A támadók után a védők 2012-ben nyújtott teljesítményét is megvizsgáljuk, és a speciális csapatrészre is kitérünk.
Mint azt legutóbbi cikkünkben is kifejtettük, az offense csalódást keltően teljesített a mögöttünk hagyott szezonban, a Dick LeBeau koordinálta védelem azonban megőrizte ligaelit státuszát. Az idényt megelőzően olyan, évekig alapembernek számító játékosok váltak ki az egységből, mint Aaron Smith és James Farrior, William Gay személyében távozott az egyik kezdő cornerback, valamint a csapatot hasznos kiegészítő-emberként több mint egy évtizede szolgáló Chris Hoke sem állt a gárda rendelkezésére. Nehezen is indult az alapszakasz a defense számára; a futást nem tudták kellő hatékonysággal limitálni, és a secondary tagjai (főként a CB-k) is sorozatban követték el a hibákat, de rövidesen stabilizálódott a helyzet, és ha visszatekintünk a védősor tavalyi produkciójára, habár voltak hiányosságok, mindent egybevetve nincs okunk a panaszra. Lássuk, egyénenként hogyan teljesítettek Coach Dad tanítványai.
Védőfal
Defensive end poszton Keisel és Hood személyében adott volt a két kezdő, Hampton azonban ACL-sérülésből lábadozott, így sokáig nem lehetett biztosat mondani azzal kapcsolatban, ki foglalja el az NT pozíciót a szezon elején. Hampton végül felépült az alapszakasz kezdetére, ez a trió pedig nem is bomlott meg az idény folyamán, teljes meccset a védőfal egyik alapemberének sem kellett kihagynia. Összességében elmondható a csapatrészről, hogy run defense-ben remekül helytálltak, pass rush-ban azonban csak Keisel tudott értékelhetőt nyújtani a kezdők közül. Rajtuk kívül Steve McLendon jutott még jelentősebb szerephez, aki jól látta el a limitált játékidőben rá háruló feladatokat, valamint Cameron Heyward is jóval gyakrabban került a pályára második évében. A 2011-es első körös választott kimondottan biztatóan játszott, és a következő szezonban talán már a kezdő helyek egyikére is pályázhat. A defensive endeknél Al Woods volt a tartalék, nose tackle poszton pedig kezdetben Alameda Ta’amu, a draft negyedik körében kiválasztott újonc játékost azonban letartóztatása után előbb két mérkőzésről eltiltotta a csapat, majd felbontotta a szerződését (a sérülések okozta szükséghelyzet áldozata lett), és csak a practice squadba került vissza. Jövője erősen kérdéses a Steelers-nél, és az eddigiek alapján egyértelmű melléfogásnak tűnik a draftolása.
Linebackerek
Az LB-sor esetében leginkább Farrior hiánya adhatott okot a bizonytalanságra. A draft harmadik körében ugyan érkezett erősítés ILB posztra Sean Spence személyében, de a Miami egyetem egykori linebackere súlyos sérülést szenvedett az előszezonban, melynek következtében újonc évében tétmeccsen nem tudott pályára lépni. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az alapszakasz elején Stevenson Sylvester sem állhatott a csapat rendelkezésére, ráadásul újabb idény telt el úgy, hogy a 2010-ben draftolt játékos gyakorlatilag semmit sem tett le az asztalra (összesen egy snapet töltött a pályán a védelemben). Mindezek ellenére a defense egyik legbiztosabb pontja lett a linebacker-sor belseje: Timmons formája a 2010-es, All-Pro tagsággal honorált teljesítményét idézte (bizonyítva ezzel, hogy a 2011-es kisiklás kizárólag annak tudható be, hogy nem szerepelhetett végig eredeti posztján), párja, a Farrior távozása miatt kezdővé előlépő Foote pedig várakozáson felül teljesített. Timmons sackek számában is első helyen végzett a csapaton belül, ami inkább az elsőszámú pass rush-felelősöket minősíti. Harrison és Woodley újfent sérülésekkel bajlódott, ami mindkettejük játékára rányomta bélyegét: Harrison run defense-ben elfogadhatóan teljesített, de nem egyszer előfordult, hogy passzjátéknál szedett-vedett OT-k kapcsolták ki, míg Woodley-nak voltak ugyan villanásai, de összességében az ő formája is messze elmaradt a várakozásoktól. A pass rush hatékonyságán az elsőszámú backup OLB, Worilds sem tudott javítani, akinek ebben az idényben sem sikerült elhitetnie az edzői stábbal és a szurkolókkal, hogy megbízható kezdő játékos válhat belőle. Chris Carter három meccsen is kezdett, de gyakorlatilag teljesen észrevétlen maradt, míg a szabadügynökként leigazolt Brandon Johnson, valamint az újonc Adrian Robinson ténykedése szinte kizárólag a special teams-re korlátozódott.
Secondary
Nem indult jól a szezon a defensive backek számára, az alapszakasz kezdeti időszakában bőven hagyott kívánnivalót a teljesítményük, a 7. fordulóbeli, Bengals elleni meccsen azonban 180 fokos fordulat következett be, és a secondary alapemberei az idény hátralévő részében nagyszerűen szerepeltek. Ike Taylor profi karrierje egyik legjobb szezonját futotta, hozzá hasonló színvonalon teljesített a kezdővé avanzsáló Keenan Lewis, valamint a nickel corner Cortez Allen is sokat fejlődött második NFL-es évére. A safety-knél Polamalu ugyan hosszú időre kidőlt, de a korábban szinte csak special teamerként alkalmazott Will Allen megbízhatóan helyettesítette, míg Clarkról végleg bebizonyosodott, hogy immár ő a secondary és talán az egész védelem legfontosabb tagja. A problémák akkor jelentkeztek ismét, amikor Ike (és Allen) megsérült, így a tartalékokra, Curtis Brownra, illetve az abszolút rutintalan Josh Victorianra hárult nagyobb szerep, és nem tudtak felnőni a feladathoz. Safety poszton Ryan Mundy és Robert Golden volt még stabil kerettag, de egyikük sem alkotott maradandót. A secondary összességében jó évet produkált, amit a pass defense-ben elért ligaelsőség is alátámaszt, de a turnoverek generálásában most sem jeleskedtek a DB-k - jóllehet ezért a pass rusherek is okolhatók, akik képtelenek voltak hatékony támogatást nyújtani társaiknak.
Special teams
Suisham élete szezonján van túl, 31 field goal kísérletéből mindössze hármat hibázott el, ráadásul ezek közül kettőért sokkal inkább Tomlin tehető felelőssé, aki mindkét esetben a lehető legrosszabb döntést hozta azzal, hogy 50+ yardos mezőnygól elrúgása mellett döntött. Suisham Pro Bowl kaliberű idényt futott, így végre teljes volt a stabilitás kicker poszton. A puntokért egy újonc, a draftolatlan szabadügynökként szerződtetett Drew Butler felelt, aki Jeremy Kapinos sérülése miatt került a csapatba. A Georgia egyetemről érkező rúgó gyakorlatilag minden kategóriában átlagos, vagy az alatti számokat produkált, de távol állt attól, hogy gyenge pontnak minősítsük. A visszahordásokat elsősorban Antonio Brownra és az azóta már elküldött Chris Rainey-re bízták. Brown tavaly returnerként került Pro Bowlba, idén azonban nem tudott kiemelkedőt alkotni, és a szezon második felében jelentős hibákat is vétett a speciális egységben, míg Rainey ugyan elfogadható átlagot hozott a kickoff visszahordásoknál, de tőle sem kellett rettegniük az ellenfeleknek.
Írta: Vass Ádám