Vajon elsüllyesztjük a kalózok hajóját?
Szörnyűséges vasárnap éjjeli meccsen vagyunk túl, ezt szerintem bátran kijelenthetem itt mindenki előtt. Rengetegen viccelődtünk, és mérgelődtünk a magas vérnyomás és szívgyógyszerek miatt, most azonban visszasírjuk a pillanatot. Inkább elviseltem volna három infarktust, minthogy ilyen csúnyán kikapjunk. De nem ragozom tovább, annyi mindent olvashattunk már erről, hogy felesleges bármit is mondanom. Szerencsére innen már csak felfelé vezet az út, mert ennél rosszabbul már nem nagyon játszhatunk, legalábbis remélem.
Most, hogy jól kikaptunk, biztosan lesz egy jó nagy fejmosás, remélem ez nekünk is új erőt ad, és mi is „meg tudjuk lovagolni ezt a lendületet”. Jó lenne, ha egészen a végéig kitartana, de ennyire azért nem megyek előre.
Sajnos beigazolódni látszik, amit már a múltkor fejtegettem: „elitebb” csapatok ellen valami nem megy úgy, mint máskor. Nyugtasson minket az, hogy a következő ellenfelünk, a Raiders nem igazán tartozik bele ebbe az „elit-alakulatba”. Hátha ellenük nem szeppenünk meg annyira. Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy leszóltam a Raiderst, gyorsan hozzáteszem, hogy a Raiders most első a csoportjukban, tehát nem mondanám őket éppen bénáknak sem. Talán az ő csoportjuk a leginkább kiegyenlített, vagyis ott még szinte bármi megtörténhet. Mondhatni, hogy náluk aztán tényleg nem dőlt még el semmi, tehát nem pihenhetnek.
Nálunk is hasonló a helyzet abból a szempontból, hogy nem pihenhetünk, mert hoznunk kell minden győzelmet, amit csak lehet, hisz nem számíthatunk mindig arra, hogy a hollók hibáznak, főleg hogy ők a Panthers ellen játszanak a héten. Azt hiszem, annak a meccsnek a kimenetelét inkább merném megtippelni, mint a Steelers-Raiders-t.
A Pats ellen nem igazán tudtam eldönteni, hogy kinek a győzelme mellett szól több érv, most azonban szerencsére nálam felénk borul a mérleg.
Most következik a 11. játékhét, az én szerencseszámom pedig a 11, mert 11-én születtem. Egész életemben szerencsét hozott nekem ez a szám, úgy hiszem, most a csapatunknak is szerencsét fog hozni.
Azt már tudhatjuk, hogy érdekes társaságot fogadunk mint játékosok, mint közönség terén. Csak enyhén szólva lesznek fura figurák a nézőtéren, pedig aztán a Steelers drukkerei között is van jó pár csodabogár, de az Oaklandet nem tudjuk felülmúlni úgynevezett„bohócok” terén. De nem baj, én nem ítélkezem… =) Még szerencse, hogy otthon játszunk, és így nem szippant be minket a „fekete lyuk”. Úgy hiszem, most fordítva lesz, és sárga törölközőkkel fogjuk betömni a szájukat.
Egyébként vasárnap mi, akik együtt nézzük a meccset ugyancsak szerencsét kell hogy hozzunk szeretett csapatunknak. Meggyőztem magam, hogy ha többen vagyunk együtt, akkor az erő, amit adunk, az nem összeadódik, hanem hatványozódik. Ha ezt vesszük alapul, akkor ugyancsak nyernünk kell. (Még jó, hogy már nincs matekom, mert tuti megbuknék…)
Ezen a héten apukámra esett a választás, aki majdnem annyira NFL-őrült, mint én. Drága, imádott, okos, aranyos, kedves, legjobb (ezeket a jelzőket az ő külön kérésére) apukám azt mondta, hogy 100%-ig a Pittsburgh győzelmét várja. Azt mondta, hogy 2x egymás után biztosan nem nyer az Oakland a mi otthonunkban, illetve a játékosállományunk még így a sérültek nélkül is sokkal jobb, mint nekik. Idézem: „Menni fog az, csak az elején gyorsan el kell húzni 14-0-ra, hogy megmutassuk, hogy nincs itt semmi keresnivalójuk!” Hát apu, a próféta szóljon belőled!
Az biztos, hogy nagyon kell hajtanunk, hogy lépést tartsunk a Ravenssel, mert nagyon kellene az a csoportgyőzelem.
Viszont kicsit negatívnak kell lennem, hiszen ilyen vereség után nem érdemlik meg, hogy csak jót írjak róluk. 3 vesztes meccs után azt hiszem, mindenki megtalálta a gyenge pontunkat. Az O-fal egyszerűen nem ér semmit, teljesen felesleges felmenniük a pályára is. Hiába jó a védelem, ha nem tudunk pontot szerezni. Nem mehetünk végig az egész pályán csak futással, néha kell egy passz is, de zseb az nincs, és Big Ben emiatt vagy elkapkodja a passzait, és könnyen megeshet, hogy el is adja, vagy a földön végzi, és vesztünk minimum 7 yardot. És abba inkább nem is akarok belemenni, hogy az ilyenekben benne van egy sérülés lehetősége is. (Még jó, hogy azért nem egy csöpp kis irányítónk van, lehet hogy más ennyitől kifeküdt volna.) Szóval örülhetünk, ha a fél pályáig eljutunk. A D-ünk elég jó, de ha véletlenül rossz napjuk van, akkor aztán nem maradt semmink. Szóval erre az O-falra tényleg megoldást kell találni azonnal. Talán el kellene mindenkit küldeni, és szerződtetni sziámi hatosikreket, hátha azokon már nem jutnak át ilyen könnyen.
Suisham érkezéséről épp csak egy mondatot, mert nem akarom túlragozni. Örülök is neki hogy jött, meg nem is, de nem akarok ellenséges lenni, ezért megpróbálok bizalommal fordulni felé. Gondolom szeretne nálunk maradni, és nem hinném, hogy túl sok esélye lenne a bizonyításra, így muszáj letennie valamit az asztalra. Szóval ha jót akar, akkor jó formáját kell majd hoznia, és én ebben bízom. Legalább rövid a haja, és így talán be tudja tájolni, merre lehet az a két pózna, és helyesebb is, mint az a seprűfejű Reed.
Mindenesetre nagyon várom a vasárnapot, a közös meccsnézést, és nem utolsó sorban a Steelers-győzelmet.
És hogy hű legyek a női nemhez, kissé csajosra veszem a dolgot, majdnem mint a pletykalapokban. Ezentúl minden héten felsorolom azokat külföldi hírességeket, ha úgy tetszik „celebeket”, akik az aktuális ellenfél rajongótáborát erősítik. Az Oakland Raiders drukkerei közé tartozik például Tiger Woods, Carlos Santana, Tom Hanks, Ice Cube, Jessica Alba, Ronald Reagan, vagy James Hetfield.
