El vagyunk átkozva!? Pedig milyen szépen indult! Alig telt el egy perc, INT és TD – vezetünk! Mindannyian szorongva, de szinte csodában reménykedve vártuk a mérkőzést. Hiába a sok hiányzó, de mégiscsak egy 2-8-as csapat volt az ellenfél, simán meg kell vernünk őket. Nem lebecsülve őket, de hát most így lettünk nagyjából egy szinten, hogy a Steelersnél majdhogynem a második csapat játszott. Pár napja még azt reménykedtünk, ha van acélos Steelers szív, most átlendíthet a nehézségeken. Az első negyed végén még vezettünk, de látszott, ha így folytatjuk, akkor nagyon nyögvenyelős lesz a vége. És megindultunk a lejtőn. Ennyi labdavesztés, ráadásul a saját térfélen, megbocsáthatatlan. Tálcán kínáltuk a yardokat, és a turnovereket. Ha puntok helyett esetleg egy-két FG is jött volna még, meglett volna a meccs. Még így is. Nyilván futásra készültek tőlünk, hiszen Batch papa mindig is erről volt híres. De a futás bizony, az nagyon nem ment. A legjobb futónk Dwyer volt, aki 19!!! yardot tudott összehozni. Ennyire botrányos futást rég láttam, és akkor az 5 fumble-ről inkább nem is beszélnék. Mindenkinek csúszott a keze a krumplitól, komolyan? Valahol mindeközben a hit is elfogyott. Nehéz így összefoglalót írni, mert mit foglaljak össze? Mindenki látta, értékelte. Nem tudom eldönteni, hogy a mérkőzést nézni volt szörnyűbb, vagy utólag rámenni a statisztikákra, és látni ezeket a számokat. Pl: 3. kísérlet hatékonysága: 11%. Ez valami vicc? Mind tudjuk sajnos, két hete kezdődött. Biztos győzelmet várva könnyelműen mentünk ki a Chiefs ellen. Azt hittük, félgőzzel is megvan az a W. Mindent beleadva 30 perc alatt el kellett volna dönteni azt a meccset. Helyette lazaság, dekoncentráltság, sérülések. Ott kezdtünk el lefelé csúszni. Itt apu külön kérésére meg kell említenem, hogy durva összeget bukott rajtunk akkor, ésvárja is a kártérítést Pittsburghből. (Hadd várja!) :D A szezon legelején is tudtuk, a gyengébbnek mondott csapatok ellen eladott meccsek a megbocsáthatatlanok. És most meg is lett a böjtje, a szezon majdhogynem biztosan elúszott, és a sérülésem sem könnyítenek a helyzeten. Ám, hogy ne fakadjunk sírva– emlékezzünk csak vissza 2009-re! Akkor is volt egy rossz szériánk, és Clevelandban is kikaptunk. Ott, utoljára abban az évben. Utána minden meccsünket megnyertünk. Most még öt van vissza, itt a lehetőség. Ha mindet megnyerjük, lehet esélyünk, és ugye a reményt nem szabad feladnunk, ezért vagyunk szurkolók, nemdebár? Annyi mindent leírnék még, de egyszerűen már az sem megy, nehezen tudom szavakba önteni, amit gondolok. Haragszom is, csalódott is vagyok. Úgyhogy inkább be is fejezném a mondandóm, és beszéljenek a kommentjeitek helyettem. Illetve ha valaki bírja az önsanyargatást, akkor a meccs összefoglalója megtekinthető itt.