Elnézést kell kérnem, hogy csak ilyen soká jelentkezünk, de sajnos a civil életben is összejönnek néha a nehéz napok.A kint tartózkodásunkat napokra bontva írom le, mint egy naplót.
I.nap
Sziasztok, megígértük, hát tessék.
Ma, pénteken, elutaztunk Londonba. Kicsit fájt a hajnal 2 órai kelés, de s Steelersért, és persze értetek vállaltuk ezt is. A repülőtéren, már egy mérkőzésre tartó családba bukkantunk, így a fedélzeten a meccsre tartók száma hamar megduplázódott.
A repülőút és a tranzit unalmas részleteivel nem is fárasztanálak titeket. Mivel a program feszített ezért már a pénteki napon egy rohamtempójú városnézésbe kezdtünk. Ahol csak lehetett a TT-kel közösen készítettünk képeket. Sőt a Buckingham palota előtt egy kocogó pár kölcsönkérte a törölközőket egy fotó erejéig.
Nem is beszélek én tovább mindent elmondanak a fotók.
Amint látjátok a napot egy igazi Pub-ban zártuk. Alkalomhoz illően egy kis sörözéssel.
II. nap
A napot a végéről kezdem. Az esti szurkolói klub találkozón személyesen találkoztunk Ramon Fosterrel a csapat kezdő guardjával. A zászlónk és a TT-nk így egy aláírással többet ér.
Na de sorrendben, A délelőtti órákban a még kimaradt,de kötelező londoni látványosságokat jártuk be. Tower, London Bridge, St. Paul Cathedral, Millenium Bridge és természetesen a London Eye.
Nagyjából délre értünk a lezárt Regent streetre, ahol egy hatalmas felfújt kapu tudatta, itt bizony NFL esemény zajlik. Mind a 4 idén Londonban vendégeskedő csapatnak volt kialakított szurkolói zónája. A Steelersnek is természetesen. Elkészültek a kötelező képek, majd egész délután fel s alá sétálás, a magyar szurkolók keresése és begyűjtése.
Este 7 körül értünk a Henry’s bar-ba ahol már rengeteg Steelers szurkoló volt. Az angol klub vezetője kitörő örömmel fogadott minket és mindenkinek aki a „családjukban” számít gyorsan bemutatott. Elmondta, hogy vannak Németországból, Írországból az USA-ból és természetesen szerte Angliából szurkolók.
Beszéljenek tovább a képek, biztosan kíváncsibbak vagytok rájuk.
III. nap (Game day)
És eljött amire oly sok Magyar szurkolóval együtt vártunk végre élőben láthattuk a Steelerset játszani. Persze mivel családostul voltunk a dél előtti időt a felségek kívánságai lesve töltöttük, hogy estére mi is boldogok lehessünk. Jártunk a Harrodsban, láttunk egy McLaren kereskedést (valljuk be Magyarországon nem szokványos autóról beszélünk). Ellátogattunk a Covent Garden piacra, ahol rengeteg gyönyörű kézműves terméket láttunk.
Az ebédünket már a Wembley tőszomszédságában egy gyorsétteremben költöttük el, de előtte megnéztük magunknak az aznapi gyülekezőhelyet ahol az előző esti vendéglátóink voltak a házigazdák ismét. 16 óráig itt hangolódtunk a találkozóra, majd beálltunk a stadion felé hömpölygő tömegbe és elindultunk elfoglalni a helyünket. Feltett szándékunk volt még bemelegítés közben látni a srácokat. Sikerült.
A találkozóról nem kívánok külön fejezetet írni, mert azt már megtettük. Azonban az összecsapás végén a sokat látott angol rendőrök is csak csodálkozva néztek, hogy az ellenfelek szurkolói kellemesen beszélgetve, türelmesen várják, hogy a tömeget szakaszolva beengedjék a metró állomásra. A lovasrendőrök a tömeg közepén álltak, a legnagyobb atrocitás ami érte őket, hogy a lovakat simogatta aki csak tehette. Az egyik rendőrhölgy pedig a mosolyából ítélve folyamatosan kapta a bókokat.
Hatalmas élmény volt ott lenni és akár melyik héten újra készen állnék ezt megismételni.
