Előre le kell szögeznem, nem kellemes elvesztett meccs után összefoglalót írni, főleg nem egy olyan után, amitől mindenki győzelmet, és mondhatni egyfajta revansot várt. Ne lepődjetek meg, ha kicsit érthetetlenek a mondatok, de gondoltam még alvás előtt megírok mindent. Múlt héten az egész világ arról beszélt, hogy vajon sikerült-e összehangolódni a Broncos támadóegységének Peytonnel, és hogy fogja-e őt hátráltatni a sérülése? Hát meg kell mondjam, nagyon jól összeszokott a csapattal, sajnos, és nem látszott, hogy bármilyen fájdalmai is lennének. Aki nem állt össze ezen az estén, azok bizony mi voltunk. Talán még nagyobb a csalódás, mert mindannyiunknak, köztük nekem is, nagy elvárásaim voltak. De haladjunk szépen sorban. A secondery kevés volt. Tetszik vagy nem, a mostani körülmények miatt, ahogy telnek az évek, egyre jobban fog dominálni a passzjáték (nézzünk csak fel az nfl.com eredménytáblájára), és egy használható secondary nélkül könnyen vissza lehet lépni ligaelit csapatból a középmezőnybe. Ezekben a dolgokban sosem voltunk a legjobbak, de sajnos meglátásom szerint e téren muszáj fejlődnünk. Valójában a játékot mindig tudtuk olvasni, elkapás után szinte rögtön odaértünk. De mint láttuk, ez kevés, előbb ott kell lenni, és leütni, vagy még jobb, levadászni a labdákat, úgy ahogy ők odaértek ellenünk ma este. Abban az esetben, ha a secondary nem működik, ott a másik fegyver, a pass rush. Na ez ma este szintén nem működött. Manning ugyan mindig hamar talál célpontot, hiszen ő Peyton Manning. De pontosan tudom, mennyire szerette volna minden Steelers drukker azt látni, ahogyan két vállra fektetik őkelmét. Ennek ellenére néha az volt az érzésem, hogy féltjük Manninget, nehogy fájjon neki, ugyanis a közelében sem voltunk. De hogy ne legyek ennyire pesszimista, itt közre játszott többek között Harrison hiánya is. De hogy a lényegre térjek, legtöbben mégiscsak a Haley-féle Offense debütálását várták. Sajnos ők ma mindenkinek csalódást okoztak. Nyilván megértjük, hogy a meglepetés play-eket nem az első meccsen fogjuk látni. Ugyanakkor vártunk egyfajta profizmust, egyfajta összeszedettséget, ami ma este nem igazán mutatkozott meg. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mit vártam, de az biztos, hogy nem ezt. A Red Zone szituációkban semmi fejlődést nem láttam a tavalyihoz képest. Magyarázhatjuk a dolgokat azzal, hogy a pacik secondaryje erős volt ma este, de később sem építhetünk arra, hogy más csapat gyengébb lesz, hanem nekünk kell jobbnak lennünk. De hogy ne csak negatívumot írjak: Wallace kevés szituációban volt célpont, azokban mégis hozta a szokásosat. Látszik hogy hamar összehangolódott újra Bennel, ami nekünk nagyon jó. Amit nem hagyhatunk ki, az Redman játéka. Ez nem az ő estéje volt, nem igazán jöttek neki össze a futások, helyette Dwyer volt az, aki inkább alkotott. Nagyon jó formában van a srác, és én könnyen el tudom képzelni, hogy amíg így is marad, addig sok labdát fog kapni, sokszor akár a Vörös helyett is. A puntok jók voltak, de erről nem beszélnék sokat, mert azt hinnétek, hogy csak elfogultságból mondom. De hogy még egy pozitívumot említsek, a tight end passzok ezúttal is ültek, úgy ahogy tavaly. Heath Miller elkapásai egy biztos pont lehet idén is a csapatnak, ha más poszton nem alakulnak jól a dolgok. Big Ben és Manning statisztikái egész hasonlók abban a tekintetben, hogy 200 yard felett passzoltak, mindketten 2 TD-t jegyeznek, de sajnos Ben neve mellé odakerült egy INT is. Persze aki látta a meccset, az tudja, hogy a statisztikák ellenére sokkal nagyobb különbség volt kettőjük között. A Broncos Offense egy perc alatt, mint kés a vajon ment át a pályán, és rendre az első, de legkésőbb a második próbálkozásra First down-t tudott csinálni, egyszerűen a no-huddle-lel nem tudtunk mit kezdeni. Futott yardból a Steelersnek 75-öt sikerült összehoznia, ami valljuk be, hozzánk képest csekély. A TO mutató pedig jelenleg 0. Összefoglalva ez estét, a legtöbb csapatrész még nem állt össze teljesen, sokat kell dolgoznunk jövő hétig. Ha úgy vesszük, nem is baj, ha kapunk egy jó nagy pofont még a legelején. Legalább tudjuk, hogy fejlődni kell, elég sokat. A sérülésekkel pedig idén még jobban kell vigyáznunk, mert már most sokan vannak. Így visszaolvasva, az irományom első fele elég lehangolóra sikeredett, de akkor még friss volt bennem a csalódottság. A végére elmúlt, és átvette a helyét a bizakodás a jövő héttel kapcsolatban. Mégegyszer bocsi, ha esetleg nehezen tud követni, de elég fáradt vagyok már. Jövő héten folyt. köv., addig senki se csüggedjen, lesz ebből még rájátszás! Itt zárom soraim, valaki pedig legyen kedves megírni, hogy mi hír Gilbertről! :) Találkozunk jövő héten!