Az offseason során több részletes mock drafttal is jelentkezni fogunk, itt az első ezek közül.
Kezdésként egy klasszikus mock draftot írtam, ahol nincsenek trade-ek, és mivel később fog kiderülni, hogy a csapatot milyen kompenzációs pickek illetik meg, csak a hét standard draftjogot vettem alapul. A játékosok nevéhez egy-egy videót is linkeltem.
1/17. - Jesse Williams, NT (Alabama)
Hampton szerződése lejárt, és korántsem biztos, hogy vissza tudjuk, vagy egyáltalán vissza akar(ja az edzői stáb) igazolni. McLendon szituációs játékosként jól teljesített, de csak találgatni lehet, hogy alapemberként is megállná-e a helyét a háromtagú védőfal közepén. Mellette csak két project NT, az alapszakasz végén szerződtetett Hebron Fangupo, valamint a tavalyi draft negyedik körében kiválasztott, de gyakorlatilag már most bustnak minősíthető Alameda Ta’amu szerepel a rosteren. Óriási a bizonytalanság ezen a poszton, így épp itt az ideje, hogy a hátsó körös próbálkozások után végre egy premium nose tackle prospecttel erősítsük meg a védelmet. A „Tha Monstar” becenévre hallgató ausztrál Jesse Williams az utóbbi két évben az egyetemi bajnokság legjobb védelmében volt alapember, 2011-ben 3-4-es defensive endként, míg tavaly nose tackle pozícióban. A több mint 320 fontos szörnyeteg igazi NT prototípus; Hamptonhoz hasonlóan ugyan neki sem erőssége a pass rush, futás ellen azonban egészen kimagaslóan játszik. Kiváló two-gap játékos, aki hosszú évekre megoldást jelenthetne a defensive line közepén. Utoljára 2001-ben fordult elő, hogy a Steelers védelmében a szezon első meccsétől kezdve alapemberként szerepelt egy újonc, de Williams-ben megvan a potenciál, hogy - amennyiben Hampton a 2013-as idényben már nem a Steelers keretét erősíti - az első fordulótól kezdőként játsszon.
2/18. - Brandon Jenkins, OLB (Florida State)
A védelemnek tavaly úgy sikerült elit statisztikákat produkálnia, hogy az elsőszámú pass rush felelősök alig tudtak nyomást gyakorolni az ellenfelek irányítóira, így függetlenül attól, hogy mi lesz Harrison sorsa, szinte garantált egy külső linebacker kiválasztása a korai körök valamelyikében. A class mélységének köszönhetően nagy valószínűséggel a draft második napján is remek alternatívák állnak majd a csapat rendelkezésére, az egyik ilyen játékos pedig Brandon Jenkins lehet, akit a 2012-es szezon előtt még potenciális első körös prospectként tartottak számon, végzős idényének nagy részét azonban ki kellett hagynia a nyitómérkőzésen elszenvedett súlyos sérülése miatt. Jenkins egyetemi szinten 4-3-as defensive endet játszott, fizikális paramétereiből adódóan azonban az NFL-ben egyértelműen a 3-4 OLB poszt számára a legideálisabb. Időbe telhet, mire megbarátkozik új szerepkörével, elvégre a Seminoles színeiben csak alkalmanként kellett zone blitznél visszalépnie coverage-be, de újoncként egyébként sem számíthatna túl sok játékidőre, mert még Harrison távozása esetén is Worilds lenne Woodley mellett a másik kezdő outside linebacker. Amennyiben az orvosok úgy ítélik meg, hogy korábbi sérülése már nem hátráltatja a játékban, személyében egy olyan játékossal gazdagodhatna a csapat, aki idővel a profik között is kezdő kaliberű pass rusherré érhet.
3/17. - Stedman Bailey, WR (West Virginia)
Látszólag csak idő kérdése, hogy mikor ír alá a csapathoz Steve Breaston, de amíg nincs szerződés, vagy ha netán mégsem sikerülne leigazolni a Haley-vel Arizonában és Kansas City-ben is együtt dolgozó elkapót, a wide receiver posztot is jelentős needként kell kezelni. Ennek megoldására érkezhet a tavalyi NCAA-szezon egyik legeredményesebb elkapója, Stedman Bailey. A West Virginia támadósorából jóval nagyobb hype-ot kap(ott) Geno Smith és Tavon Austin, de Bailey sem tétlenkedett az előző idényben; 1627 yarddal és országos viszonylatban is a legtöbbnek számító 25 TD-elkapással zárta a 2012-es évet. Rendkívül produktív és nagyon megbízható receiver, elkapás után is képes alkotni, mentalitásával pedig számtalanszor kiérdemelte az edzők és a csapattársak elismerését. Méretei nem épp a legideálisabbak ahhoz, hogy alapember váljon belőle a szélen (5-10 magas és 195 fontot nyom), de slotban rendszeresen lehetne használni, és Haley rendszerébe is illeszkedne egy ilyen típusú elkapó.
