A 4, negyedben 28 pontot kapva óriási pofonba szaladt a Steelers. Nehéz egy ilyen helyzetben értékelni a csapat teljesítményét. Egyrészt az offense egy olyan védelem ellen lépett pályára, amely sérülések tizedelnek, másrészt pedig a védelem a Steelers 80 éves történelmének leggyengébb produkcióját mutatta. Bevallom őszintén valami hasonlót vártam a mérkőzés elején. Idén ugyan jónak tűnt a passz elleni védekezés, de az is tény, hogy ligaelit irányító ellen még nem játszottunk az elmúlt 7 fordulóban. A mérkőzés a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. A támadók impotensek voltak a földön is és a levegőben is, míg a védelem 1-2 fellángolás mellett, csak nyelte a yardokat és a pontokat. Zavarodottság és a kohézió teljes hiánya vezetett oda, hogy gyorsan 14 pontos hátrányba kerültünk. Különösen feltűnő volt, hogy a no huddle offense-el szemben semmiféle fegyvere nem volt a védelemnek. Főképp bántó volt azt látni, hogy Gronkowski azt csinált a védőink között amit csak akart. Sokáig senkinek nem jutott eszébe, hogy a LOS mögött legalább próbáljunk meg ütközni vele, így szabadon kapkodhatta el a jelentős formajavuláson átesett Brady passzait. Amikor pedig már 3-an is próbálkoztunk Gronk ellen, törvényszerűen jött a labda Amendola felé, aki olyan egyedül volt a pályán, hogy egy pillanatra úgy tűnt mintha a kispadról szaladt volna be. Mindez persze megágyazott a Pats futójátékának is, aminek köszönhetően a védelmünket darabokra szedték. Nem hisze, hogy érdemes lenne bárkit külön kiemelni ebből az egységből, azonban talán Heyward volt az akinek a fején nem világított a nagy L betű. Többen talán életükben nem játszottak ennyire rosszul, mindenesetre a Steelers soha nem szenvedett ennyire. Ami a támadókat illeti, alig tudtunk valamivel 100 yard fölé keveredni a futásokkal, ami figyelembe véve, hogy a Pats-é az egyik leggyengébb futás elleni védelem a ligában, igencsak szégyenletes. A passzjáték annak ellenére nem ment rosszul, hogy ezek levédekezésében jók a hazaiak, mégis talán úgy tűnik ezzel sokkal többet kellene foglalkoznunk. Itt érdemes kiemelni Big Ben és Cotchery összjátékát, ami 3 TD-t eredményezett. A támadófalunk viszont a védelem szintjén volt. DeCastro hiánya gyakorlatilag egy arculcsapásként ért minket. Hozzá kell tennem, hogy nem a helyettese Whimper volt gyenge nagyon, hanem Foster, akitől ennél sokkal jobb teljesítményt várnánk. A fal két szélén is nagy verést kaptunk a mérkőzés első szakaszában. A második félidőben volt egy komoly fellángolása a csapatnak, hiszen Polamalu labdaszerzése után egymás utáni két drive is TD-t hozott. Különösen fájó volt, hogy ezek után teljesen összezuhant a védelem. És minden drive-ból TD-t kaptunk. Azt hiszem a gödör legalján vagyunk most, innen talán felfelé vezet az út. A hétvégén a Bills érkezik és mivel jelentős a körbeverés a csoporton belül még mindig nem érdemes a jövő évi draftot figyelni. Bízzunk a jobb folytatásban. Go Steelers!