Több mint két év után a dallasi Romo-nak sikerült 300 yard fölé jutni a Steelers védelme ellen. Nem is maradt el a vereség. Már a mérkőzés előtt lehetett tudni, hogy nehéz helyzetbe kerültünk azzal, hogy újabb kulcsjátékos dőlt ki a secondaryből, de bízhattunk benne hogy Woodley visszatérése, valamint a dallasi hiányzók majd kiegészítik a nehézségeinket. Sajnos nem ez történt. Az egész mérkőzés során szenvedtünk védekezésben. A futás amint az várható volt remekül ment a Dallasnak. Murrey 5,8-as átlagot futott, amiről mi csak álmodozhatunk. Így megteremtették a lehetőséget az elkapók számára, akik lazán megnyerték párbajaikat a kiegészítő embereinkkel szemben. Nehéz szívvel néztem a mérkőzést már az első percektől kezdve, hiszen a szokásoknak megfelelően aludtuk át az első negyedet. Az amiben én bíztam, hogy majd az O megnyeri a mérkőzést, nyomokban sem látszódott, így könnyedén nyertük a yardokat. Romo már az elejétől kezdve fantasztikusan játszott és újoncaink Victorian valamint Golden, mintha a pályán sem lettek volna. Ez a képzeletbeli emberelőny, aztán a pontokban is hamar meglátszott. Nem lenne persze igazságos az ő nyakukba varrni a rengeteg kapott yardot, hiszen egyrészt az edzői stáb az, amelyik úgy gondolja, hogy ők a megoldás ha ég a ház, másrészt pedig Woodley rettenetesen súlytalan volt és azzal sem jártunk jobban ha Worlids lépett pályára a helyén. És ha már a hibákról beszélünk, még mindig nem értünk a legnagyobb hibát elkövető játékoshoz. Antonio Brown néhány perccel azután, hogy TD-t szerzett, egy remek visszahordás kelős közepén adta a labdát a dallasi védőknek, amikor a győzelemért játszhattunk volna. Hát nem sikerült. Azt gondolom, hogy ezen hibák mellett semmiképp sem szabad elmenni, de a futójátékunkat sem szabad kihagyni a felsorolásból. Talán azért nem ejtettem eddig szót róla, mert annyira nincs futójátékunk, hogy kár is beszélni róla. Egy-egy alkalommal azért sikerült komolyabbat futni, de ezen szinten ez már nem elég. Valamit ki kell találni, mert Dwyernek egyszerűen nem úgy megy ahogyan kellene. Gondolom persze, hogy az ismét átszervezett fal is nyakig sáros az ügyben, de elnézve az ötlettelenségünket, a remek védelemmel rendelkező Bengals-Browns páros ellen, megint csak a passzjáték kevés lesz. Márpedig mese nincs, menni kell tovább, hiszen még mindig van esélyünk a rájátszásra, cseppet sem kevesebb, mint korábban. Elnézve egyébként a második negyedtől játszó offense-t, kezdem sajnálni, hogy az Arizona komoly érdeklődést mutat Todd Haley iránt. Nem is szabad elmenni szó nélkül a mérkőzés pozitív emberei mellett sem. Köztük például Heath Miller, aki egész évben nagyszerűen játszik és ezt tegnap is bizonyította. James Harrison aki több fontos tackle mellett még labdát is szerzett nagyon fontos pillanatban. Jerricho Cotchery, aki a kissé indiszponáltnak tűnő Sanders helyén remek elkapásokat mutatott. Valamit Redman, aki amikor lehetőséget kapott próbált is élni vele. Természetesen Big Ben teljesítményét is lehet dicsérni, ezen csak az INT rontott nagyon sokat. Összességében megállapítható, hogy az idei év legnagyobb problémája, hogy a csapategységek nem tudnak egységesen jó formát mutatni. Ezen kel sokat dolgozni, mert a helyzet egyáltalán nem reménytelen. A sérültekről majd kedden kapunk felvilágosítást. Go Steelers