Alig hogy véget ért a Browns elleni mérkőzésünk máris újabb, ha lehet, az eddigi legnehezebb összecsapás vár a Steelers-re amely ezúttal Baltimore-ba látogat. Tavaly sikerült megverni a hollókat hazai pályán, amikor azonban utoljára oda-vissza megvertük őket, egészen a Super Bowl-ig jutottunk el és a Cardinals legyőzésével el is hódítottuk a Lombardit. Ha most nyerünk függetlenül a többi eredménytől nagyszerű pozícióba kerülünk a rájátszás közeledtével. A Ravens „söprésével” a hollók mindenképp nagy hátrányba kerülnek. Ráadásul decemberre fordulva hatalmas lelki töltetet kap a csapat. Nem akarnék különösebben foglalkozni azzal a szcenárióval, hogy mi történik ha kikapunk, de bár a rájátszás akkor sem veszne el, a lelki töltet mindenképp. Ennyit tehát felvezetésként a hálaadás éjszakáján megrendezésre kerülő mérkőzésről és akkor lássuk, hogy milyen volt az előző hét: Vasárnap este mindkét csapat ránézésre simán nyerte mérkőzését. Amíg az acélvárosiak azonban a második negyedtől tényleg simán nyertek, a hollók a Jets ellen bizony szenvedtek egy sort. Segített viszont nekik a speciális csapategység által szerzett TD, valamint a nagyon gyenge formában lévő Geno Smith is. Geno egy 22,3-as irányítómutatót hozott, így a másik oldalon egy teljesen átlagos teljesítmény is elég volt a sikerhez. Ezen az összecsapáson várhatóan hatalmas csata lesz ismét, akárcsak a Pittsburgh-i mérkőzésen. Ott az utolsó pillanatokban Suisham mezőnygóljával nyertünk. A futások eddig egyik csapatnál sem működtek megfelelően, amibe azonban mégis kapaszkodhatunk, hogy Bell eddigi legjobb mérkőzése volt futójátékok tekintetében a hazai összecsapás. A támadójátékot segítheti az is, hogy a fal a legjobb felállásban tud pályára lépni, még a hét elején csak limitáltan edző Gilbert is tudja vállalni az összecsapást. Ráadásul a múlt héten bár a futás nem működött, az irányító megvédése szinte tökéletesre sikeredett. Ez pedig most is nagyon fontos lesz, mert idén a passzjátékunk a legkomolyabb fegyver. Szinte hihetetlen, de a 8. helyen vagyunk a ligában262,2 yard/game mutatóval. Big Ben a 6. legtöbbet yardot passzoló játékos, míg kedvenc célpontja a legtöbb elkapást produkálta a második legtöbb yarddal. Mindez annak ellenére sikerült, hogy a korábbi mérkőzéseken nagyon sokszor, pontosan 37 alkalommal sackelték Roethlisberger-t és ennél csak négy csapat irányítói kaptak többet. Közülük viszont magasan Big Ben mutatója a legjobb. Ami a hazaiak védelmét illeti bár már korántsem a régi fantasztikus védelem várja a támadásainkat, azonban még mindig nagyon veszélyesek. Összességében 329 yardot engednek mérkőzésenként, azonban csak 19,5 pontot kapnak mérkőzésenként. (Mindkét adat jelentősen javult a múlt heti Jets támadóknak köszönhetően) Idén összesen 15 labdát szereztek, ebből 9-et a levegőben. Ami viszont félelmetessé teszi ezt az egységet, az a szerzett 37 sack! Ki is kell emelni a védelemből Elvis Dumervil-t (9,5 sack) és Terrell Suggs-ot (9 sack), akiknek nem igazán ment legutóbb, (előbbi 0,5, Suggs pedig 1 sacket ért el) azonban ritkán szoktak sack nélkül maradni. Mindenképp meg kell említeni a hazaiak védelméből Haloti Ngata-t, akinek nagyon jól szokott menni a Steelers ellen, a kivalló CB Lardarius Webb-et, valamint a jó formában lévő stong safety James Ihedigbo-t. A labda másik oldalát bemutatva szintén elmondható, hogy a hazaiak támadói voltak már jobb formában is. A hazaiak legjobb futúja mindössze 45 yardot hoz mérkőzésenként, mégis az egyik legfontosabb dolog lehet az ő semlegesítés, mert passzjátékoknál is igencsak fontos láncszem. Flacco az eddigi mérkőzéseken 2742 yardot dobált, ami 249,3-as átlagnak felel meg. 14 TD mellett 14 INT is a számláján. A támadófal azonban őt sem tudja megvédeni és szintén 37 esetben tudták levinni a LOS mögött az ellenfél védői. (Legutóbb nekünk csak 1 alkalommal sikerült ez) A Ravens legveszélyesebb elkapója Torrey Smith, aki az első mérkőzésen produkált egy 41 yardos