Charles Henry Noll 1932. január 5-én a sors fintora nyomán a Steelers ősi riválisának székhelyén, Clevelandben látta meg a napvilágot.
A Benedictine High Schoolba járt, ahol RB-ként és tackle-ként játszott, nem is akárhogyan, hiszen az All-State címet is kiérdemelte. A Dayton Egyetemről 1953-ban a 20. körben draftolta szülővárosának csapata, a Browns, melynek színeiben 1959-ig futballozott guardként és LB-ként. Mivel játékosként elmaradtak az átütő sikerek, 1959-ben visszavonult és edzősködésre adta a fejét - mint utóbb bebizonyosodott, élete legjobb döntését hozta meg.
Edzői pályáját a Los Angeles Chargersnél kezdte 1960-ban defensive assistantként. Talán érdekes, hogy támadó játékos volt és mégis a védelemhez értett igazán, s ezt a későbbiekben is bebizonyította. 1965-ig maradt a Chargers alkalmazásában, amely időközben San Diegóba költözött. 1966-tól 1968-ig a Baltimore Colts defensive back trénere volt, a Csikóknál pedig olyan kitűnő edzőlegenda kezei alatt tanulhatta el a szakma fortélyait, mint Don Shula.
Ezt követően jött a nagy kihívás, a Steelers vezetőedzői posztot ajánlott neki, amelyet elfogadott, így 1969. január 27-én új időszámítás kezdődött az acélvárosban, amely egészen 1991-ig, azaz 23 éven át tartott.
Hogy Noll milyen nehéz feladatra vállalkozott, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Steelers 1963 óta nem produkált pozitív mérleget, s érkezése előtt, 1968-ban mindössze 2 győzelmet aratott a csapat. Nos első évében ő sem tudott csodát tenni, hiszen 1-13-mal zárt a Steelers... De ettől kezdve hosszú időn át felfelé ívelő pályára állt az együttes.
A defense ugyanazt a sémát játszotta, amit Noll Shulától lesett el a Coltsnál, amely amúgy 1968-ban (amikor ugye ő is ott dolgozott)13-1-es mérleget produkált (és rekordot jelentő módon a legkevesebb pontot szenvedte el az idényben).
Noll 4-3-as rendszerben játszatta a csapatot és tulajdonképpen az ellenfél futójátékát meggyilkolta a Steel Curtain (eredetileg csak a falat hívták így), de ha netán a futó átkeveredett a D-line-on, akkor jött a tackle-gyár Lambert, aki igazi hard-hitter volt és brutálisan terítette le az ellenfél játékosait. Nos a passzjáték sem volt életbiztosítás, ugyanis a secondary-ben sem volt hibapont, Mel Blount egy az egyben bárkit levett a pályáról... Azt hiszem ebből egyértelmű, hogy Noll alatt alakult ki, hogy Pittsburgh-ben soha nem az imponáló offense, hanem az acélkemény védelem, s azon belül is a futás kivédekezése a legfontosabb.
Vezetőedzőként igen impresszívnek nevezhető 209-156-1 volt a mérlege visszavonulásakor. Nála több győzelmet csak 4 tréner könyvelhetett el: Noll mentora, Don Schula (347), továbbá George Halas (324), Tom Landry (270) és Curly Lambeau (230). 1993-ban beválasztották a Hall of Fame-be, ami teljesen érthető azt figyelembe véve, hogy 23 szezonja alatt nyert 4 SB-t (ez máig nem sikerült rajta kívül egyetlen HC-nak sem), csapata 9-szer lett 1. a csoportjában, 12-szer vezette PO-ba, továbbá 15-ször ért el pozitív mérleget. 1972-ben az AFC legjobb edzőjének választották, illetve az NFL 1980-as évek csapatában is helyet kapott.
Címei, kitüntetései:
Super Bowl-győztes (1974, 1975, 1978, 1979)
Év edzője AFC-ben (1972)
Tagja a 80-es évek álomcsapatának
Hall of Famer (1993)
Csapata játékosként:
1953-1959 Cleveland Browns
Csapatai edzőként:
1960-1965 Los Angeles/San Diego Chargers (defensive assistant)
1966-1968 Baltimore Colts (defensive back edző)
1969-1991 Pittsburgh Steelers (HC)
Noll mester életműve a '70-es évek Steelerse egy rövid videón