probléma talán az volt, hogy mi még csalogattuk is őket. Persze ebben a sportban kit érdekel a szeptember? Nagyszerű októberen vagyunk túl, ahol csak a Houston tudott belepiszkítani a mérlegünkbe, hogy azután a 2:2-es mérlegünktől szinte rakéta sebességgel érkezzünk meg az AFC élére. Kétségek persze lehetnek bennünk, mert az év elején is ott láttuk magunkat, majd pedig jött a kijózanodás Baltimore-ban és ott a Chilliben is. Most azonban, hogy megvertük talán a legnagyobb mumust ráadásul 4-0-s szériában vagyunk nem követhetünk el hibát a rivális ellen. Jobbkor talán nem is jöhetett volna ez a győzelem, mert a Ravens ellen minden pluszra szükség lesz. Vasárnap este felcsendül majd a Sunday Night Football híres dala egyenesen Faith Hill kisasszony torkából és már olyan mérkőzést kell játszani, amely mindenképp befolyással bír az alapszakasz végkimenetelére. Amennyiben ismét nagy mellénnyel vonulunk a pályára, akkor nagy bajban lehetünk, egy esetleges harmadik vereséggel könnyen a csoport harmadik helyén találhatjuk magunk, ráadásul utána a kellemetlen ellenfélnek tűnő Bengals otthonába látogatunk, akik már kezdik elhinni magukról, hogy az újonc Andy Dalton (aki ráadásul vörös) és legjobb szintén újonc elkapója A.J. Green vezérletével szinte megtáltosodtak az idén. Az nfl.com elemzése velük kapcsolatosan igencsak sommásan megjegyzi, hogy mea culpa nekik, mert ezt a teljesítményt nem gondolták volna tőlük. Ezután a hét után a 10. helyre rangsorolták őket és statisztikák szerint csak kevéssel gyengébb a védelmük, mint az acélvárosiaké. Abban az esetben viszont ha a Ravens-t sikerül két vállra fektetni, minden bizonnyal a lendület kitart még egy hétig, hogy azután a bye week-en nyalogassuk sebeinket és hozzuk rendbe a front7-t, melyre aztán a decemberi football során nagy szükség lehet. Az elmúlt néhány héten a statisztikákat böngészve meglepő dolgokat tapasztaltam. Olyan adatokat látok, melyeket a mi franchise-unk nem nagyon szokott produkálni. Igaz, hogy az utóbbi időkben mindannyian szembesültünk vele, hogy a játék ritmusa és a tendenciák eltolódtak a passzjáték felé, de mi azért egészen az utóbbi időkig kitartottunk a konzervatív futással alapozd meg a passzjátékot elv mellett. Aztán a hétvégén végképp annak példáját láthattuk, hogy nagyon jól lehet menedzselni egy drive-ot és az órát szinte csak passzjátékkal is és a 5-8 yardos gyors passzok levédekezése szinte lehetetlennek tűnik a ligában. Persze ha ennyire lehetetlen akkor miért nem csinálja mindenki ezt? A kérdés megválaszolása azt hiszem még az igazi szakértők számára is megoldhatatlan feladat. Mindenesetre a kulcs, talán a safety játékban keresendő, amivel momentán nincs sok problémánk :D! A Steelers futásai csak a 14. legjobbak a nyolc mérkőzés alapján mérkőzésenként megtett yardokban, 115, yard/game. Elég messze vagyunk az élbolytól, de meglepetésre az utolsó helyen tanyázó Titans szurkolói csodálkozhatnak leginkább a ligaelit futóval. Ami viszont igazán meglepő, hogy a liga nyolcadik legtöbbet passzoló csapata lettünk 273,4yard/game. Talán ennek is köszönhető, hogy a negyedik legtöbb sacket nyelte be Big Ben. Holtversenyben az ötödik legtöbb 40+-os passzt indította. Ami a személyek statisztikáit illeti ott még szembetűnőbb a változás. Mendenhall mindössze a huszadik legjobb futó a ligában, a többiek pedig nem nyújtottak eddig annyi yardot, hogy felkerülhessenek rá. Mindössze 60yardos teljesítményét nem fogja az ablakban mutogatni, bár az is tény, hogy az összesen 107 próbálkozás nem számít soknak. Ami a passzokat illeti, Ben az ötödik legtöbbet passzoló játékos a ligában és már a féltávnál 2300yard felett van. Ha az első mérkőzésen nem hibáz ennyit, akkor már talán a 3300 is meglenne, amivel a második legtöbb passzal büszkélkedne, így látható hogy nincsenek messze tőle. A múlt héten övé volt a legtöbb passzolt yard és ezen a héten is csak a Chargers irányítója előzte meg úgy 10 yardal. Persze nem bánom, hiszen Ben győzött Rivers pedig veszített végül. Még szembetűnőbb a változás, ami a védelmet illeti a tavalyi évhez viszonyítva. Az állítsd meg a futás helyet a ne hagyd a nagy játékot elv érvényesül az idei évben, amihez talán a játékosanyag változása is szükséges volt, de inkább a felfogás az, amiben az új szelek megjelentek. Keenan Lewis és Curtis Brown például magabiztosnak tűnik a hátsó alakzatban, de Ike Taylor és Ryan Clark is lényegesen jobban teljesít, mint az elmúlt évben. Már csak a TO-k hiányoznak, de azok jöjjenek majd a rájátszásban. Ha addig nem javítunk a jelenlegi mutatón, akkor gyakorlatilag minden rekordot megdönthetünk, hiszen ilyen TO mutatóval én nem emlékszem, hogy bárki bekerült volna a playoff mezőnyébe. Persze a viszonylag gyengébb kezdés után ránk is fért egy erős folytatás. A defense már a második helyen található ami az engedett yardokat illeti és csak a futás elleni védelem az, amin még javítani lehetne, igaz jelentősen. Playenként 4,4yardot engedünk, amit mindenképp 4 alá kellene csökkenteni a mérkőzésenként engedett 99yard, pedig szerintem sok csapat számára nagyon elfogadható lenne. Nekünk persze nem annyira. Az egy darab 40 yard feletti futás sem tűnik soknak, de a tavalyi év után Arian Foster futása igencsak rosszul nézett ki. A passz elleni védekezés viszont mint egy álom és én nem is akarok felébredni. Bár a 10 kapott TD kissé sok, de a 171,6 kapott yard imponáló az előző évekhez viszonyítva. A mindössze 5,8yard/play egészen kiváló és a Detroittal együtt vezetjük ebben is a ranglistát. A 2INT azért hagy némi kívánnivalót, de mint mondtam ezek jöhetnek a rájátszásban is. Összesen egyszer engedtünk 40yard feletti játékot, az Arizona ki is használta rögtön, de sok izgulni való nem volt azon a mérkőzésen. Az idény elején hiányzó sack-ek is jönnek már, ebben is beértük a legjobbakat reméljük, hogy Woodley sérülése után azért vasárnap este vállalja a játékot és megmássza legalább két alkalommal Flaccot. Ez az elemzés kicsit hosszúra nyúlt, nézzétek el nekem, hogy nem tudtam rövidebben leírni az első nyolc összecsapás főbb statisztikáit. Here we go Steelers!