A mai napon egy mérföldkőhöz érkezett a steelers.hu. Nem olyan régen Zolival mi sem gondoltuk volna, hogy részesei lehetünk ennek az oldalnak és cikkeinkkel, hozzászólásainkkal tehetjük érdekessé. Néhány hónap alatt sikerült elérni a magunk elé kitűzött célt. Létrehoztunk a szerkesztői csapatunkkal egy nagyszerű kis honlapot, amelyet Ti is szívesen látogathattok naponta. És ami ennél jóval több, össze tudtunk kovácsolni egy kis társaságot, akik a személyes találkozók, a közös meccsnézések alatt is jól érzik magukat. Minket mind egy valami köt össze, a Steelers iránt érzett szeretet. Bízom abban, hogy mindannyian örömmel látogatjátok ezt az oldalt a jövőben is.
Most szeretnénk egy kis tisztelettel adózni honlapunk atyja András előtt. Remélem, hogy tetszeni fog neki is és mindannyitoknak. Annyiban lesz ez mérföldkő, hogy először olvashattok egy exkluzív riportot az oldalon.
Katinkával, Andrással és Zolival folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél jobb és színvonalasabb cikkekkel tájékoztassunk Benneteket a Kedves Olvasóinkat. Azt gondoltuk, hogy annak a személynek, akit most mi „mikrofonvégre” kaptunk, mindannyian örülni fogtok, hiszen Őt mindannyian ismeritek és szerepe volt abban, ho
gy megszeressük ezt a remek sportot.
Nem is rabolnám tovább az időtöket, jöjjön tehát a riport a riporterrel.
- Mikor és hogyan ismerkedtél meg az amerikai focival, mik voltak az első benyomások?
- Először kamasz koromban olvastam a sportágról, persze akkor még más világ volt, itthonról sokkal különösebbnek tűnt, hogy ezek a húshegyek védőfelszerelésekben ütik-verik egymást. Arról persze álmodni sem lehetett, hogy Magyarországon a tévé amerikai focit közvetítsen, ez is imperialista csökevénynek minősült. A VHS-korszakban már láthattunk néhány képkockát a nagy sztárokról, hosszabb összefoglalót először 1991 elején sugárzott a Telesport, amikor felvételről leadta a Super Bowlt. A New York Giants és a Buffalo Bills drámai meccset vívott egymással, szegény Scott Norwood elhibázott mezőnygólja miatt egyetlen ponttal nyert a Giants. Ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy itt nem csak a körítés óriási, hanem komoly sportértéke is van. 1993 telén aztán kijutottam egy amerikai barátomhoz, aki elvitt egy Kansas City-meccsre, és az végképp meghatározó élménynek bizonyult. 74 ezren fagyoskodtunk az Arrowhead Stadionban, de megérte, mert a Chiefs hosszabbításban 27-24-re nyert – a Pittsburgh Steelers ellen…
- Hogyan vetődött fel, hogy a sportágat a Sport televízió műsorra tűzze?
- Az ötlet megszületésekor én még a Magyar Televíziónál dolgoztam, csak elbeszélésekből tudom, hogy az NFL-közvetítések szerkesztője, Gallai László (alias Galuska) fűzte meg az akkori vezérigazgatót, hogy nézzen meg egyszer egy ilyen mérkőzést. Neki is tetszett, és úgy döntött, hogy próbaképpen megveszi a Super Bowl közvetítési jogát. Így került képernyőre 2004. február elsején a New England–Carolina döntő, és mivel pozitív volt a fogadtatás, a csatorna az alapszakasz jogait is megvásárolta. Én 2004 októberében kerültem a Sport TV-hez, és az óta közvetítek amerikai focit.
- Az amerikai focit egy országban játsszák profi körülmények között, mégis az egész világon népszerű. Mi az szerinted, amit ennyire tudnak kint, hogy ennyire sikerült elterjeszteni a világban?
- Talán pont az a titok, hogy nem ömlik úgy a televízióból, mint a többi sportág – leginkább persze a labdarúgásra gondolok. Régen óriási varázsa volt, ha egy-egy nemzetközi kupameccset vagy egy világbajnokságot láthattunk idehaza, ma több csatornán, kis túlzással bármelyik országból nézhetünk mérkőzéseket. És odajutottunk, hogy már a Bajnokok Ligája, vagy a VB is csak az egyenes kieséses szakasztól válik igazán érdekessé. Szóval az, hogy amerikai focit csak egy országból, ott is csak bizonyos időszakokban nézhetünk, fenntartja az érdeklődést. Ráadásul világszerte rákaptak a játék hangulatára, és tényleg mindenhol egyre nő a népszerűsége.
- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés, amit a helyszínen tekintettél meg?
- Képtelenség egyet kiválasztani. Az említett Chiefs-meccs, a négy Super Bowl, az egyik londoni mérkőzés, amire kijutottam, mind-mind óriási élménnyel szolgált. Holtversenyt hirdetek.
- Milyen egy Super Bowl a helyszínen, különösképpen a városban, a szurkolók között?
- Az egész olyan, mint egy miniolimpia. A hangulat, a körítés, a felhajtás, minden. A különbség az, hogy itt egyetlen esemény miatt őrülnek meg százezrek a városban, és nem egy kéthetes versenysorozatért. Nagyon tetszik, hogy az ugratásokon, beszólásokon kívül semmilyen balhé nincs a szurkolók között, mindenki azért megy oda, hogy szurkoljon a saját csapatának, vagy semlegesként élvezze a játékot.
