Azt hiszem a hazatérés örömére mindenki örömmel vesz egy rövid útleírást egy látogatásról Pittsburghben.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan kezdhetnék egy ilyen élménybeszámolót. De végül is arra jutottam, ha esetleg bárkinek eszébe jutna egy hasonló túrát szervezni Pittsburghbe, akkor lehet jó lenne elolvasni, hogy is történt meg mindez velem 2009 szeptember 10-én. Azon a napon amely azt hiszem egész életemben szép emlékként marad meg.
Hogyan is kezdődött? Azt hiszem valamikor ott lett egyértelmű a dolog amikor elhatároztuk a menyasszonyommal, hogy a nászutunkat az Egyesült Államokban kívánjuk tölteni. Ő persze New York-i és Miami-i nyaralást tervezte, de én azonnal lecsaptam az ötletre, hogy ennek az útnak Pittsburghben kell kezdődnie. Persze már régóta terveztem, hogy majd egyszer mindenképp elmegyek egy Steelers meccsre és ha már ezt így össze lehetett kötni a feleségem is hamar belement.
És ha már belement el is kezdtük szervezni az utat. Bár az esküvőt is kellett volna, de azt hiszem nap mint nap inkább csak az ÚT szervezése foglalkoztatott. Folyamatosan figyeltem, hogy mikor lesz végre a sorsolás és elkezdtem nézegetni a jegyárakat, amelyek már akkor látatlanba is tudatták velünk, hogy milyen költségekre számíthatunk.
Aztán megjött a sorsolás és eldőlt, hogy szeptember 10-én kell Pittsburghben lennünk. Leveleztünk a csapat marketingosztályával akik megígérték, hogy segítenek majd jegyet szerezni, de mindenképp várnunk kell, hiszen jegyek még sehol. Aztán sajnos belefutottunk egy kevésbé kedves hölgybe és az ő elutasítása után megvettük a jegyet a ticket exchange oldalon. A két jegy 70000Ft volt és a Fedex szállította. Amikor megláttuk, hogy valójában a feléből kijött volna, kicsit elkeseredtünk, de gondoltuk, hogy mégiscsak a kick off game.
Repülőjegyet és szállást szerezni Amerikában pofonegyszerű. Az interneten már hónapokra előre le is foglaltunk mindent, így már csak azt vártuk, hogy elinduljon a repülő, hogy aztán egy rövid Zürich-i és egy kicsit hosszabb New York-i átszállás után megérkezzünk végre Pittsburgh repterére egy Embraer-175-ös fedélzetén. Azt azért hozzá kell tennem, hogy elég szépen festett a tásklámon a PIT jelzés amelyet a check-in pultnál tettek rá:D! Amikor a gép elkezdett süllyedni már a távolban láttam a 3folyó találkozását és a város, de szinte kivehetetlen volt a nagy távolság miatt.
Amint megérkeztünk a reptérre rohantunk egy McDonalds-ba. Annyira éhesek voltunk, hogy még a csomagunk is elfelejtettük felvenni, de végül az is meglett, így mehettünk a Coraopolisi szállásunkhoz, hogy kipihenjük az utazás fáradalmait. Már éjszaka sem igazán aludtunk majd pedig, reggel 7-kor indult a gépünk és délután 6-ra értünk a szállásra. A 6 órás időeltolódás miatt, mint élőholtak vánszorogtunk. Megpróbáltam venni egy doboz sört, de két dolog hamar kiderült. Ezekben az amerikai kisvárosokban nem divat a gyaloglás és Pennsylvániában nem árulnak sört a rendes boltok. Ezért aztán hamar nyugovóra tértünk.
Másnap korai reggeli után(pocsék a reggelijük) hamar indultunk a reptérre ahonnét a városi busszal juthattunk a Downtown-ba. Már a reptéren is többen 
mezben voltak, ráadásul a sofőr ingyen vitt mindenkit. Érezhető volt, hogy nagy nap ez a mai e kis város életében. Aztán elindult a busz és megtett vagy 20 mérföldet, amikor a táblák már jelezték lassan megérkezünk. A Fort Pitt alagútból kiérve pedig csodálatos látvány fogadott. Amerre csak néztem mindenhol Pittsburgh volt előttem. Balra az Ohio folyó és a Heinz Field, előttem a Fort Pitt híd és tőlem jobbra pedig Pittsburgh csodálatos felhőkarcolói közte a Steel Tower. Átmentünk a hídon és rögtön leszálltunk a Penn és a Liberty Ave által közrefogott téren. Itt már szinte minden és mindenki az
esti kick off game körül forgott. Idős nénik és bácsik, gyerekek és banki alkalmazottak is Steelers mezben sétáltak az utcán. Igyekezve mi is hamar beilleszkedni a tömegbe keresni kezdtük a relikviákat áruló boltokat, hogy legalább Terrible Towel lógjon az oldalunkon. Rendesen körbejártuk a várost. Ellátogattunk a felhőkarcolókhoz és a Penguins arénához. Vásárolgattunk és ettünk a szokásos gyorséttermekben is.
Azt azért elmondom, ha jó mekis kaját akartok elég pesten maradni, mert talán még jobb is. Bár az is igaz, hogy ott lépten, nyomon eredeti Heinz ketchupot ehettünk. Lassan jött a délután és már folyt a nagy készülődés a Point State Parkban a délutáni kick off koncertre. Mi átsétáltunk addig egy újabb hídon, a Fort Duquense Bridge-n és megnéztük végre a stadiont is közelről. Vettem egy pólót és beültünk a jó öreg Jerome Bettis közelben található sportbárjába, ahol végre amerikai földön először i
hattam egy sört. A bárban nagyon kedvesek és közvetlenek voltak velünk. Egy srác aki mellettem ült, kérdezte honnan jöttünk és ha már ilyen messziről akkor mit keresünk amerikai foci meccsen. Tulajdonképpen jellemző volt az amerikaiakra, hogy ha elmondtuk honnan jöttünk egy nagy elismerés volt a válasz.
Sörözés után aztán visszamentünk a koncertre. Tim McGrow és a Black eye Peace húzta a talpalávalót. Rengeteg ember volt. Tényleg…ilyet ritkán láthatunk itthon. Hatalmas hangulat és igazi dzsembuli. Ezek az amik nagyon értenek a show-hoz.
A hazatérés örömére az első részét az úti beszámolónak, most lezárom, de ígérem a mérkőzésről és annak hangulatáról egy következő cikkben írok nektek.
Írta és szerkesztette: Klaci79