Nehéz dolgom van, pár hete még nem gondoltam, hogy ebben az időben "gyászjelentést" kell írni. Ez a nap is eljött idén sokkal hamarabb mint szerettük volna. Egy PO találkozó előtt mindig bizakodóan írtunk, mert ott nem tudtuk, hogy ez a vége, na jó kivéve a Super Bowlokat, de ugye az a csúcs. Most sajnos nincs miért bizakodni a mai találkozón. Egy olyan csapattal találkozunk akik hozzánk hasonlóan már a jövő évi szezonnal foglalkoznak. Ők még a jobb drafthelyért is komoly versenyben vannak, biztosan szeretnének az első tízben húzni. Mi azonban maximum a szégyenfoltot kozmetikázhatjuk egy kicsit, lemosni ezt évekig nem tudjuk. Nem a kiesés miatt vagyok szomorú vagyis nem csak azért. Azért, hogy jó pár meccsen a lélektelen, élettelen játékunk miatt saját magunkat vertük meg. Mindannyian tudjátok sorolni ezeket az összecsapásokat ebben biztos vagyok. Mi lehet hát a találkozón? Búcsúzni kell a közönségtől 9 hónapra, ezt szépen kel megtenni, meg kell mutatni, hogy ebben a csoportban, ha egy kicsit most fel is borult minden,ki az igazi uralkodó. A vendégek a jelen állás szerint a gyakorló csapatból felhozott rutintalan (legalábbis a Browns csapatával) irányítóval vágnak neki a találkozónak. Ez lehet egy esély, bár a passrush-unk és a labdaszerzésünk idén valahol a szertárban maradt. Ami biztosnak látszik Wallace sosem lép többé pályára (legalábbis jó ideig biztosan nem) a mi csodás mezünkben, aki 17-es mezt vett az most verheti a fejét a falba, mert nem Ő lett az aki Ward örökébe lépett és legendává vált. Adams szintén nem játszik, így már Ő is hosszú pihenőn lesz. Szerintem Charlie apót is most láthatjuk majd utoljára beöltözve, mert idén a szögre akasztja. Remélem a korszakos ikonok (Harrison, Troy, Hampton, Kiesel) megmutatják, hogy miért van rájuk szükség jövőre is. Tudom többeknek nem jár le a szerződése és még van akit évekre hozzánk köt a kontraktus, de a cap helyzet miatt semmi sem lehet biztos. Az azonban szinte biztosnak látszik, hogy LeBeau mester szeretne még egy évet vállalni, vagyis a ligában a legrégebben jelen lévő személyt továbbra is láthatjuk majd az oldalvonalnál, persze, ha Mike Tomlin edző és a Rooney família úgy akarja. Nem mennék bele számmisztikába és hogy melyik csapat a jobb és melyik egység miben múlja felül a másikat. Idén ezt már megtettük sokszor és azoknál az összehasonlításoknál ahol mi jöttünk ki toronymagasan tudjuk mi lett az eredmény (SD, Oakland) és ugye az előző összecsapásunkkor is emlékszünk a végére. Most nem lehet, nincs más, mint kimenni a pályára a játékosoknak, és megmutatni, hogy mi vagyunk a csoport legjobbjai, még ha ezt nem is tükrözi az eredmény, valamint nincs más, nekünk a HSN-nek mint elmenni a Chilibe és közösen együtt biztatni a csapatot, legyünk sokan és búcsúzzunk közösen ettől a szezontól.