A hollók ezúttal fölénk kerekedtek. És most még nagyon finoman fogalmazok. Bizonyára sokan láttátok a péntek hajnali mérkőzést, és biztosan mind azt gondoltátok, bár ne éjszakáztatok volna ezért a zakóért. De nézzük mi is történt pontosan. A Steelers kissé komótos, de egyébként összeszedett támadósorozattal kezdett, amikor is 22 yardnyira a gólvonaltól Justin Brown elejtette a labdát. Ezzel a fumble-lall azonban nem állt meg a turnover sorozat, ugyanis ezen kívül még kétszer veszítette el a labdát a Steelers. (H. Miller, B. Roethlisberger) Mi tudjuk a legjobban, mennyire számít a védelem, és a Ravens Defense most megnyerte ezt a meccset. Ugyanis a hollók védelme tökéletesen ráérzett arra, mivel lehet kicsalogatni a hibákat az arany-fekete mezesekből, ezekbe a hibákba pedig mindig is könnyen beleestünk, különösen az évad elején, amikor még az újoncok is szokják a terepet. A Ravens védelme tökéletesen áthatolt a Steelers támadófalán, és ez az a pont, ahol mindenkinek szükséges fejlődnie ahhoz, hogy egy rendes drive-ot végig lehessen vinni. Mondom ezt azért, mert a Steelers egyetlen touchdownt sem szerzett, amire a Ravens ellen már 2006 óta nem volt példa. A hollóknak (sajnos) megfelelőképpen sikerült Rice-t pótolniuk, az előző mérkőzésen kispadra ültetett Bernard Pierce végül tökéletesen hozta az elvártakat. Persze mi sem szégyenkezhetünk, Bell ismét reményt adott támadójátéknak, 59 futott és 48 elkapott yardjával, ami ugyan statisztikailag átlagosnak mondható, a játéka dicséretes volt, mindenképp megérdemli a bizalmat, és tökéletes első számú futója a csapatnak. A Steelers egyébként 217 yardot hozott a levegőben is. A védelemről már kevesebb jót lehet elmondani. A Steelers továbbra is szeret elaludni a mérkőzés bizonyos részeire, és ez alól a mostani sem volt kivétel. A védelem az első félidő alatt nem engedte sokkal elhúzni a hollókat, de folyamatosan jöttek az apró hibák és szabálytalanságok, amik nem megengedettek, különösen nem egy Ravens ellen, a mérkőzés elején különösen, amikor ezek a hibák pontokba kerülnek. A Steelers front sevenje egyébként semmit sem javult futás ellen, éppen ugyanannyi, azaz 4,4 yardot engedett futásonként. Ekkora hibák mellett szinte nem is érdemes a speciális egységről beszélni, akikre egyébként szintén ráfér a javítás, ha a puntok hosszúságát nézzük, de A. Brown visszahordásai is sikerülhetnének hosszabbra. Természetesen mindkét Field Goal sikerült, persze ez nem is lehet kérdéses. Szerencsére a második héten még alig kell a sérülésekkel foglalkoznunk, egyedül Steve McLendon NT-nek kellett elhagynia a pályát vállsérülés miatt. Jobbulást neki. Összességében, egyik csapategység sem lehet elégedett, de ezt bizonyára nekik sem kell majd mondani. A Steelers csak 22 yarddal kevesebbet ért el összesen, az óriási különbséget a 3 turnover jelentette, amit nem engedhet meg magának egy playoff várományos csapat. Mivel a Ravens ellen csak 4 napjuk volt felkészülni, most egy hosszú hét következik, ami talán elegendő idő lesz arra, hogy kipihenjék a fáradalmakat. Továbbá reméljük, hogy a hollók elleni zakó megfelelő hideg zuhany volt, és összeszedjük magunkat a következő hétévégre, amikor is a Panthers otthonába látogatunk a Bank of America Stadionba, ahol sajnos személyes kedvencemet, Cotcheryt láthatom majd idegen színekben játszani. Addig is kitartás, és ha van kedvetek, nézzetek meg pár mérkőzést vasárnap. De persze akkor is csak GO STEELERS! A mérkőzés videós összefoglalóját megnézhetitek itt.