elkapást, de mellette mindössze 20 elkapott yarddal végzett, ami akkor leginkább Ike Taylornak volt köszönhető. Ami a védelmet illeti, nevezhetjük kissé hektikusnak idei teljesítményüket, de az tény, hogy a legjobb csapat ellen is képesek helyt állni, illetve a leggyengébbektől is sikerül sok yardot és pontot kapni. Az azonban biztos, hogy a Pats meccs óta határozott fejlődést mutatnak, leszámítva a Lions elleni második negyedet. Főképp a labdaszerzések terén lépett nagyot előre a D, de természetesen ez köszönhető a nagyobb nyomásnak is, amit az ellenfél irányítója felé tudunk mutatni. Woodley, aki a legeredményesebb a sacket tekintve 5-el most ismét kihagyja az összecsapást, helyettese azonban nem játszik rosszabbul és az elmúlt mérkőzéseken és már 4 sacknél tart. A másik oldalon Jarvis Jones is megbízhatóbb teljesítményt mutat, mint az év elején, pedig újoncként sosem könnyű a Steelers védelmében játszani. Középről ezúttal hiányozni fog Steve McLendon, reméljük azonban, hogy helyettese Al Woods megragadja a lehetőséget. A secondary formájára csak egy panasz lehet: Ike Taylor formája az elmúlt két mérkőzésen szinte értékelhetetlen volt. Pedig tőle megszoktuk, hogy remekül védekezi le az ellenfél legjobb elkapóit és nagyon reméljük, hogy három egymást követő mérkőzésen már nem fog betlizni. A másik oldalon Gay nagyszerű formába került, akárcsak Polamalu, aki a hét legjobb védője is lett. Ismét a csapat rendelkezésére áll a kivalló safety Shamarko Thomas, akinek a helyét elfoglaló W. Allen-re semmi panaszunk nem lehetett, sőt. Nehéz döntés lesz, hogy melyikük kapjon több feladatot, azonban ezt könnyedén eldöntheti, hogyha sikerül limitálni a hazaiak futójátékát. Ebben az esetben akár mindketten többet lehetnek pályán. A legnagyobb párharcok, amire mindig érdemes figyelni: Antonio Brown vs. Lardarius Webb Jelenleg csak egy jobb játékos van az elkapott yardokat tekintve az egész ligában: Megatron. Ez mindent elmond Antonio formájáról, aki kivalló CB-ek mellett is eredményes tud lenni. Nagy kérdés, sőt akár döntő kérdés lehet, hogy mit tud csinálni vele Webb, akinek talán nem ez élete szezonja, de mindenképp nagy veszély, mert jó érzéke van a labdaszerzéshez. Különösen ha valamelyik safety is be tud segíteni neki. Red Zone Offense Mindkét oldalon győzelmet jelenthet egy-egy ilyen lehetőség TD-re váltása. A Ravens jobb ebben az összehasonlításban, ők ugyanis a lehetőségeik 51,43%-át TD-re váltják, mi csak a 42,86%-nál tudunk 6 pontot elérni. Az elmúlt három mérkőzésen a Ravens 40, mi pedig csak 36,36%-al használjuk ki a lehetőségeket. Ezen javítani kellene mindenképp és reméljük sikerül is néhány jó passz juttatni Cotchery vagy Miller irányába. Suggs vs. Beachum or Dumervil vs. Gilbert Beachum annak ellenére, hogy korábban nem vakoldali T-nek szántuk remekül semlegesítette az első mérkőzésen Suggs-ot. Azóta pedig elmondható, hogy sokat is fejlődött az irányító megvédésében. Most tehát újra elit passrusher-el kell csatáznia, így láthatjuk, hogy a későbbiekben mennyire számíthatunk rá új posztján kiélezett esetekben. Gilbert az első mérkőzésen nem tudott játszani, akkori helyettese Whimper egészen jól felvette Dumervil sackjeit. Most Gilbertben bízhatunk, akinek legalább ez szokott azért menni, ha már a futások segítésében elég gyenge teljesítményt mutat. Flacco vs. Steelers D Ha nagy a nyomás Flacco-n a teljesítménye gyenge lesz. Ha nem is érünk oda mindenképpen nyomást kell generálni, hogy ne érezze komfortosan magát a zsebben. Legutóbb szép hosszú átadása is volt, ezt szintén csak akkor tudjuk megakadályozni, ha a fülébe lihegünk. Taylor vs. Torrey Smith Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Ravens legveszélyesebb célpontjának levédekezése mennyire kulcs. Ha sikerül kikapcsolni őt, akkor még Jacoby Jones lehet aki problémát okozhat a secondary számára és ez a legjobb opció lehet. Nem szabad hosszú játékot engedni és akkor meg lehet a mérkőzés is. Go Steelers!!!