A Cicák végül legyőzték az ismét sem túl acélos csapatunkat! Egész nap azon gondolkodtam, vajon mit is kellene írnom azokon a szitkozódásokon kívül, amik annyira kikívánkoznának belőlem. Azért így estére megpróbáltam összeszedni egy-két olyan gondolatot, amit nem kell kisípolni, vagy kicsillagozni. Az első félidő még aránylag jól indult, voltak ugyan hibák, de még elhittük, hogy lehet ebből a meccsből valami, és hogy az első heti bénázásnak vége. De azt hiszem, az mindent elmond, hogy a második félidőben egyáltalán nem sikerült pontot szereznünk. Gyufafej ugyan elég homály passzokat adott, a D-nek mégsem sikerült levadásznia egy labdát sem. De persze ezért nem hibáztathatjuk őket, mert amíg az O-nak kötelező lenne pontot szereznie, addig ha a D labdát vagy akár pontot szerez, az csupán szerencse kérdése, és nem lehet elvárás. A legnagyobb probléma természetesen ismét az O szánalmas, tehetetlen, impotens „játéka” volt. Futásunk konkrétan egész este nem volt, jól mutatja az a tény, hogy az este folyamán összesen 44 yardot tudtunk haladni futásból, és hogy a második legjobb futó maga Big Ben volt 6 yarddal. Ugyanezen a téren a Bengals 137 yardot tudott teljesíteni ellenünk. A passzjátékban is voltak kivetnivalók, de korántsem annyi, mint a futásoknál. Nyilván ha menne a futójáték, a passzjáték is jobban eladható lenne, és ott is jobb számokat tudnánk produkálni. A passzjáték kevésbé rossz mivolta mellett szól például Moye első sikeres elkapása a ligában, ami rögtön TD-t eredményezett. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a labdára jobban kell vigyáznunk, ugyanis az este folyamán kétszer is eladtuk a labdát, Paulson és Big Ben személyében. Roethlisberger összhangja az elkapóival nem mindig volt meg, de összességében mondhatjuk, hogy átlagos teljesítményt nyújtottak, egészen pontosan 234 yardot sikerült teljesíteniük a levegőben, de egyik receiver sem tudott 100 yard fölé jutni. Ami folyamatosan romló tendenciát mutat lassan egy éve, az a harmadik kísérletek hatékonysága. Nem is olyan régen még az élmezőnybe tartoztunk ezen a téren, mára azonban szánalmas eredményeket produkálunk itt is, számszerűsítve 25%, azaz 4 harmadik kísérletből csupán csak egy volt sikeres az este folyamán. Összegezve a csapat munkáját, vagyis nem munkáját, ahogy Zoli szokta mondani, a második félidőben csak a mezek jöttek ki a pályára. Az este alapján csupán Heyward, JJ, Keisel és Ike érdemelne fizetést. De hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk, említsük meg azt a pár pozitív momentumot is. Komoly sérülés most szerencsére nem történt, nem úgy, mint az első héten. Továbbá a spec team kifejezetten értékelhető munkát végzett, noha ez most sovány vigasz. Illetve az este folyamán A D többször is közel került ahhoz, hogy labdát szerezzen, és talán kis idővel később és több szerencsével ezekből majd pontot is tudunk majd szerezni. Véleményem szerint a Bengals átlagos teljesítményt nyújtott a meccs alatt, ezért bőven meg lehetett volna verni őket, de az idei szánalmas teljesítményünk sajnos ehhez kevés. A leírtak alapján talán nem is tűnök olyan kétségbeesettnek, mint amilyennek lennem kéne, pedig az éjszaka folyamán még nagyon ki voltam borulva. De az én dolgom, hogy lelket öntsek belétek, noha ez most lehetetlennek tűnik. De most koncentráljunk a következő hétre, ami cseppet sem lesz könnyű. Addig is sziasztok, és azért GO STEELERS! Bizonyára nektek is van véleményetek a meccsről, ezért írjátok meg bátran! A mérkőzés összefoglalóját pedig itt tudjátok megnézni!