Sorozatunk záró részében - a korábban már bemutatott Shamarko Thomas kivételével - azokat a játékosokat ismertetjük, akiket a Steelers a draft harmadik napján választott.
4/18. - Landry Jones
Landry Jones az Oklahoma színeiben számtalan iskolai és Big 12 rekordot állított fel egyetemi pályafutása során, 16646 passzolt yarddal például a konferencián belül első, az NCAA örökrangsorában harmadik helyen áll. Már redshirt freshman idényének (2009) nagy részében is kezdőként szerepelt, mivel a későbbi 1/1-es irányító, Sam Bradford sérülés miatt csak három mérkőzésen tudott pályára lépni. A rá következő szezonban Jones college pályafutása legeredményesebb évét produkálta, közel 5000 yardot és 38 touchdownt passzolt; ekkor és még sokáig junior idényében is mindenki azt gondolta, hogy Bradford után egy újabb első körös QB-t fognak delegálni a „telepesek” a profi ligába. A 2011-es évad végéhez közeledve azonban alaposan visszaesett Jones teljesítménye (az utolsó négy mérkőzésen 1:6-os TD-INT mutatóval „büszkélkedhetett”), és bár végzős évében nem játszott rosszul (két meccsen is elérte az 500 yardos határt, ezek közül a West Virginia elleni találkozón még 6 touchdown is felkerült a lőlapjára), megítélésén már nem tudott javítani, így a korábban első körre érdemesnek tartott prospectből negyedik körös választott lett.
Hawthorne középiskolás korában WR és CB poszton egyaránt magasan jegyzett recruit volt, az Illinois egyetemen viszont támadóként nem bizonyíthatott. A védősorban ellenben már true freshman idényének végére alapemberré vált, a szezon utolsó öt mérkőzésén kezdett, 2010-ben azonban végig sérüléssel bajlódott, így az igazi áttörésre még egy évet várni kellett. 2011-ben All-Big Ten honorable mentiont érő teljesítménnyel segítette a Fighting Illinit, akik nagyszerűen rajtoltak, hatmeccses győzelmi sorozatukat azonban egy ugyanilyen vereségszéria követte, és csak a UCLA elleni bowl-sikerrel mentették meg a szezont. Hawthorne-t a mérkőzés védő oldali MVP-jének választották, többek között 39 yardos interception return TD-jének is köszönhetően. Tavaly jogosan várt mindenki meggyőző teljesítményt az Illini defense-től, elvégre Hawthorne mellett számos NFL-kaliberű játékost vonultatott fel a védősor, ennek ellenére egységként borzalmasan leszerepeltek, nagyban hozzájárulva a csapat katasztrofális, 2-10-es alapszakasz-mérlegéhez. A Black Cat becenévre hallgató cornerback ugyan az idény végén ismét All-Big Ten honorable mentionig jutott, de játéka elmaradt a juniorként hozott szinttől, jóllehet ebben újfent közrejátszottak a sérülések: a Wisconsin elleni találkozón súlyos agyrázkódást szenvedett, melyet követően kórházba kellett szállítani, majd a Michigan elleni meccset ki is hagyta. Tehetsége alapján nem jelentett volna meglepetést, ha egy vagy akár két körrel korábban választják ki a drafton, elsősorban a CB class mélysége miatt csúszott az ötödik körig.
Ami Hawthorne játékát nézve (akár a mellékelt meccsvideókon) azonnal feltűnik, hogy mennyire jól teljesít run supportban, és ez kiemelten fontos szempont a Steelersnél a cornerbackek esetében is. Kellően fizikális, valamint technikája is megfelelő; nem kérdés, hogy futás elleni védekezésben a draft egyik legjobb CB-je volt. A szerelések mellett press coverage-ben is nagyszerűen kamatoztatja fizikalitását; ez volt az egyik olyan tulajdonság, amit a DB coach, Carnell Lake is kiemelt vele kapcsolatban. Az utóbbi években egyébként is megfigyelhető volt, hogy a Steelers inkább a fizikális cornereket keresi a drafton; például Cortez Allen részben azért játszik majd idén belül nickel felállásoknál, mert adott esetben tight endek őrzését is rá lehet bízni. Hawthorne sebességével sincs probléma, kellően atletikus és agilis, lábmunkája megfelelő, gyorsan vált irányt. Egyetemistaként ballhawk képességeit is megmutatta, ugyanakkor elkapási technikája még fejlesztést igényel. Mindenekelőtt zónázásban kell javulnia.
