A Browns ellen a vártnál simábban 27-11-re nyert a Steelers. Ha valamit nagyon szerettünk volna vasárnap estére az egy nyugodt győzelem, különösebb megingások nélkül, feledve a múlt heti thillert valamint a tavalyi mérkőzésünket, ahol elképesztő kilenc labdát adtunk oda a Browns játékosainak. Azt gondolom a mérkőzés során látottakkal elégedettek lehetünk, hiszen tudtuk, hogy a hazaiak védelme igencsak kellemetlen az NFL legtöbb csapata számára, valamint komoly meglepetéseket okozhat így számunkra is. Szerencsére azonban az előzetes félelmek és aggodalmak a második negyedre oldódhattak, a második félidőre pedig szépen lassan meg is szűntek, így több időnk szentelhettünk hálaadás napi ellenfelünk mérkőzésének, ahol a Ravens nagy csatában győzte le a Jets-et. Na de kezdjük az elején: A mérkőzés előtt derült ki, hogy ismét nem tudott a védelem a legjobb felállásában pályára lépni. Kiesel, Woodley és Thomas is hiányzott, így Hood, Worlids/Jones és Allen kaphatott több játéklehetőséget. Az első drive igencsak tetszetősen indult futójátékkal és passzokkal is, maradéktalanul azonban nem lehettünk elégedettek, mert végül a futásokat megállítva FG-on tartottak minket és az ellentámadásból azonnal ki is egyenlített Cundiff. Ez volt az utolsó alkalom a mérkőzésen, amikor a hazaiak egyenlíteni tudtak. Persze nem indult be a támadójáték könnyen és az első pontjaink utáni három drive-ban is viszonylag hamar leparancsoltak minket a pályáról, mert valami kis hiba mindig jött a játékunkba. A védelem viszont a pályán volt és kontroll alatt tartotta a barnákat, majd egy punt utáni 14 yardos Brown visszahordásnak köszönhetően a félpályáról indulva, Big Ben két remek passzával máris a célterületen belülre kerültünk. Antonio Brown 41 yardos elkapása Haden mellett, igazán élményszámba ment. Nem volt már sok hátra a félidőből, azonban így is sikerült Polamalu-nak Ogbonnaya kezéből kiverni egy labdát, amit aztán még esés közben meg is szerzett. A támadásunkból Suisham 32 yardról újabb három pontot szereztünk, így 10 pontos előnnyel mehettünk pihenőre. A második félidő első lehetőségeit mindkét csapat veszni hagyta, de miután egy elrontott negyedik kísérletünk következtében visszakerült a labda a hazaiakhoz, Gay-nek köszönghetően sikerült ismét labdát szerezni. Nem is akárhogy: 3&7-nél Cambell passzolni készült, amikor hátulról Gay érkezett és hatalmasat csapott a QB kezére. Ráadásul Cambell sajnos meg is sérült az esetnél és kiskocsival kellett bevinni az öltözőkhöz. Az elejtett labdát közben W. Allen majdnem az endzone-ig hordta vissza. Erre sem kellett azonban sokat várni, mert az első passzkísérletből Roethlisberger Sanders 4 yardos összjáték hozott újabb 6 pontot és jutalomrúgást. Hamar válaszolhatott volna a Cleveland, de a FG kísérletet kihagyta Cundiff, így végül 20-3-al mehettünk a negyedik negyedre, ahol az első driveunk végén Roethlisberger puntulta be a labdát a barnák 1 yardos vonalára, mindenki nagy örömére. Bár a szorult helyzetből azonnal kijöttek a hazaiak, mégis mi örülhettünk ismét, mert Polamalu újabb labdát szerzett, miután megütötte a Cambell-t helyettesítő Brendon Weedent. Cameron Heyward szedte össze a labdát és a félpályán túlra jutott vele, azonban a kissé leeresztő támadóegység ismét nem tudott mit kezdeni a labdával, így újra Weeden kezébe került. Innen azonban már nem volt menekülés. William Gay nagyszerűen fülelt le egy átadást és 6 pontot szerzett a visszahordással. A hátralévő játékidő során kicsit közelebb jöttek a barnák, köszönhetően elsősorban a hazaiak elkapójának Josh Gordon-nak, aki végül 14 elkapásból 237 yardot és 1 TD-t szerzett. A mérkőzésen megsérült Steve McLendon, aki a legfrissebb hírek szerint biztosan kihagyja a Ravens elleni hálaadás napi mérkőzést. Helyén valószínűleg Al Woods fog játszani, aki ezen a mérkőzésen 2 sacket ért el, pedig csak 32 snapnél volt a pályán. Mindössze két alkalommal volt lehetőségünk most a RZO-t játszani. Az első félidő végén kissé kapkodva az idő szűkében, végül három pontot ért el a csapat, míg a második alkalommal TD-t szereztünk. TO mutatónk -4, amivel a 23. helyre lépett előre a csapat. Roethlisberger 3118 passzolt yarddal a 6. helyen áll az irányítók között, a 92,2-es irányító mutatója pedig a 9. helyre elég a legalább 100 kísérlettel rendelkezők között. Antonio Brown máris elérte az 1000 yardos álomhatárt és 1044 yardal a 2. Calvin Johnson (1198) mögött. Jason Worlids nagyszerűen pótolja Woodley-t. Igaz ezúttal sack-et nem szerzett, de folyamatosan sikerült nyomást generálnia az irányítóra, aminek köszönhetően több rossz döntés is született a részükről. Troy ismét pusztított! Mindenhol ott volt, két labdát szerzett valamint 1 sack fűződik a nevéhez, valamit 4 szerelés. Hihetetlen energikus volt, nagyon jó ezt látni. Ha Troy-t kiemeltük, akkor meg kell tenni ezt Gay esetében is. Igaz, hogy Bess nem állította őt megoldhatatlan feladat elé, azonban két nagyszerű labdaszerzést is bemutatott, ráadásul az egyik alkalommal meg sem állt a labdával az endzone-ig. Amit negatívumként említhető, hogy Ike Taylor egymás utáni második mérkőzésen játszott mélyen a tudása alatt és csak remélni tudom, hogy csütörtök este Torrey Smith ellen már ismét régi fényében tündököl majd. Jelen pillanatban az AFC 7. helyén állunk a 6. helyezett Titans elleni gyengébb mérlegünknek köszönhetően. Csütörtök este közvetlen riválisunkkal játszunk, akik szintén 5 győzelemmel és a 6 vereséggel állnak. A többi rájátszásra esélyes csapat mérkőzése az AFC-ből: RAIDERS AT COWBOYS TITANS AT COLTS DOLPHINS AT JETS BENGALS AT CHARGERS