- Milyen benyomásaid alakultak ki a játékosokkal a személyes találkozás során?
- Általános benyomásaim nagyon pozitívak. A fiatalabbak még fel sem fogják, mekkora sztárok, az idei döntő előtt például a későbbi hőssel, Tracy Porterrel legalább 10 percet beszélgettem, és a végén olyan volt, mintha már rég ismernénk egymást. A rutinosabb játékosok érzékelik, hogy nem átlagemberek, de ettől függetlenül nagyon készségesek, és profik: tudják, egyáltalán nem mindegy, mit ír róluk az újság, mi hangzik el róluk a tévében.
- Mi a véleményed a Steelersről?
- Az, hogy nélküle nem lenne teljes az NFL. Az Immaculate Reception, a Steel Curtain, a Terrible Towel mind olyan fogalom, amely már kiejtése pillanatában emlékek sorozatát indítja el az emberben. Én különösen fogékony vagyok a történelmi eseményekre, imádom a régi fekete-fehér fotókat, filmfelvételeket. És a Steelersnek olyan hagyománya van, amellyel nagyon kevés klub dicsekedhet. Ráadásul a jelenkor csapata is méltó a nagy elődökhöz, az Arizona elleni Super Bowl például szerintem minden sportrajongónak örökké emlékezetes marad.
- Személyes vélemény egy-két Steelers játékosról a SB-ben készített interjúk alapján?
- Big Bennek nem lehetett a közelébe férkőzni, róla nem tudok személyes élménnyel szolgálni. A prímet nálam Troy Polamalu viszi, aki hihetetlen szerényen viselkedett, amikor megszólítottam, úgy éreztem, mintha én lennék világsztár, és nem ő. Az ellenpont James Harrison volt, őt nem mondanám barátságosnak – és akkor nagyon enyhén fogalmaztam.
- Egy Colts-Patriots vagy egy Manchester-Arsenal?
- Colts–Patriots. Mert ha esetleg 0-0 lenne, akkor is biztosan élveznénk.
- Mit szól a feleség/barátnő ahhoz, hogy heti három alkalommal éjszakázol az NFL közvetítésekkel?
- A kérdésben félig-meddig benne van a válasz. Nem tudom, ki viselné el, hogy egy ilyen őrülthöz kelljen alkalmazkodnia. Úgyhogy jelenleg nem szembesülök ilyen problémával. A magam ura vagyok, annyi meccset nézek, ahányat csak akarok. Lehet irigykedni. J
- Hogyan látod a sport jövőjét, ha a számunkra oly kedves fizikai football-t, inkább a látványos sokpasszos és nagy elkapásokkal operáló football váltja fel?
- Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy szándékosan senki ne okozzon sérülést az ellenfelének. Amikor két sisak csattan össze teljes sebességgel, csúnya dolgok történhetnek. Ezt tehát szerintem is ki kell szűrni, vagy legalább is csökkenteni kell. De az is túlzás, hogy amint hozzáérnek az irányítóhoz, már repül is a sárga zászló. Az arany középutat kellene megtalálni, de nem könnyű. A látványos passzjátékokat én is szeretem, de a fizikai kontaktust nagy hiba lenne kiölni ebből a sportágból.
- Kit neveznél meg, minden posztot figyelembe véve, legjobb játékosként jelenleg a ligában?
- A kérdés természetesen borzasztó nehéz. Eleve lehetetlen összehasonlítani egy defense és egy offense játékost. De még támadó és védőegységen belül sem tudnám megmondani, ki a fontosabb, vagy a jobb játékos. Egy szempontból emelném ki az irányítókat: ők nem szimpla játékosok, hanem igazi vezérek, akiknek valóban vállukon kell vinniük az egész csapatot. Ha ebből indulok ki, megosztom az első helyet Tom Brady és Peyton Manning között. Fantasztikus, hogy már egy évtizede milyen magas szinten játszanak, ha kivennénk őket a New Englandből és az Indianapolisból, két erősen közepes csapatról beszélhetnénk. Tavaly egyébként még Favre-ot is ideszámoltam, idén sajnos már nem.
- Mennyire nehéz egy Chiefs meccset pártatlanul közvetíteni?
- Ha nyer a csapat, nagyon egyszerű. Viccet félretéve nem kellemes azt látni, hogy a kedvenceid hosszabbításban kikapnak (lásd idén az Oakland elleni derbi), de ha jobb az ellenfél, soha nem vitatom, hogy megérdemelten győzött. Nem vagyok elvakult drukker, ebből adódóan nem gyűlölöm az ellenlábas csapatokat sem. Úgyhogy mindig azt vallom, győzzön a jobbik. És az legyen a Chiefs…
Nemrégiben jelent meg Ricsi és Galuska szerkesztésében és írásában az NFL című könyv. Azt gondolom minden football rajongónak kötelező a polcán tartani egy példányt belőle. Akinek még nem sikerült beszerezni az írjon a Jézuskának, hátha elég jó volt és megérdemli.
Írta és szerkesztette: Kuhn László
Fizel Zoltán