Keenan Lewis távozása ellenére sem lehetett számítani korai CB pickre, hisz Ike Taylor és Cortez Allen személyében adott a két kezdő, korábban pedig Gayt is visszaigazoltuk, a depth teljessé tételéhez azonban még szükség volt egy játékosra a poszton (DeMarcus Van Dyke és Josh Victorian backupként sem megnyugtató opciók, ahogy azt az előző szezon is bizonyította). Az ötödik körben értékileg is kimondottan jó picknek tekinthető Hawthorne, akivel remélhetőleg hasonló eredményt tud elérni Lake, mint a két éve szintén csak a draft harmadik napján elhozott Allennel. Egyrészt az egykori Illinois CB jó alapanyag, másfelől azt, hogy érdemes bízni Lake szakértelmében, bizonyítja a tény, hogy Lewisból és Allenből is kezdő cornert faragott. Hawthorne újoncként nem veszélyezteti a Taylor, Allen, Gay trió helyét a depth chart élén, Curtis Brownnal azonban harcban lehet a dime back szerepkörért.
6/18. - Justin Brown
Brown college karrierjét a Penn State-en kezdte, a Nittany Lions színeiben azonban nem bizonyult túlzottan produktívnak, három szezon alatt 73 elkapásból 1047 yardot és 3 touchdownt ért el. A Sandusky-botrányt követő szankciók egyikeként az NCAA szabad transzferelést tett lehetővé az iskola futballjátékosai számára, ekkor döntött úgy Brown, hogy végzős évét az Oklahoma egyetemen tölti. A Sooners passzorientált támadóegységében már jóval eredményesebben szerepelt, tavaly 73 elkapásból 879 yardot és 5 TD-t szerzett (az állami rivális Oklahoma State ellen például 15 elkapással tűnt ki a mezőnyből), játékával pedig az NFL scoutok figyelmét is felhívta magára.
Sokan arra számítottak, hogy elkapók terén egy magas, fizikális játékos lesz a Steelers elsődleges célpontja az újoncbörzén, ehhez képest a második napon a stílusra egyértelműen inkább a Wallace-Brown-Sanders vonalba illeszkedő Markus Wheaton érkezett a csapathoz, de a possession receiver draftolása sem maradt el. A korábbi Penn State és Oklahoma elkapóra nem lehet azt mondani, hogy a sebességéből él, mindössze 4.62 másodperces 40 yardos időt tud felmutatni. Sohasem lesz belőle rettegett deep threat, ellenben felépítésének (6-3, 207), korrekt route-futásának és biztos kezeinek köszönhetően rövid-közepes passzoknál, valamint red zone-ban megbízható célponttá válhat. Agresszív futásblokkoló, kihasználja fizikalitását; ha technikáján is sikerül csiszolni, ebben a tekintetben átlagon felüli játékost kaphatunk. Munkamorálját edzői és játékostársai is sokszor méltatták.
Ami az elkapókat illeti, Antonio Brown, Sanders, valamint Wheaton roster tagsága garantált. Nagy valószínűséggel rajtuk kívül további két wide receivernek jut hely az 53-as keretben, Justin Brownnak tehát mindenekelőtt Cotchery-vel és Burress-szel kell versenyeznie a TC alatt, hacsak a jelenleg camp body-nak titulált játékosok közül valaki nem teljesít váratlanul jól (David Gilreath például a tavalyi előszezonban bíztatóan mozgott, az alapszakaszban néhány meccs erejéig az aktív rostert is megjárta). Brown Plaxicóhoz hasonló típusú WR, ez alapján akár tekinthetnénk őt első számú vetélytársnak a rookie számára, ugyanakkor nem kizárt, hogy Miller esetleges szezon eleji hiánya esetén két klasszikus possession célpont rosteren tartását preferálná a csapat. A döntő tényező természetesen az lesz, hogy Brown milyen teljesítményt nyújt az edzéseken és a preseason-meccseken, de egyelőre - már csak a rutin miatt is - a Burress-Cotchery párosnál az előny. Könnyen előfordulhat, hogy Brownnak újoncként be kell érnie a practice squad tagsággal.
