Megcsináltuk - 2 év után a Steelers újra győzni tudott a Ravens otthonában! Tegnap este még senki sem gondolta volna, én is csak félve, hogy győzni tudnánk pont a Ravens ellen idegenben. A harmadik számú irányítóval, egy rögtönzött, hirtelen összetákolt O-fallal, mondhatni nem sok esélyünk volt. És pont ilyenkor jönnek a legnagyobb meglepetések. Az este még az esélytelenek nyugalmával ültem le a TV elé, és csak azért néztem csak meg a meccset, mert nem kellett stream-et vadászni. Clark szerzett labdájakor kezdtem csak elhinni, hogy akár győzhetünk is, pedig az már a második negyed közepén volt. Persze azzal a lehetőséggel nem tudtunk élni, hiszen 2 játékkal később eladtuk, egy trükkös játéknak köszönhetően. Persze hibákból ezen kívül is jócskán kijutott, lásd Wallace vagy Sanders labdaejtései, de Charlie apón is meglátszott, hogy harmadik számú irányító, leginkább a rosszul időzített, és rosszul kivitelezett hosszú passzaiból. De a kis malőröket kivéve a második félidőben igazi vezérként irányította a csapatot, és mindenképpen dicséretet érdemel azért a blokkért is, aminek köszönhetően Jonathan Dwyer megszerezhette élete első TD-jét az NFL-ben. A győzelem talán inkább a D érdeme volt, az ő gyorsaságuknak köszönhetünk 2 szerzett labdát, egyet földön, egyet levegőben, és ugye háromszor is sackelni tudtuk Flacco-t. Passz ellen már egy ideje a legjobbak között vagyunk, ez tegnap este sem volt másképp, a secondary Ike nélkül is remek munkát végzett. Véleményem szerint az este egyik legfontosabb momentuma az volt, hogy javarészt meg tudtuk állítani a Ravens támadásait, így nem tudtak sok ponttal elhúzni, és pszichésen megverni minket. De dicséret illeti az O falat is, kisebb részt azért, mert elő tudták segíteni azt a kis futást, amit ugye egy Ravens ellen futni lehet, nagyobbrészt azért, mert kellőképp meg tudták védeni Batch-et. Így sokkal több ideje volt célpontot keresnie, ami a statisztikáiban is megmutatkozik futó-irányító mivoltához képest (276 passzolt yard) , és ha nem is talált célpontot, az is inkább a Ravens-secondary köszönhető. Összességében nem ez volt életünk legjobb meccse, egyik RB-nk sem tudott 50 yardnál többet futni, és egyik elkapónk sem tudott 100 yardnál többet gyűjteni, ami betudható a rengeteg hibának is, mégis győzni tudtunk a Ravens ellen, és talán egyik győzelem se volt még idén ennyire édes, és ennyire életmentő. Ezt a lendületet kell majd megüljük mostmár egészen a PO-ig. Ha a védelemnek Troy jelenléte adja meg az erőt, és azt a plusz löketet, akkor az O-nál ez a személy biztosan Big Bennek kell lennie. Szerencsére jövő héten ha semmi nem szól közbe, mindketten játszani fognak majd, és a hollóverésből jött energiát felhasználva akár megállíthatatlanok is lehetünk a szezon végéig. Persze ez csak a legjobb forgatókönyv, és nem akarok túl korán a medve bőrére inni. Ezt csak az a hirtelen öröm hozta ki belőlem, ami szerintem mindenkiből kikívánkozna. Várom észrevételeiteket a játékkal kapcsolatban, a meccs összefoglalóját megnézhetitek itt, találkozunk hétvégén. Ui: A futball valóban decemberben kezdődik! :)