Kései elemzés. Elnézést, hogy csak ilyen későn jelentkezünk a Bears elleni meccs elemzésével, de egy kissé elszámoltuk magunkat. A lényeget azonban sajnos nem számoltuk el. Vasárnap éjjel 40-23-as vereséget szenvedtünk a Chicago Bears csapatától. A mérkőzés azonban sok mindenben eltért az eddigi két vereségtől és a londoni mérkőzés előtt kijelölte a fejlődés útját a csapat számára. Ennek az útnak a neve talán az lehetne: vigyázz a labdára, különben jön a büntetés. Ezen a mérkőzésen öt labdát adtunk el, amiből az ellenfél 24 pontot szerzett közvetve vagy közvetlenül. Interception és fumble után is szereztek TD-t úgy, hogy a védelem pályára sem került. A mérkőzés elején már olyan adakozók voltunk a turnovereket tekintve, mint a magyarországi NFL szurkolók októberben, így nem is csodálkozhattunk, hogy a Bears hamar elhúzott, esélyt sem adva a szokásos módon álmosan kezdő Steelers O-nak. A védelem hiába volt a helyén, a jó kezdőpozíciókból a Bears rendre pontokat tett a táblára. A második és a harmadik negyedben 27-23-as Bears vezetésnél a fordításért támadtunk, sajnos ez nem jött össze és a negyedik negyedben ismét jöttek a labdaeladások, amivel megpecsételtük a saját sorsunkat. Érdemes azonban kiemelni néhány pozitívumot a meccsen: Antonio Brown élete legjobb meccsét játszva 9 elkapásból 196 yardot szerzett, valamint két TD. Bizonyította ezzel azt, hogy érthetetlen miért nem kapott több labdát az idény első két mérkőzésén. Jonathan Dwyer ezúttal végre azt hozta, amit valójában tud. Sajnos ismert, hogy Dwyer bár képes nagyon jó teljesítményre, de formája igencsak hullámzó. Dwyer-nek volt egy 25 yardos futása is, bár a futójátékot egészben nézve kissé aggasztó, hogy első kísérleteknél rendszeresen középen futottunk, ahol maximum 1-2 yardot sikerült elérni. LaMarr Woodley ha nem is régi önmagát idézte, de már kezd az a kép hasonlítani. Több alkalommal is megkergette Cutlert és egészen elfogadható volt a passzsiettetés. Sajnos volt egy drive, ahol két alkalommal is 3. kísérletnél tudták megcsinálni a hosszút, de ez bármikor beleférne, ha nem csinálnánk ennyi labdaeladást. Troy Polamalu ismét régi önmaga és ennél jobb hír nem is lehetne. Mindenhol ott van és bár labdaszerzés még mindig nem jött össze, már nagyon közel van. Heath Miller-t nagyon jó volt ismét látni. Bár kell még néhány meccs, hogy formába lendüljön, de ha nincs ez a sérülése, már biztosan nem 0-3-nál tartunk. Ike Taylor ismét nagyszerűen játszott egy elit elkapó ellen. Mindössze egy olyan passz volt, ami hosszan szált felé és nem tudta megakadályozni, de a múlt heti után ez megint csak nagyszerű munka volt. Sajnos azonban nem mehetünk el a negatívumok mellett sem: Big Ben visszatérése tavalyi sérülésből visszatérése óta 1 győzelem mellett ez már a 7. vereség volt. Ma 4 labdát adott el és különösen fájó a két elkerülhető fumble, ráadásul egy harmadik esetben csak a szerencsének volt köszönhető a labda. Bár a 406 passzol yart igencsak impozáns lenne, az 50%-nál is rosszabb pontosság sokba került a mérkőzésen. Ryan Clark sajnos továbbra sem találja el a megfelelő lyukakat, így néhány hibája sokba kerül a védelemnek. Bár tény, hogy egyik nagy hibájánál például William Gay is megakadályozhatta volna Forte-t, de az ő szerelése sem sikerült. Végül nem mehetünk el szó nélkül a két tackle teljesítménye mellett sem. Hát bőven van hová fejlődni. Tomlin megpróbálta folyamatos cserékkel felpörgetni őket, de sok alkalommal értek Ben közelébe. Három alkalommal sack is lett és kétszer is kiütötték Ben kezéből a labdát. Röviden ennyi a mérkőzésről, a következő alkalommal már Londonból fogunk jelentkezni és beszámolni arról, hogy mi várható a Vikings ellen. Remélem minél többetekkel találkozunk kint is.