Sikerült, nem mondom hogy könnyen, de lereszeltük a Wisconsini sajtot.Mindkét csapat részére létfontosságú volt a győzelem vasárnap éjjel. Igaz, nekünk a hajszálvékony remény életben maradásáért és a nem negatív szezon miatt, a hazaiaknak a PO-ba jutás okán. Mivel a Chichago is kikapott a Green Bay egy győzelemmel, már fotelben lehetett volna az utolsó fordulóban. Persze ehhez kellett volna a Steelers asszisztenciája. Nem kapták meg. Eltökélt szándéka a csapatnak, hogy a tragikus szezonkezdet dacára minden apró szalmaszálat megragadva a PO-ba akar jutni. Persze ez az AFC-n belüli iszonyatos kavarásnak köszönhető.
Nézzük mi is történt a találkozón. Az első negyedben fej-fej mellett haladtak a csapatok, a Green Bay szerzett vezetést, amelyre egy 1 yardos Sanders elkapással válaszoltunk 7-7 volt tehát a negyedforduló. A következő szakaszban Lacy futott TD-re csak Suisham 31 yardos FG-val tudtunk válaszolni. A félidőre tehát hátránnyal vonultunk, azonban ez nem volt egy behozhatatlan lemaradás.
Aztán a szünetről kijőve két futott TD-t láthattunk, azonban a kettő közt volt két hatalmas különbség, az egyik hogy nem ugyanaz a csapat futotta, vagyis megosztoztak a pontokon a csapatok. A másik, hogy míg a vendéglátónál Lacy a 2. TD-t futotta ezen az estén nálunk a pontokat Ben tette fel a táblára. Ez a csapatnak egy olyan emocionális lökést adott amellyel ebben a negyedben szárnyalni kezdtünk. Igaz Ben TD-je után Lacy megtette amit megkövetelt a haza, de ezzel csak a szünetbeli különbséget állította vissza. Ekkor beindult a Pittsburghi úthenger és további két TD-vel már vastagon nálunk volt az előny. Először Spaeth kapott el egy 11 yardos passzt a célterület határán belül. A következő drive-ban már 2 perc sem volt a negyedből, amikor Cortez Allen nagyszerű play olvasással 40 yardnyira a Packers célterületétől levadászta a labdát és azt vissza is hordta annak rendje és módja szerint. A különbség a két csapat közt ezzel már 10 pontnyira nőtt és már csak 1 negyed volt hátra. A Packers érezhetően feszültebb volt és a győzelemért mindent megpróbáltak.
Az utolsó mindent eldöntő negyedben előbb egy sikeres FG-t tudtak rúgni, majd Kuhn (és nem a kedves szerkesztőtársunk Laci, hanem egy valamikori Steelers játékos) 1 yardos futásával egalizáltak is. Ezzel 3:13-al a vége előtt 31:31-re álltak a csapatok, vagyis egy győzelmet érő 3 perces drive-ot kellett vezérelni Bennek. A pályafutása alatt ezt már oly sokszor megtette, azonban az utóbbi időkben rendre valamiért az nem sikerült. A vasárnapi estén azonban megállíthatatlan volt a Steelers támadó sora és 26 sec-el a vége előtt Bell egy 1 yardos futással koronázta meg az első 100 yard feletti meccsét, ezzel újabb nagy lépést tett a csapatnál az újonc évben szerzett scrimmage rekord felé.
Azonban a hazai szurkolók által is sokat kritizált time management miatt még 26 másodperce volt a hazaiaknak arra, hogy esetlegesen egy TD-vel és egy sikeres 2 pontos kísérlettel megnyerjék a találkozót. A speciális egységünk sokat tett is azért, hogy ez sikeres legyen, egészen a 30 yardosunkig engedtük visszahordani a kirúgást. Ezután a nem túl jó Time management a vendéglátóknál is előjött, mert egészen az 1 yardos vonalunkig jutottak, ott azonban addig totojáztak, hogy az óra végül lefutott.
Nem mennék bele túl mélyen a szakmai elemzésbe, karácsony lévén sok időm sincs, nézzétek el nekem, azonban ezen az estén megállapítható volt, hogy a 3 csapategység nagyon jól kiegészítette egymást, talán a spec team rövidzárlata az utolsó kick off-nál nem volt túl szép és biztos ez marad meg mindenkiben majd. Volt azonban egy blokkolt FG is amelyet nem is tudom mióta nem láttunk, igaz valamiért és ezt senki sem nagyon érti miért, a labdát visszakapta a Packs.
A találkozón Antonio Brown lett az egy szezonon belül legtöbb elkapott yard cím birtokosa a Steelers történelmében. Azonban Ben és Bell is előrelépett a ranglistákon nézzétek a mellékelt képet.
Kívánok mindenkinek Boldog szeretetteljes karácsonyt.