Összefoglaló: Bengals 17-24 Steelers

Győzelemmel abszolválta a csapat idei első csoportrangadóját.

Egyéni hibák sokaságát hozó első félidőt követően, 14-3-as hátrányból fordítva nyertünk a Paul Brown Stadiumban, a Bengals elleni létfontosságú győzelemnek köszönhetően pedig továbbra is él a remény, hogy az AFC kiegyenlített, vagy ha úgy tetszik, általánosan gyengélkedő mezőnyében rájátszás-helyet harcolhat ki a Steelers. A szezon során először nyújtott olyan teljesítményt a csapat a labda mindkét oldalán, amely ha teljes elégedettségre nem is ad okot, de az eddigi produkciók után egyöntetű elismerést érdemel. Az első két játékrész folyamán úgy tűnt, sokba kerülhet a rengeteg egyéni hiba, amit főként a támadók vétettek: Wallace elejtett labdái nagy játékokat hiúsítottak meg, a Roethlisberger pontatlan passzából született interception egy stabilan felépített drive-ot tett tönkre, Ben saját térfélen elvesztett fumble-je után a Bengals azonnal 14-3-ra növelte előnyét, és a Haley által hívott nagyszerű trick play során Batch dropja szintén biztos touchdowntól fosztotta meg a csapatot. A mutatott játék alapján Marvin Lewis együttese nem volt nagy fölényben, ezek a hibák vezettek ahhoz, hogy az ohióiak mégis számottevő előnyre tudtak szert tenni. Woodley interceptionjével azonban a Steelers oldalára került a momentum, melyet a meccs hátralévő részében már nem is engedtek ki a kezükből Roethlisbergerék. Az offense az egyéni hibák minimálisra redukálásával még a szünet előtt ki tudta egyenlíteni az állást, és jóllehet a későbbiekben is inkább „csak” stabil, mintsem kiemelkedő produkciót nyújtottak a támadók, az ugyancsak látványosan feljavuló defense-nek is köszönhetően meglehetősen egyoldalúvá vált a találkozó a második félidőben. A védelem már viszonylag jól tartotta a futást, hatékonyabbá vált a pass rush, a secondary is remek munkát végzett, ezek együttesen pedig ahhoz vezettek, hogy a szünet után az első, field goallal végződő drive-ot leszámítva Andy Daltonék egyszer sem tudták átlépni a félpályát. A támadósor csak egyszer jutott el touchdownig, de Todd Haley ezúttal - az egész mérkőzés folyamán - remekül hívta a playeket, nem kis meglepetésre eredményesen működött a futójáték, annak ellenére, hogy Mendenhall és Redman is hiányzott (Dwyer 17 carry-ből elért 122 yarddal vezette a csapatot), harmadik kísérleteknél pedig a szokásos hatékonyságot hozta az offense (10/16), így ha a pontokat nem is termelték, az órát sikeresen ölte a gárda. Kerek 15 perccel volt többet a labda a Steelers birtokában, a total yardok aránya 431 - 185 a mi javunkra. Külön említést érdemel az offensive line, amely ismét nagyszerűen helytállt pass protectionben, ráadásul a liga egyik legjobb védőfala ellen, valamint a futást is jól támogatták - mindezt Pouncey és Gilbert nélkül. Érdemes még megjegyezni, hogy az utóbbi időben katasztrofális secondary a touchdownt leszámítva teljesen eltűntette a liga egyik legjobb elkapóját, A.J. Greent. Tomlin mérkőzés utáni sajtótájékoztatóján elmondta, hogy egyedül a backup linebacker Adrian Robinsonnal bővült a Steelers sérültjeinek listája (az ő állapotáról kedden várhatóak pontos információk), így a pozitívumok közé felírható az is, hogy nem dőlt ki újabb kulcsjátékos a sorból. Sanders bokája az utolsó játékrészben megsérült, de ő később visszatért a pályára. Az elmúlt fordulók szenvedését látva nyilván nem szabad messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy ezúttal lényegében minden tekintetben kijött a lépés a csapatnak. Különösen a futójáték hirtelen feljavulását kell óvatosan kezelni - az Eagles ellen is úgy tűnt, hogy jelentős előrelépés történt a játék ezen szegmensében, de rögtön utána ugyanaz a kilátástalan teljesítmény következett, mint az azt megelőző meccseken. A találkozó összképe mindenesetre biztató, vasárnap, a Redskins ellen pedig kiderül, hogy ez csak egyszeri fellángolás volt-e, vagy több van ebben a szezonban, mint amit az első öt mérkőzés után várni lehetett. A mérkőzés összefoglalója itt megtekinthető.

Írta: Vass Ádám

Top