Idei legjobb játékát nyújtva nyertek az acélvárosiak a felerészben hazai pályát adó Charlotte-ban. Ha valahol szívesen játszik a Steelers akkor az North Carolina, ahová az acélipar hanyatlása után sok pittsburghi költözött. Rendre a stadion fele sárga törölközőket pörget a mérkőzések során és már nagyon várják a helyiek, hogy a Steelers a városba érkezzen. A mérlegünk is elég jó ellenük, ráadásul most a kedvünk is jó lett a mérkőzés után. Úgyhogy énekeljünk egy kicsit:
Na de lássuk mi is történt vasárnap hajnalban: Bár a kezdés nem volt túl acélos, de ezúttal elmaradtak a Ravens ellen látott hibák. A második negyedre a csapat játéka jelentősen javult, a második félidőre pedig ez pontokban is megmutatkozott. Súlyos sérülések voltak sajnos a mérkőzésen. Shazier térde (visszatéréséről később lesz pontos infó), Jarvis Jones csuklója (IR-re került, legkorábban november 30-án térhet vissza) és Ike Taylor kéztörése (6-8 hét, hétfőn megműtötték) is sújtotta a csapatot. Nagyon pozitív volt, hogy a helyükre beálló játékosok bizonyítottak a mérkőzésen. Spence kifejezetten jól szállt be, akárcsak Moats. Ike helyettese Blake nagyon nehéz feladatot kapott, hiszen Kelvin Benjamint kellett időnként fognia, ami nála jobb CB-knek is komoly feladat lenne. Reméljük ő is tud majd bizonyítani a következő mérkőzéseken. Volt végre labdaszerzés is! A már említett Jones szerelés okozott egy fumblet, amit Worlids szedett össze és Shamarko Thomas is kiharcolt egy labdavesztést a speciális egység tagjaként. Érdemes megnézni az O és a D line teljesítményét is. Előbbi esetében meg kell jegyezni, hogy ezúttal Cody Wallace volt a kezdő, aki lényegesen jobb futásblokkoló, mint Ramon Foster. Ez meg is látszott a futásokon. Viszont kevésbé képes megvédeni Bent. Ennek a problémának a kiküszöbölésére Tomlinék azt találták ki, hogy Ben gyorsan szabaduljon meg rövid passzokkal a játékszertől és ez szintén elég jól bejött. Az egyetlen sack abból következett, hogy a két tacklet összenyomták a védők, Ben pedig nem menekülhetett. Viszont a futójáték nagyon ment. Bellnek volt helye és megvoltak a gap-ek is, amit a Panthers egyébként nagyszerű linebackerei nem tudtak minden esetben betömni. Érdekes volt látni, hogy szinte végig két, sőt volt, hogy három TE-es felállással próbálkoztunk és nagyon kellettek azok az extra blokkok, amiket Spaeth bemutatott. Ezzel gyakorlatilag meg is alapozták a győzelmet. Hogy ez meg is legyen, persze a védelemnek is oda kellett tennie magát. Váratlan módon, talán a kezdő RB sérülése, majd Stewart kiesése miatt nem próbálkoztak sok futójátékkal. Pedig ez ellen idén a Steelers front7 elég tehetetlen volt. Viszont passzok ellen ezúttal hatékonyan dolgozott a fal. Több alkalommal is sikerült nyomást generálni Newtonra és sikerült őt a zsebben tartani, innen pedig kevés célpontot tudott találni. Kelvin Benjamin ugyan nagyszerűen játszott, mindig azonban nem lehet egy elkapó felé játszani. Olsen illetve C. Brown is kapott több labdát, de előbbit sikerült kivenni a játékból (kivétel persze a TD-je, de az tökéletes passz volt), utóbbit viszont az elkövetett fumbli rendesen taccsra tette. Cam Newton az elején kapott néhány nagyobb ütést, így érezhető volt a játékán, hogy inkább máshol lenne, de így is muszáj volt a passzokat erőltetni. A D line a passz-orientált támadók ellen jól muzsikált. Amikor a második félidőben egy kicsit futni próbáltak sikerült is több alkalommal megiramodniuk. Szerencsére azonban keveset éltek ezzel a fegyverrel. McLendon többször is odaért, szerintem az elmúlt hetekben határozottan fejlődött. Heyward végre ott volt a játék közelében és idejét nem csak a hátán töltötte, hanem a QB-n is. Még Cam Thomas se lógott most ki annyira a sorból. Ezúttal a sikertelen szerelési kísérlet is kevesebb volt. Timmons és Mitchell is jól muzsikáltak. Összességében soha rosszabb meccset magunknak, a Panthersnek pedig sok sikert a jövő heti baltimore-i meccsükhöz.