Sziasztok! A héten kicsit megkésve jelentkezem, ugyanis az egész szombatot átaludtam. Jövő héttől indul a vizsga előtti hajrá, mindenből írunk, úgyhogy kihasználtam az utolsó lehetőséget a bulizásra. Ez egyben azt is jelenti, hogy pár hétig kicsivel kevesebbet fogok írni minden héten , illetve megpróbálok, de lehet hogy nem tudom megállni, hogy be ne álljon a szám. Majd elválik. De ennyit magamról, térjünk rá a lényegre. Ezen a hétvégen a Kansas City Chiefs otthonába látogatunk el, mert hát miért ők utazzanak egy nagy zakóért. Ezt a szívességet megtesszük nekik, saját pályájukon fogjuk megverni őket. Egy ismerősöm szokta mondogatni: Otthon uralkodunk, idegenben alázunk. Persze ő másra gondolt, de én nagyon szeretném ezt kicsit kiterjeszteni ránk is. Jó lenne innentől ezt a sémát követni egészen a szezon végéig. Mostantól kénytelenek leszünk minden meccsünket megnyerni, és pont ugyanennyire bízni abban, hogy Báltimórék egyszer kikapnak. Leszögezném már most, én nem hiszek abban, hogy innentől veretlenek leszünk, de a varázs gömböm azt mutatja, hogy ha kínkeservesen meglesz a rájátszás, onnantól meneküljön ki merre lát, mert nem lesz konkurencia. Igen, és ezután Andersen lapozott a könyvben, de hát álmodozni csak szabad. Mert hát azt kell mondjam, a játékunk minősége az év eleje óta ugyan nagyon sokat javult, viszont ez még így sem elég egy döntőbe jutáshoz, vagy tovább megyek, annak megnyeréséhez. Nagyon kevesek vagyunk a tavalyi önmagunkhoz képest. Persze igen, támadófal javult, a secondary javult, de mit ér ez az egész, ha a D csak halovány képmása tavalyi önmagának. Tudom, sok csapat elfogadná ezt a mostani, gyengécskébb D-t is, de nekem a régi kell, a régit akarom vissza, akiktől retteghetett a liga. Persze aztán belegondolok, hogy mit művelnek a bírók mostanában, és rájövök, hogy talán jobb is így. Amikor cikket írok, és nem igazán van ihletem, akkor mindig rákeresek az aktuális videókra, és annak alapján szoktam folytatni a dolgot. Ez most is így történt, de meg is bántam, amikor a Chiefs honlapjára érve egy ürge nekiállt nekem szaxofonozni. Végül több kisfilmet is megnéztem, és mindegyikben egyaránt Big Ben sérült ujjáról tárgyaltak legelőször. Számomra egy kicsit aggasztó a dolog, de azzal nyugtattam magam, hogy egy gyengélkedő Chiefs ellen azért nem ezen fog múlni a meccs. Ben ehhez már rég hozzászokott, és legfeljebb majd többet futunk, kevesebbet passzolunk. De hosszabb távon mégis csak elgondolkodtató, hány sérülés kell még, hogy összeálljon végre az a fal. Persze ez nagyon sok emberen múlik, Ben szereti tartogatni a labdát, de talán csak nincs célpontja. Talán az elkapók nem fordulnak meg elég hamar. De bármi is legyen a probléma, látjuk, hogy csak az irányítónk jöhet ki belőle a legrosszabbul. Azért alapvetően elégedett vagyok a munkájukkal mostanában, viszont nem tetszik, hogy minden egyes játékban van egy olyan negyed, amikor teljesen elengedünk, és az ellenfélnek esély adunk feljönni. Most ezt nem engedhetjük meg magunknak, hiszen egy egész stadionnyi piros ruhás szörnyeteg fogja a Chiefst éltetni, ami csak segítheti a nagy hajrát. Úgyhogy összegezve, amit várok az estétől, az egy győzelem, ami nem kell hogy nehéz legyen. Ehhez csupán annyi szükséges, hogy az első negyedben el kell húzni pár ponttal, aztán a meccs végéig tisztességes távolságban tartani őket. Minden héten megpróbálok keresni egy hírességet az ellenfél soraiból. Ricsin kívül is találtam egyet, ő Paul Ruddm de őt csak az ismeri, aki elég figyelmesen nézte a Jóbarátokat. Biztos mindenkinek van egy képzeletbeli listája, ahol a csapatokat rakja sorba szimpátia alapjn, nálam valahol a Chiefs a 3. helyen áll. Hátulról. Virtuális túrórudi annak, aki megmondja, vajon ki lehet az utolsó. Hetek óta várom már ezt a napot, hogy ezt a videót kirakhassam. No comment. [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=eVO93amUv7Y&feature=related[/youtube] Most zárnám soraim, mindenkinek jó meccsnézést kívánok hajnalok hajnalán. A steelers.hu-n ha jól látom, meg van zavarodva a visszaszámláló óra, de szerintem senkit nem téveszt meg a dolog. Én már most beállítottam az ébresztőt vasárnap éjszakára. Találkozunk a monitorok előtt. Go Steelers!