Nagyon messzire, egészen 2012-ig kellett, hogy visszamenjünk az időben, ha szerettük volna megtalálni a legutóbbi alkalmat, mikor is győzni tudtunk a Ravens otthonában. A múlt heti chicagoi kudarc után tehát duplán nehéz erőpróba várt ránk. A két csapat azonos mérleggel feszült egymásnak, tehát a győztes lépéselőnyre tehetett szert a csoportgyőzelemért folyó harcban.
Sejthető volt, hogy ha megindul nálunk a futójáték, akkor szinte kizárólag csak jól jöhetünk ki a mérkőzésből. Az első negyed főként tapogatózással telt, egyik támadósor sem tudott huzamosabb ideig támadásokat vezetni, még FG közelébe sem értek a csapatok. A Baltimore még first down-ig is alig jutott. Mi egy kicsit eredményesebben rohamoztunk, meg is lett az eredménye. A negyed vége előtt többek között James elkapása, Conner futása, illetve Bell villanásai után Boswell mezőnygóljával megszereztük a lélektanilag is fontos vezetést. 3-0
A második negyed aztán a két csapat történetét ismerve meglepően egyoldalúra sikerült, szinte "pontzuhataggal". A játékrész elején a hollókat egyre hátrébb szorítva, elit irányítójukat párszor bezsákolva ágyaztunk meg egy újabb field goalnak, hogy aztán ezt altatásként eladva TD-ket szerezhessünk :) Előbb a saját 30 yardosukon vesztettek labdák a hazaiak egy fumble után (pacsi védelem), hogy aztán James elkapása után már Bell fusson touchdownt első és gólnál körülbelül 1 yardra a célterülettől. 13-0 Bellnek nyilván nagyon jót tett, hogy immáron második hatpontosát is meg tudta szerezni az idényben. Itt azonban még nem volt vége a pontszerzésünknek. Bell 18 yardos játékával, majd parádés Bryant elkapásokkal meneteltünk az endzone felé a félidő vége előtt 1 perccel, hogy aztán Ben Juju Smith-Schusternek kiosztott TD passzával terebélyessé hizlaljuk előnyünket. 19-0 Juju a hírek szerint immár első számú slot elkapónak tekinthető Rogers kárára. Nagyon jól blokkol, el tud szakadni az emberétől, immár második TD-jét szerezve az NFL-ben 20 évesen, és amint láthattuk, nincs híján a kreatív ötleteknek sem, ha ünneplésről van szó.
A félidőre tehát 19-0-s előnnyel vonulhattunk, tudva azt, hogy amennyiben 19+ az előnyünk a második játékrész kezdetén, elég impozánsan 58 győzelmet tudunk felmutatni 0 verség mellett. Tomlin irányítása alatt ez egy 11 mérkőzéses széria.
A harmadik negyed aztán sokkal rosszabbul nem is indulhatott volna. 3 & 6-nál Brownt állították meg elkapása után a line of scrimmage mögött. Azonban csak látszólag, ugyanis miután a labda felpattant, a Ravens pedig megszerezte azt, Harbaugh bedobta a pirosat, a bírók pedig azóta is kicsit érthetetlen indíttatástól vezérelve pedig visszafújták a callt. Jöhetett a Ravens 15 yardról, Bennek pedig beírhattunk egy INT-t, hogy erről nem tehetett, az a statisztikusokat nem foglalkoztatja. Harmadik kísérletnél azonban Hilton sackelte a főverebet, így a védőknek hála megúsztuk egy bekapott field goallal ezt a kétségkívül idegtépő bírói ítéletet. 19-3
Bell sikeres futásainak hála mi is eljutottunk hasonló pozícióba, azonban Boswell elhibázta a lövést. Ez megzavarhatott bennünket, hisz előbb engedtünk egy 50 yardos futást Collinsnak (igen, ki ez?) majd pedig Wallace elkapása az endzone-ban már faragta is az előnyünket. 19-9 Szerencsére a két pontos kísérletnél ha ugyan elsőre nem is, de másodikra már jól látták a zebrák, hogy West nem ért be a célterületre.
A negyedik negyedben aztán 10 percig sikerült ölnünk az órát pontszerzés és pont benyelés nélkül, majd megunva a látszólagos izgalmakat beindult a Flacco show. Rövid időn belül két interceptiont is dobott, előbb Shazier halászta le a labdát, majd másodszorra is ő ütött bele, hogy aztán Hilton megkaparintsa. A második után végiggyalogoltunk a pályán, Bell pedig saját maga második TD-jével lezárta a találkozót. 26-9
OFF MVP: Le'Veon Bell
Végre kijött neki a lépés, 35 futás - 144 yard - 2 TD mellé 4 elkapás 42 yardért. Megsüvegelendő teljesítmény, persze az off falnak is jár a dicséret.
DEF MVP: Ryan Shazier
10 solo tackle, INT és még egy int-be ütött labda, fontos ütközések, s habár statisztikailag nem írhattunk kierőszakolt fumble-t a neve mellé, szerintem mindenhol ott volt ahol kellett.
Kiemelendő még a védelem remek játéka, fontos sack-ek fontos helyzetekben (Heyward, Hilton, Dupree, Tuitt).
Hosszú idő után tudtunk tehát nyerni Baltimore-ban, mit ne mondjunk, azért piszkosul jó érzés ebben a rivalizálásban újra idegenben diadalmaskodni. Nem lehet panasz a csapatra, immáron holtverseny nélkül állunk a csoport élén, mondhatni rajtunk áll vagy bukik, hogy itt maradunk e év végéig. Két idegenbeli mérkőzés után a következő fordulóban újra a Heinz Field-en lépünk pályára, a Jacksonville Jaguars ellen, akikről azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy abszolút esélytelen kitalálni aktuális formájukat. Egyik héten kvázi hazai pályán alázzák rommá a Ravenst Londonban, majd hogy aztán az Államokba visszaérkezve teljesen nyugodtan kapjanak ki idegenben, hosszabbításban a tankoló Jetstől. Érdekes találkozónak ígérkezik, senki ne maradjon le róla, 7 órási idősávban várnak a streamek amiket időben megosztunk Veletek ;)