4/18. - Kenjon Barner, RB (Oregon)
Redman és Dwyer személyében két olyan futó is a csapat rendelkezésére áll, akikre rá lehet bízni a carry-k nagy részét, de nem kizárt, hogy ennek ellenére a draft második napján feature back szerepkörre alkalmas RB után néznek Colberték. Ami biztos, hogy Mendenhall távozása és Rainey elküldése után erősítésre szorul a poszt, és amennyiben csak a későbbi körökben kerül sor RB pickre, Redman és Dwyer stílusából adódóan egy kiemelkedően gyors, a passzjátékban is használható játékos kiválasztása lenne a leglogikusabb lépés. Ezeknek a követelményeknek tökéletesen megfelel Kenjon Barner, aki az előző szezonban az Oregon elsőszámú futójaként ért el 1767 yardot és 21 touchdownt. Csak végzősként volt kezdő, előtte három évig LaMichael James cseréjeként szerepelt, de ez pozitívumként is felírható, mert így kevésbé van elhasználódva. A Ducks-nál visszahordóként is nagyszerűen teljesített, így az offense mellett a speciális egységnek is nagy hasznára válhatna. Fizikálisan nincs azon a szinten, hogy a profik között kezdővé érjen, de a Redman-Dwyer páros mögött remek change of pace opció lehetne.
5/17. - Robert Lester, S (Alabama)
Troy és Clark sem lesz már fiatalabb, így egyre sürgetőbbé válik az utódaik megtalálása, de mivel néhány évig még biztosan ők lesznek a kezdők, másrészt sokkal égetőbb needek is vannak a csapaton belül, könnyen elképzelhető, hogy idén is elmarad a safety draft, vagy csak a hátsó körökben hozunk valakit erre a posztra. Utóbbi esetben ideális választás lehet Robert Lester, akit egy időben senki sem várt a második körnél hátrébb, a Senior Bowl edzésein és a combine-on azonban csalódást keltően szerepelt, melynek következtében alaposan visszaesett a draftértéke. Kérdéses, hogy az NFL-ben a free vagy a strong safety pozíció lehet-e számára az optimálisabb, mert egyelőre előbbihez nem elég atletikus, utóbbihoz nem elég fizikális. Mégis jóval kiforrottabb, mint egy átlagos project játékos, és rengeteg tapasztalattal is rendelkezik, elvégre három éven át szerepelt kezdőként a Crimson Tide védelmében, és három nemzeti bajnoki címmel büszkélkedhet. Ha valóban annyit csúszik, mint azt a legtöbb szakember várja, egy ötödik körös draftjog nem ár érte.
6/18. - Luke Marquardt, OT (Azuza Pacific)
Gilbert és Adams személyében adott a jövő két kezdő offensive tackle-je, Starks valószínűsíthető távozása után azonban depth-problémák adódhatnak a poszton (főleg, ha Beachum lesz a kezdő bal oldali guard), így a hátsó körökben érdemes behúzni egy project OT-t. Marquardtra ez a besorolás abszolút igaz, mivel sokáig tight endet játszott, és csak később váltott pozíciót, ennek megfelelően pedig még rengeteg munkát igényel. Potenciál mindenesetre van benne, egy megbízható cserévé mindenképpen ki lehet nevelni.
7/17. - Levine Toilolo, TE (Stanford)
Bizonytalan, hogy Miller játékra alkalmas állapotban lesz-e az alapszakasz kezdetekor, így a tight end szekciót is meg kell erősíteni. Alapvetően azt gondolom, hogy érdemesebb minimális összegért egy veteránt leigazolni, mint egy kiforratlan játékost elhozni a draft végén, és aztán minden korábbi NFL-tapasztalat nélkül azonnal bedobni a mélyvízbe, de egy hetedik körös picket még akkor is szánhatunk Toilolóra, ha Miller helyettesítésének céljából szerződtetünk egy rutinos szabadügynököt. Jóllehet a Stanfordról érkező tight end nem olyan tehetséges, mint korábbi csapattársai, a tavalyi draft második körében kiválasztott Coby Fleener, vagy az idén első körre is esélyesnek tartott Zach Ertz, de akár hosszútávon is stabil második-harmadik számú TE válhat belőle, mindenekelőtt elkapó szerepkörben.
Írta: Vass Ádám