6/38. - Vince Williams
Williams true freshmanként 12 mérkőzésen jutott szóhoz a Florida State színeiben, a következő szezont azonban hátsérülés miatt redshirttel ki kellett hagynia, majd visszatérését követően, 2010-ben csak limitált játéklehetőséghez jutott. Egy évvel később már alapembernek számított a Seminoles 4-3-as sémát alkalmazó védőegységében belső linebacker poszton, hivatalosan az FSU 13 meccséből csak egyetlen alkalommal nem volt kezdő, ugyanakkor gyakran rotálták Telvin Smith-szel, így például mindössze 54 szereléssel zárta a szezont. Tavaly mind a 14 mérkőzésen kezdőként játszva segítette ACC bajnoki címhez és Orange Bowl győzelemhez a Nolest, de csak öttel jegyzett több tackle-t, mint junior idényében; 3rd down szituációkban rendre lehívták a pályáról. Egy honorable mention All-ACC jelölést így is kiérdemelt a teljesítményével. A Senior Bowlra is meghívták, ahol rendkívül fizikális stílusával tűnt ki a tömegből.
Williamst illetően a legnagyobb kérdés, hogy lehet-e belőle all-down játékos a profi ligában, főként azok után, hogy egyetemistaként is ritkán maradhatott fent harmadik kísérleteknél. Ahhoz kétségtelenül jó alappal rendelkezik, hogy elfogadható 2-down linebacker legyen az NFL-ben: futás ellen nagyszerűen játszik, rendszerint jól olvassa a játékot, remekül jön le a blokkokról, agresszívan, ugyanakkor megbízhatóan szerel. Amennyiben hosszútávon biztosítani akarja helyét a profik között, elsősorban coverage terén kell fejlődnie: technikája jelentős fejlesztésre szorul, valamint sebessége is legfeljebb átlagosnak mondható, bár utóbbi javításában segítségére lehet, hogy míg végzősként 250 font körüli súllyal játszott (egyelőre a Steelers hivatalos oldalán is ez az adat szerepel), addig a draft előtt már 233 fonttal mérlegelt. Williams pozitívumai között mindenképpen említést érdemel, hogy igazi vezéregyéniségnek tűnik, amiből már a rookie minicamp alatt is kaphattak ízelítőt az edzők és játékostársak.
A Florida State-ről érkező újonc teljesen garantáltnak ugyan nem tekintheti a roster helyet, de nagy valószínűséggel már első évében be fog férni az 53-as keretbe, elvégre Timmons és Foote mögött csak olyan hadra fogható belső linebackerekkel rendelkezik a csapat, mint a három év alatt semmit sem bizonyító Stevenson Sylvester vagy a rutintalan Marshall McFadden és Brian Rolle; Sean Spence, mint tudjuk, minden jel szerint az idei szezonban sem léphet pályára. Potenciál alapján Williamsből minimum megbízható backup lehet, de ha képes lesz fejlődni coverage-ben, idővel akár Foote helyét is átveheti.
7/17. - Nick Williams
Williamst középiskolásként elsősorban a kosárlabda foglalkoztatta, csak végzős idényében futballozott, ezért sem kapkodtak érte a nagyobb egyetemek, és végül az otthonához közel található Samfordra iratkozott be, mely az NCAA másodosztályában vitézkedik. Az alabamai egyetemen redshirt freshmanként 7, második idényében 11 mérkőzésen lépett pályára. Junior évében vált alapemberré, a szezon során nyújtott teljesítményét pedig második csapatos All-Southern Conference tagsággal honorálták. Seniorként 6 sacket és 8 negatív yardos szerelést jegyzett, az idény végén pedig már a főcsoport első számú álomcsapatába jelölték.
Nem számított neednek a defensive end, de a hetedik körben már nem is feltétlenül kell hiányposztra draftolni. Williams méreteihez (6-4, 309) képest kiemelkedően atletikus játékos, a combine-on több mért eredménye is az egyik legjobbnak számított a 4-3-as DT-k, 3-4-es DE-k között, emellett nagyszerű munkamoráljáról is ismert, így ideális project John Mitchell védőfal-edző számára. Hetedik körös választott lévén nyilván nincs túl magasan a léc; már akkor is sikerként könyvelhetjük el ezt a picket, ha a stáb korrekt backupot tud nevelni Williamsből. Keisel, Hood és Heyward mögött a tavalyi szezont Al Woods is végig rosteren töltötte, és az idei offseason workoutok alatt is bíztató hírek érkeztek róla (a második csapat nose tackle-jeként is edzett), így elképzelhető, hogy Williamsnek újoncként csak a practice squadban jut hely.
Vass Ádám