Sorozatban négy elveszített mérkőzés után New Yorkban végre begyűjtötte idei első győzelmét a csapat.
Nem indult számunkra túl biztatóan a mérkőzés, az offense az első két drive-ban egyaránt három play után hagyta el a pályát, a második támadássorozat alatt ráadásul csak Roethlisberger menekülésének volt köszönhető, hogy a Jets nem ért el safety-t - Muhammad Wilkerson könnyűszerrel verte meg Beachumot, Bennek azonban sikerült kibújnia a klasszis defensive end szorításából. Beachum két holding és egy false start büntetést is összeszedett a meccs folyamán, ezeket leszámítva azonban a tavalyi hetedik körös választott egészen elfogadható teljesítményt nyújtott élete első olyan profi mérkőzésén, melyet kezdő LT-ként játszott végig. A vakoldali tackle-ként még zöldfülűnek számító játékos - és az egész támadófal - helyzetét megkönnyítendő sok rövid passzal, screennel operált a támadóegység, melyek hatékonyságára már csak azért is égető szükség volt, mert ahogy azt várni lehetett, a futójátékot szinte teljesen kikapcsolta a New York-i védelem (2.8 yard/carry átlag). A passzjáték ellenben működött, még ha a red zone-ban vagy annak közelében most is elfogyott a tudomány, és a két 3&outot követően az első félidő másik három drive-jából egyaránt field goalt ért el a csapat. Ezen a meccsen is elsősorban a Ben-Brown kapcsolat bizonyult igencsak produktívnak: az elkapó a felé dobott 11 átadásból 9-szer behúzta a labdát (hozzá kell tenni, hogy az egyik sikertelen passz egy drop eredménye volt, amely touchdowntól fosztotta meg a csapatot), ezekből 5 alkalommal first downt szerzett, valamint egy defensive pass interference-t is kiharcolt. Brownt eleinte Antonio Cromartie követte, a nem épp élete formájában játszó, sérüléssel is bajlódó cornerback azonban képtelen volt lépést tartani a Steelers első számú receiverével, aki 3 mérkőzés alatt elért 30 elkapásával beállította Hines Ward vonatkozó franchise rekordját. A touchdownt ugyancsak Cromartie-ról kapta a Jets, itt azonban nem Brown, hanem Sanders okozta a CB vesztét.
3&2-nél - futójátékra számítva - egyik safety sem áll fel mélyen a snap előtt, a play action fake után Sanders double move-val megveri a vele szemben egy-az-egyben védekező Cromartie-t, melyet követően szabad az út számára az end zone-ig.
A védelem teljesítményéről mindent elmond a tény, hogy mindössze 6 pontot szerzett a Jets. Az ellenfél futó- és passzjátékát egyaránt kordában tartották LeBeau tanítványai, melynek eredményeképp az első félidőben bekapott két mezőnygól után a nagyszünetet követően lenullázták a Marty Mornhinweg koordinálta offense-t. A második félidőben 10, majd 13 pontos hátrányban már többet kellett kockáztatnia Rex Ryan együttesének, Geno Smith-re is nagyobb teher hárult, és (elsősorban) ennek köszönhetően négy meccs után végre a labdaszerzés is sikerült a védelemnek: az újonc irányító előbb három védő közé dobta be a labdát, amit Ryan Clark húzott le, majd a mérkőzés végén, az utolsó Jets offenzíva során a red zone-ban Jarvis Jones ért oda a hazaiak QB-jához, aki elhajította a játékszert, egyenesen Timmons kezébe. Igazán kiemelkedő egyéni teljesítménnyel senki sem állt elő a védők részéről, ugyanakkor komolyabb negatív kritika sem érheti a defense egyik tagját sem.
Az Arizonából trade útján elhozott offensive tackle, Levi Brown a bemelegítés során megsérült, addigra viszont már hivatalosan is bejelentették, hogy a kezdő LT posztot elveszítő Mike Adams nem lesz tagja az aktív keretnek, így csere támadófal-emberként egyedül Guy Whimper állt rendelkezésre. Szerencsére meccs közben ezúttal elkerülték a sérülések az OL-t, így nem volt szükség backup offensive linemanek bevetésére. Aggasztó ugyanakkor, hogy - mint később kiderült - Brown tricepszsérülést szenvedett, és a tavalyi szezont is emiatt kellett kihagynia, így könnyen lehet, hogy eddig tartott a korábbinál egy fokkal jobb OL depth, amit a korábbi Cardinals-játékos jelenléte biztosított. Brown mellett David Johnson és Keisel gyarapította a sérültek sorát. Előbbi sérülése Tomlin nyilatkozata alapján súlyosnak tűnik, pontos információkkal azonban csak később tud szolgálni a csapat, míg Keisel bordasérülést szenvedett. Bell is összeszedett egy kisebb sérülést, nem sokkal később azonban vissza is tért a pályára.
A következő fordulóban a nagy rivális Ravens látogat a Heinz Fieldre; remélhetőleg az első siker után egy hét múlva ilyenkor már győzelmi szériáról beszélhetünk.
Vass Ádám