A koncert után végre megindult a tömeg a stadion felé és akkor már tudtam, hogy közeledik a kick off. A parkolóban rengeteg autó és az emberek ott ültek a kis kerti székeiken, sütögették a hamburgereket kis faszenes sütőn és dobálták a gyerekeknek a labdát, a kocsi mellett. A stadionnál aztán én is vettem egy kis jó amerikai csirkét. Tele volt azzal az igazi jó kis bbq szósszal. Aztán máris mentünk, hogy végre megtaláljuk a helyünket. Hosszú sorban állás után végre bent voltunk a stadion aljában. Az a fajta érzés volt ez amikor az ember nem is igazán tudja, hogy álom vagy valóság e. Az a fáradság ami az utazással és ezzel a rengeteg új élmény befogadásával volt kapcsolatos, már tovatűnt a sárga és fekete színek csodálatos kuszaságában. Természetesen aztán a szokásos motozás kicsit visszazökkentett, de az ember és fényáradat, ami ott volt, az egyszerűen leírhatatlan. És akkor elindultunk felfelé a lépcsőkön… csak mentünk és mentünk felfelé, mellettünk a tömeg és az ismerős feliratok. Coors light és társai mindenfelől csak a gyere és egyél-igyál érzés jött velünk szembe. Végül is a legfelső szint legfelső sorában találtuk meg szemben az eredményjelzővel. Ekkor még nem volt sok ember, de már kezdtek gyülekezni.
A srácok melegítettek és végre élőben láthattam őket. Érdekes volt, hogy amikor fényképezkedtünk és esetleg nem fülig érő szájjal néztünk a kamerába, az amcsik máris mondták, hogy nevessünk, hiszen ez a Steelers otthona és micsoda nagy dolog itt lenni. Tulajdonképpen igazuk volt és én boldogan kacagtam is, hogy végre itt állhatok. Nagyon rendesek voltak és rögtön több jelentkező is akadt, hogy közös fotót csinálhassunk a feleségemmel. Olyan 8óra körül mindenki lement a pályáról, hogy aztán néhány perccel a kezdés előtt először Tomlin, majd pedig Willie Parker és Jeff Reed vezetésével az egész csapata kivonult az öltözőből, hatalmas hangorkánt és ovációt váltva ki, a Steelers fanatikus szurkolóiból. Persz a hangosbemondó is segített ebben ahonnét dőlt a zene, majd pedig a szöveg is, amelyre a hangorkán miatt nem tudtam igazán figyelni. Az viszont jól kivehető volt, amikor a speeker azt kiabálta: Six time superbowl champion!!!
Ekkor már telt ház volt és kezdődhetett a műsor. Szeptember 10 volt tehát a show a másnapi évfordulóra volt kiélezve. A himnusz a tűzijáték, minden e körül forgott. Fantasztikus volt a hangulat. ahogy a 65000néző egyszerre pörgette a Terrible Toweleket. Aztán elkezdődött a mérkőzés és onnantól kezdve nem volt már több telt ház, mert állandóan kimentek sörözni és hot-dogozni.
A feleségem a szomszédot próbálta meggyőzni, hogy ez a sport nem is football, hiszen a lábnak kevés szerepe van(szó szerint lefordította nekik a football-t, miközben ezek a srácok labdával a kezükben rohangálnak). De szerencsére csak jó nevetgélés lett ebből is. A mérkőzés nagyon izgalmas volt, mint tudjuk. És hogy mit éreztem én abban a 240percben? Azt hiszem talán Alice csodaországban feeling, bármi is történt ámulattal töltött el. Azok az alakok akiket a TV-ben néha megmutatnak nekünk, az ostobának tűnő öltözékek kapcsán, most hús-vér valójában álltak és ültek körülöttem. Amit valami történt rögtön körülöttem mindenki kiabálta vagy bőszen mutogatta a magáét. Míg én európaiként leginkább a labdát figyeltem, itt a holdingok, amiket már akkor is Harrison ellen követtek el leginkább, rögtön felvillanyozták a fanokat. És amint az ellenfél 3. down-ra készült jöttek a TT-k és integettek a játékosok, hogy hangosabban, hangosabban. Fantasztikus volt, mikor a védelem megállított egy támadást és ovációban tört ki a nép. A legélesebb pillanatokban mindig feltűnt valami a kijelzőn a múltból. Egy videó vagy egy klip, nagyon komoly szórakozás ez a kintieknek és már szerencsére nekünk is.
A végére azért ismét telt ház volt, aztán jöhetett a hosszabbítás is. Amelyet végig ováció kísért. És végül Jeff Reid 3 pontja jelentette a győzelmet(akkor még borítékolni lehetett, hogy berúgja), amit aztán nagy ünneplés követett. Még a stadiont is nehéz volt elhagyni, bár sokan már hamarabb megtették ezt és csak a lépcsőfordulókból nézve láthatták a győztes FG-t.
Úgy két óra lehetett mire taxival ismét a szállásunkon voltunk és addigra én is teljesen fáradt voltam. De csodálatos nap volt és bármikor újra átélném ezt a kellemes fáradságot. Akár már holnap indulnék is. Ha bárkinek tudok segíteni egy ilyen út szervezésében az nyugodtan fordulhat a honlaphoz. Megtaláljuk egymást!
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=4ypTY1Qy1O4 [/youtube]